Veres Péter-emlékkiállítás

Veres Péternek, a 2004-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt beregszászi festőművésznek a munkáiból állítottak össze emléktárlatot a Rákóczi-főiskolán a hagyományos Rákóczi-napok keretében. A festőművész családja a főiskolának adományozta Veres Péter 34 munkáját, amelyek jól bemutatják szakmai fejlődését a kezdetektől haláláig. A főiskola tulajdonában lévő négy munkával együtt az intézmény vállalta a gyűjtemény gondozását.

Vári Fábián László József Attila-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja méltató beszéde elején elmondta: „Aki Veres Péter munkásságát már régóta ismeri, az tudja, hogy ez a jónevű kárpátaljai képzőművész olyan hagyatékot hagy most ránk, amelyet évtizedek múlva az unokáink is csodálni fognak. Az esszé, amit erre az alkalomra írtam, azt a címet viseli: Láttatás helyett élményt adni. Ugyanis Veres Péter festői ars poeticájának ez volt a lényege, hogy nem láttatni kell a dolgokat, hanem úgy kell festeni, alkotni, hogy a néző, a közönség művészi élményt kapjon ezáltal.”

Az eseményen a művész felesége, Veres Irén és lánya, Veres Ágota festőművész ünnepélyesen aláírta Orosz Ildikóval, a főiskola rektorával és Kulin Ágnessel, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnökével azt a megállapodást, amellyel a Rákóczi-főiskola tulajdonába adták a családi gyűjtemény féltve őrzött alkotásait. Ez kiegészülve a főiskola tulajdonában lévő négy képpel alkotja a főiskola egybenyíló Esztergom és Győr termében megtekinthető kiállítást.

Orosz Ildikó rektor asszony a főiskola életében egy újabb mérföldkőnek nevezte a gyűjtemény tulajdonba vételét, ezzel közelebb kerültek ahhoz az álomhoz, hogy igazi kulturális központtá válhasson az intézmény. Veres Péterről hagyatéka kapcsán elmondta: „Nagy a felelősség rajtunk, hiszen óriási értékről van szó. Ez a gyűjtemény a kárpátaljai magyar közösség XX. század végi egyik legmagyarabb víziója… Veres Péter egyike azoknak a szellemi lázadóknak, akik a közösség érzéseit vizualitásba tudták foglalni és megpróbálták közvetíteni. De teret ehhez nem kaptak, és nem is kaphattak, mert egy merev világban éltünk. Viszont ahogy lehetett, igyekeztek ebből kitörni… Spontán módon alakították a korosztályom ízlésvilágát, majd az első pillanatban, amikor a kommunizmus szelencéje megnyílt, ők rögtön létrehozták a Révész Imre Társaságot.”

Az emlékkiállítás résztvevői közösen megnézték Kovács Géza és Bereczki Tamás operatőr Veres Péter életét és munkásságát bemutató dokumentumfilmjét, amelyben a művész családtagjai, pályatársai beszélnek életéről és művészetéről.

A kiállításmegnyitó végén mindenki megkapta azt a kiadványt, amely a művészt és legnagyobb hatású képeit igyekszik bemutatni. Az ezt követő fogadáson Tóth István nyugalmazott főkonzul mondott pohárköszöntőt, hangsúlyozva: „Kárpátalján a festészet, képzőművészet a szovjet időkben leginkább az urbánusabb városokban, Ungváron, Munkácson virágzott. De ebbe valahogy nem fért bele a magyar táj, meg a magyar ember ábrázolása. A Révész Imre Társaság tagjai ezt ismerték föl, és megmutattak bennünket, magyarokat, a magyar tájat, a magyar életet… Nagyon szép kiállítást láthatnak azok, akik ide betérnek, örömükre szolgálhat ez a látvány.”

Badó Zsolt