Fecske Csaba: Vadvirágok
kora tavasztól késő őszig
erdőn mezőn és réteken
virág nyit halni készülődik
s darázs zöng méztől részegen
hóolvadástól hóhullásig
százféle vadvirág terem
mérges az egyik míg a másik
méhkastély lepke-bálterem
tőzeges láp folyó holtága
nyirkos erdő zord sziklaszirt
kőfal vagy mező a hazája
évszakok sorsát mondja mind
a tavasz a nyár az ősz szalad
avarba rejtezik a nyom
sövényre kúszik az iszalag
bókol a kockásliliom
kökörcsin lizinka peremizs
ibolya imola bangó
jó hír a gólyahír neked is
bábból szabadult pillangó
árvalányhaj ebszőlő csucsor
gyöngyike kakasmandikó
királyné gyertyája gólyaorr
s genyőte Styx partján lakó
egyhajúvirág pacsirtafű
kosbor fehér szellőrózsa
báránypirosító nagyfülű
útilapu madársóska
virít és halni készülődik
s táncol a szélben részegen
kora tavasztól késő őszig
erdőn mezőn és réteken.
Számba se lehet venni, mennyi gondolatot ébreszt Fecske Csaba Vadvirágok című verse. Külön lehetne szólni a költemény nyelvi megformáltságáról, és külön a vadvirágok neveinek költőiségéről. Végső soron azt kell észrevennünk, hogy szerzőnk, a Miskolcon élő költő, író, publicista milyen jó érzékkel teremt korszerű harmóniát virágneveinkből. A 2016-ban született Vadvirágok egyszersmind méltó folytatása irodalmunk azon hagyományának, melynek egyik kimagasló darabja például Juhász Ferenc Virágok hatalma című költeménye.
Fecske Csaba kétszer is hangsúlyozza, hogy ami „virít”, „nyit”, az „halni készülődik”, ám e vers mégis inkább csodálatos virágaink halhatatlanságát, a gyengeségükben rejlő hatalmukat juttatja eszünkbe. Hisz milyen életigenlés, sorselfogadás rejlik például abban, hogy bárhol is foganjon meg, a vadvirág megejtően képes szirmot bontani.
Legyen „tőzeges láp, folyó holtága, nyirkos erdő”, vagy épp „zord sziklaszirt, kőfal”, esetleg „mező a hazája” – a vadvirág beteljesíti küldetését. Lehetetlen mosoly nélkül gondolni a szirmos csodákra. Lehetetlen nem észrevenni, hogy szeretetet ébresztenek bennünk, varázslatos neveik ámulatba ejtenek: kökörcsin, lizinka, peremizs, ibolya, imola, bangó, gólyahír, árvalányhaj, pacsirtafű, szellőrózsa, kosbor. És ebben a versben még nem is szerepel például a vérehulló fecskefű, ami önmagában is felér egy költeménnyel…
Penckófer János
