Csikorognak az igazságszolgáltatás fogaskerekei

„Rétestészta” – Nagyszőlősi Járási Bíróság módra, avagy…

A múlt évben két cikk erejéig is foglalkoztam a Tiszaújhely és Tiszaújlak között augusztus 21-ről augusztus 22-re virradó éjjel bekövetkezett cserbenhagyásos gázolással, melynek során egy karácsfalvai illetőségű fiatalember egy Mercedes-Vito mikrobusszal, a két település közötti vasúti átjáró előtt, nyílegyenes, kátyúmentes útszakaszon halálra gázolt egy hazafelé tartó tiszaújlaki lányt és az őt kísérő tiszaújhelyi fiatalembert. A férfi ugyanis – mivel az ifjú hölggyel közös munkahelyen dolgozott a Tisza-menti nagyközségben – haza akarta kísérni munkatársnőjét. A gépkocsivezető fékezés nélkül robogott át áldozatain, majd a jármű becsúszott az út menti árokba, ahová az áldozatokat is behúzták, ezt követően pedig Karácsfalváról hívott segítséggel, szekérrel vontatták haza a mikrobuszt.

Tehát cserbenhagyásos gázolás történt, melynek elkövetőjét hamarosan le is tartóztatták, aki beismerő vallomást is tett. A rendőrségi nyomozás lezárulása után pedig, december elején a Nagyszőlősi Járási Bíróság elé került az ügy, ahol azonban botrányos módon húzódik-halasztódik a bírósági eljárás lezárulása.

De mielőtt kitérnénk az igazságszolgáltatás fogaskerekeinek a csikorgására, pillantsunk bele a nyomozati jegyzőkönyvbe. Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat szerint a két áldozat olyan iszonyatos sérüléseket is szenvedett, melyek részletezésétől inkább megkímélem az olvasót. A lány esetében olyan súlyos sérülésekről is beszélhetünk, melyek a jelentés szerint azonnali halálhoz vezetnek. A fiatalember legkomolyabb sérülései pedig olyan mértékűek voltak, melyek – mint a dokumentum fogalmaz – már keletkezésük pillanatában életveszélyeseknek számítanak, és közvetlenül halálhoz vezetnek.

Miként következtek be ezek a halálos sérülések? Mint a nyomozati jegyzőkönyvben olvashatjuk, az alkoholos befolyásoltság alatt álló gépkocsivezető közel 100 km/h-s sebességgel robogott, ami meghaladta az adott úton maximálisan megengedett 90 km/h sebességet, az általa vezetett mikrobusszal pedig – közel 144 méterrel a vasúti kereszteződést jelző közúti jelzőtábla előtt – áttért az út jobb szélére, ahol két áldozata haladt, és kijevi idő szerint kb. 5 óra 30 perckor elgázolta őket. Majd – mint a jegyzőkönyv fogalmaz – minden erkölcsi és jogi normát semmibe véve, meg sem próbálta elsősegélyben részesíteni a két gyalogost, hanem elmenekült a helyszínről. Igaz, másnap önként jelentkezett a rendőrségen, ahol feladta magát. A nyomozati jegyzőkönyv egyértelműen fogalmaz: a gépkocsivezető bűncselekményt – cserbenhagyásos gázolást – követett el.

A december 14-i tárgyalást azonban elnapolták. Az áldozatokhoz hasonlóan magyar nemzetiségű vádlott és védője ugyanis tolmácsot kért – amit természetesnek is tarthatunk –, ám az egy szem bírósági tolmács beteg volt, és nem találtak helyette mást. Szegény, tolmácsínségben szenvedő járási bíróság… Azóta december 29-én, január 19-én, február 9-én, február 16-án, március 2-án és március 22-én is elnapolták a tárgyalást. Miért? Mint egy belső forrástól megtudtam, egy alkalommal az Ungvári Megyei Ügyészség – indoklás nélkül – nem szállíttatta le a vádlottat, aki Ungváron tölti vizsgálati fogsága hónapjait. Egy másik belső forrástól pedig megtudtam, hogy néhányszor nem méltóztatott leutazni Ungvárról az ügyész, néhányszor ugyanezt a hatalmas utat nem méltóztatott megtenni a vádlott ügyvédje – indoklás „természetesen” nincs –, párszor megbetegedett a bíró. S ha most számba vesszük, hogy az ún. Szavcsenko-törvény értelmében minden, a vizsgálati fogságban eltöltött nap kettő, a börtönben letöltendő napnak felel meg, akkor a már több mint egy fél éve előzetesben lévő vádlott már több mint egy börtönévet letudott. A továbbiakat az olvasó képzelőerejére bízom…

