Letartóztatták az Állami Fiskális Szolgálat vezetőjét
Újabb nagyszabású eljárás tartja lázban Ukrajnát. Roman Naszirovot, az Állami Fiskális Szolgálat (DFSZ) vezetőjét hatalommal vagy hivatali helyzettel való visszaéléssel gyanúsítják a hatóságok. Az igazi kérdés azonban sokak szerint nem az, hogy bűnös-e a tisztviselő vagy sem, hanem az, hogy miért éppen most pattant ki az ügy.
Roman Szivkiv, a Különleges Korrupcióellenes Ügyészség osztályvezetője szerint a vizsgálat megállapította, hogy Naszirov megalapozatlanul adott haladékot az ásványi anyagok kitermeléséért megállapított bérleti díjak befizetésére. A hatóságok szerint ez tette lehetővé az azóta külföldre szökött Olekszandr Oniscsenko parlamenti képviselőnek, illetve cégeinek bizonyos korrupciós sémák alkalmazását az Ukrhazvidobuvannya állami vállalattal folytatott együttműködésük során. A gyanú szerint a DFSZ vezetője ezzel mintegy kétmilliárd hrivnya kárt okozott az államnak.
Maga Naszirov korábban az üggyel kapcsolatban azt mondta, hogy nem emlékszik az eset részleteire. Állítása szerint 2015 ősze és 2016 tavasza között az ágazat számos vállalatának engedélyezték a részletfizetést igen jelentős évi kamat mellett, amire az Adótörvénykönyv biztosít lehetőséget.
A sajtót és a közvéleményt azonban elsősorban nem az adóhatóság első emberével szemben felhozott vádak foglalkoztatják. Roman Naszirov a DFSZ élén befolyásos tagja (volt) a jelenleg kormányzó politikai elitnek, ezért eljárás alá vonása jóval több egy egyszerű hivatalnok bukásánál.
A hatósági „showműsor” a közvélemény számára némileg váratlanul vette kezdetét múlt csütörtökön, azaz március 2-án, amikor a Nemzeti Korrupcióellenes Ügynökség (NABU) nyomozói és az egyéb hatóságok nem csupán a DFSZ hivatali helyiségeiben tartottak házkutatást, hanem a hivatalvezető elektronikus vagyonbevallásában szereplő valamennyi helyiségben, beleértve – ha hihetünk a tudósításoknak – Naszirov felesége nagymamájának lakását is. Sajtóinformációk szerint ugyanakkor, bár a korrupcióellenes hatóságok hétpecsétes titokként kezelték az üggyel kapcsolatos információkat, szándékaik mégis kitudódhattak. A Dzerkalo Tizsnya hetilap úgy értesült, Roman Naszirov még március 1-jén késő este felkereste a Bankovaja utcát, vagyis az elnöki adminisztrációt, majd ezt követően telefonja elnémult, tartózkodási helyét hosszú órákon keresztül senki nem ismerte.
Ezek után nem csodálkozhattunk volna, ha másnap kiderül, hogy a hivatalnok sürgősen külföldre távozott, mégsem ez történt. Kitudódott, hogy Naszirov egészségi problémáira hivatkozva (hipertóniás krízis) befeküdt a Feofanyija kórházba. A Feofanyija afféle kormánykórháznak számít, amennyiben gyakorta ott gyógyulnak az ország vezető tisztviselői és politikusai, illetve az elmúlt években nemegyszer oda menekültek „gyógykezelésre” az elithez tartozók közül azok, akiknek problémái támadtak a hatóságokkal.
A NABU munkatársai ebben a kórházban bukkantak rá Naszirovra, s csütörtökön a késő esti órákban, a betegágya mellett állva ismertették vele a gyanút. A DFSZ vezetőjének ügyvédei szerint a nyomozók törvénytelenül jártak el, mivel védencük mindeközben eszméletlen volt, de ennek utóbb már nincs sok jelentősége, mivel háromnapi huzavona után, hétfőn a bíróság elrendelte a gyanúsított előzetes letartóztatását. Ezek szerint Naszirov két hónapig marad rács mögött, s 100 millió hrivnya óvadék ellenében bocsátható szabadlábra. Aki sokallja a 100 milliót, gondoljon arra, hogy az ügyészség eredetileg kétmilliárd (!) hrivnya óvadék megállapítását kérte a bíróságtól.
Miközben az ország lakossága a televízió jóvoltából élőben figyelte, miként tologatják ide-oda a gyanúsítottat betegágyán a bíróság épületében, amelyet tüntetők tartottak szabályos ostromzár alatt, a valamivel jobban értesültek elgondolkodhattak azon, vajon igazak-e a sajtó által megszellőztetett pletykák, melyek szerint Naszirovot akár már tavaly decemberben meggyanúsíthatták volna. A kérdés tehát valójában nem az, hogy miért csaptak le az adófelügyelőség vezetőjére – a közvélekedés szerint egyébként bizonyosan adott rá okot –, hanem az, hogy miért éppen most.
Egyes vélemények szerint a NABU és a többi, az újdonsült szervezetben vetélytársat látó bűnüldöző és igazságügyi szerv közötti rivalizálás arra ösztönözhette az előbbi igazgatóját, Artem Szitniket, hogy a sok leleplezett kishivatalnok után most egy „nagyhallal” álljon elő, ezzel bizonyítva ügynöksége létjogosultságát. Mások ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a támadás valódi célpontja talán nem is Naszirov.
A már említett Dzerkalo Tizsnya meg nem nevezett forrására hivatkozva azt írja, hogy Olekszandr Oniscsenko, a Naszirovnak felrótt törvénysértés haszonélvezője, aki külföldön találkozott a NABU nyomozóival, elmondhatta, hogy a DFSZ vezetője által számára biztosított díjfizetési haladék egy, az államfővel korábban kötött megállapodásának része volt. Ebből következőleg nem kizárt, hogy az elnök utasíthatta Naszirovot a fizetési haladék megadására. Most tehát a NABU-nak a törvénysértés haszonélvezője által tett vallomás birtokában be kell gyűjtenie az elnök és a végrehajtó, azaz a Naszirov tetteire vonatkozó bizonyítékokat. Igaz ugyan, hogy a NABU nem nyomozhat az elnök után, de a más vizsgálatok során az államfő személyével kapcsolatban birtokába jutott információkat az ügynökségnek továbbítania kell a Legfőbb Ügyészségnek.
A jól értesültek azt is tudni vélik, hogy a NABU lépéseit nem minden esetben egyedül az ügynökség vezetője kezdeményezi. Példaként Paul Manafort ügyét említik. Aligha hihető – mondják – hogy Artem Szitnik fejéből pattant volna ki az ötlet, hogy az amerikai elnökválasztás idején Donald Trump kampányfőnökét kompromittáló adatokat szivárogtasson ki a Régiók Pártja titkos könyveléséből. Így viszont jogos a kérdés: nem Petro Porosenko ellen irányul-e valójában Roman Naszirov eljárás alá vonása, s ha igen, kinek áll ez érdekében?
(zn.ua/unian.ua/pravda.com.ua/ntk)
