Áldozatuk nem volt hiábavaló

Nagyszőlősön a Perényi-szobornál emlékeztünk

A kárpátaljai magyarság az idén is méltó módon emlékezett meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 168 évvel ezelőtt Aradon és Pesten kivégzett vértanúiról. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a hagyományoknak megfelelően Nagyszőlősön tartotta központi megemlékezését, az 1849-ben vértanúhalált halt egykori Ugocsa megyei főispán, országbíró, felsőházi elnök, Perényi Zsigmond báró szobránál.

A Nagyszőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskola kertjében álló mellszobornál Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a megemlékezőket, aki kifejtette: „Az emlékezés csak részben szól a múltról, ugyanis a jelenben történik. Mi emlékezünk, XXI. századi emberek, a XIX. század közepének, a magyar történelemnek és a mindenkori nemzetté válásnak egyik igen fontos eseményére. Rólunk is szól, mert hiszünk azokban az eszmékben és értékekben, amelyeket a tizenhárom aradi vértanú képviselt, s amiért halálos büntetést szabtak ki rájuk. Hiszünk a szabadság, a népek és a nemzetek szabadságának eszméjében. Bátran és egyértelműen valljuk, hogy egyetlen nemzet sem örülhet a saját szabadságának, amíg a vele együtt élő népek nem érzik magukat szabadnak. Egyik szabadság sem vesz el a másik mértékéből és értékéből”–hangsúlyozta Kudron Zoltán.

Román István kormánymegbízott, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal vezetője ünnepi beszédében felidézte a 168 évvel ezelőtt kivégzett hazafiak hősiességét, majd kijelentette: „Ma nemcsak emlékezni és fejet hajtani gyűltünk össze, hanem emlékeztetni is, saját magunkat és közösségünket egyaránt. Emlékeztetni, hogy elődeinktől kapott hazaszeretetünkből ma sem engedünk, hogy csak akkor lehetünk teljes emberek – Kiss Ernő szavait idézve –, ha Krisztusé a szívünk és a hazáé az életünk. Emlékeztetnünk kell mindenkit, hogy az európai nemzetek között természetes jogunk megvédeni magyarságunkat, keresztény gyökereinket és édes anyanyelvünket…”

Viktor Mikulin, a Kárpátaljai Állami Közigazgatási Hivatal elnökhelyettese a megyei adminisztráció és Hennagyij Moszkal kormányzó nevében is köszöntötte az ünneplőket, majd elmondta: „Ma arra emlékezünk, hogy mi történt ezen a napon. 1848–49-ben a magyar nép kiállt a szabadságáért és a jogaiért. S ez meg is hozta a gyümölcsét: ma Magyarország Európa szabad, önálló, demokratikus állama. Támogatjuk a magyar kormány Ukrajnával kapcsolatos álláspontját, miszerint az ukrán államnak helye van az Európai Unióban. Támogatjuk megyénk nemzeti kisebbségeit, különösképpen a magyarokat, akik a most kialakult helyzetben kiállnak jogaikért. A Kárpátaljai Állami Közigazgatási Hivatal mindig ki fog állni mellettük. Ellenezzük a nemzeti kisebbségek jogainak korlátozását. Ezt az álláspontunkat tudattuk a megyei vezetés minden szintjével, valamint Petro Porosenko elnökkel is… Kárpátalja rengeteg segítséget kap Magyarországtól, nem engedhetjük meg, hogy a nemzeti kisebbségek jogait korlátozzák. Remélem, hogy továbbra is békésen, egy családként élünk majd itt megyénkben” – zárta az ünneplők körében nagy tetszést arató beszédét a kormányzóhelyettes.

Mihajlo Ruszanyuk, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke magyar nyelven köszöntötte a jelenlévőket, majd az anyanyelvén folytatva kijelentette: „1849 tragikus volt egy nép számára, de tragikus volt egész Európa számára is.” Beszédében a népek tavaszán zajló európai forradalmakat, közöttük a magyar forradalmat és szabadságharcot párhuzamba állította a ma Ukrajnában zajló küzdelemmel, hisz mindegyik célja ugyanaz, a szabadság, nemzeti függetlenség kivívása. Hangsúlyozta: „Akkor lesz szép jövőnk, ha emlékezünk történelmünkre.”

Barta József, a Kárpátaljai Megyei Tanács és a KMKSZ alelnöke beszédében kifejtette: „Az 1848–49-es szabadságharcot a nemzet teljes függetlenségéért és egy igazságosabb társadalmi berendezkedésért vívták, magyarok és nem magyarok, összefogva, hősiesen. A világ akkori nagyhatalmai és azok uralkodó osztályai veszélyes és ragadós példát láttak a magyar forradalomban és szabadságharcban, ezért halálra ítélték azt. Világosnál elbukott a magyar szabadságharc, a szabadságharcosok tízezreinek vérével kivívott minden ideiglenes eredményével együtt. Mégis volt értelme, mert lángra lobbantotta a lelkekben parázsló szabadság és igazság iránti vágyat. Megerősítette a nemzeti öntudatot és összetartást.” A KMKSZ alelnöke a jelenlegi politikai helyzettel kapcsolatban kifejtette: „Magyarország ma is szabadságharcot vív, a nemzetek Európájáért, azért, hogy szabadon dönthessék el, kit akarnak beengedni az országba, és kit nem. Mi, kárpátaljai magyarok, kárpátaljai magyar gyerekek szülei szintén szabadon akarjuk eldönteni, hogy milyen oktatási nyelvű intézménybe akarjuk adni a gyerekeinket. Annál is inkább, mivel ez a jog alkotmány által biztosított jogunk itt, Ukrajnában.” Barta József elmondta, hogy a sok tekintetben előremutató új oktatási törvény hetedik, az oktatás nyelvéről szóló pontja elfogadhatatlan a kárpátaljai magyarság számára, minden lehetséges fórumon és minden lehetséges, békés módon próbálnak tenni ellene, sajnos, nem sok eredménnyel. Elmondta, hogy nemcsak a nemzeti kisebbségek emelték fel szavukat a törvény ellen, hanem Kárpátalja ukránságának, ruszinságának az a része is, „akik velünk szolidárisak, toleránsak a mi nyelvünk, kultúránk, hagyományaink iránt”. Ennek bizonyítékaként említette, hogy a Kárpátaljai Megyei Tanács az elmúlt év decemberében és ez év szeptemberében is nagy szavazattöbbséggel elfogadott egy olyan, a központi hatalomnak címzett beadványt, amelyben arra kérte a Legfelső Tanácsot és az elnököt, hogy ne korlátozzák a kisebbségeket anyanyelvhasználati jogaikban, ne szűkítsék a kisebbségi nyelven történő oktatás lehetőségét. „Sajnos kérelmeinknek jelentős részét meg sem hallgatták, és csak igen kis része az, ami teljesült” – összegezte Barta József, majd beszédét zárva kifejtette: „A KMKSZ tovább küzd a kárpátaljai magyarság jogaiért. Azt kérem, csatlakozzanak ehhez a küzdelemhez, és bízzunk benne, hogy nem lesz eredménytelen.”

A Nagyszőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskola Molnár Erika által felkészített tanulóinak tematikus előadása felidézte a szabadságharc korát és azt a hősiességet, amivel az aradi vértanúk a magyar nemzetért büszkén vállalták a halált.

Megható volt a Tiszapéterfalvai Református Líceum verses-zenés összeállítása, melyet Tarr László tanár úr kísért gitáron.

A Szózat eléneklése után a megemlékezők megkoszorúzták báró Perényi Zsigmond mellszobrát.

Badó Zsolt