Március 22-én – mint második forrásomtól megtudtam – azért mégiscsak sor került egy meghallgatásra, melyen a vádlott (akárcsak a rendőrségi nyomozás során) azt vallotta, hogy nem akarta elgázolni az áldozatokat, csak egy szembejövő gépjármű fényszórói elvakították, ezért nem vette észre a két gyalogost, és ezért ütötte el őket. Emellett tagadta, hogy alkoholos befolyásoltság alatt állt volna. Noha már a nyomozáskor megejtett vizsgálat során kiderült, hogy ittas volt. S mint a nyomozást vezető Vaszil Zubaka alhadnagy a vele múlt év szeptemberében készített riportomban kifejtette, közepesen ittas állapotban vezetett.

Április 10-én aztán végre valóban sor került a tárgyalásra. Az elsőként meghallgatott szemtanú – a mikrobusz egyik utasa – azt vallotta, hogy az augusztus 21-i tiszaújhelyi falunapon (a cserbenhagyásos gázolás pár órával a falunap vége után következett be) a gépkocsivezető és ők, a három utas három üveg vodkát ittak meg, illetve, hogy már távolabbról észrevették az út peremén haladó áldozatokat. Mielőtt azonban annak rendje és módja szerint folytatódott volna a tárgyalás, a gyesen lévő tolmácsnak a rövid időre más gondjaira bízott kisbabájához kellett sietnie, így nem tudott tovább tolmácsolni a vádlottnak, s a tárgyalást felfüggesztették, április 27-ét jelölve ki a tárgyalás folytatására. Megjegyzés: egy jogász ismerősöm szerint az üggyel foglalkozó, megyei ügyészségi ügyész megtehetné, hogy Ungvárról hozna egy tolmácsot, ha már egyszer a Nagyszőlősi Járási Bíróság nem tud biztosítani egy nem gyesen lévő tolmácsot. Különben fennáll a veszély, hogy ha úgy nyújtják a tárgyalási folyamatot, mint a rétestésztát, és esetleg még fellebbviteli tárgyalásra is sor kerül, a tanúk egyre kevésbé fognak emlékezni az eset körülményeire.

De visszatérve az április 10-i, kurtán-furcsán véget ért tárgyalásra, röviddel utána az egyik áldozat édesanyja elkeseredve mondta, mennyire rosszul esik ez a huzavona az áldozatok szüleinek, akik újra és újra értesítőt kapnak a tárgyalás kitűzött időpontjáról, aztán úgy mennek haza, hogy a tárgyalást elnapolják. Együtt érzek velük, hiszen ha nem is kaphatják vissza halott gyermeküket, legalább mielőbb megérnék, hogy a tettes kapja meg méltó büntetését a törvény által. És bárkinek az igazságérzetét sérti, hogy már több mint fél éve húzzák az ügyet, amiben már a tél folyamán ítéletet hozhattak volna. S csak remélhetjük, hogy az ügyész vagy a bíróság végre kerít egy nem gyesen lévő tolmácsot, amit ha akarnák, megtehetnék, a vádlott ügyvédje – ha még egyszer igazolatlanul távol marad – kap egy megrovást, a bíró pedig végre felpörgeti a tárgyalási folyamat szédítő csigatempóját, s nem a bűncselekmény egyéves évfordulóján hirdetik ki az ítéletet…

Lajos Mihály