A reformáció kezdetére és az 1956-os forradalomra emlékeztek Salánkon

A templomtól az emlékparkig

Kárpátalja egy darabka Közép-Európa a kelet-európai Ukrajnában, a kárpátaljai magyarság pedig a nyugati civilizáció Keletbe rántott része, mely lélekben sohasem válhat kelet-európaivá. A nyugati, az európaibb Európához való tartozásunkat jelzi, hogy idáig még eljutott a nyugati civilizáció fejlődésében meghatározó jelentőséggel bíró reformáció – de északkeletebbre már nem vert gyökeret. 1956-ban pedig nálunk is hullámokat vetett a magyarországi forradalom. Mi a Nyugathoz tartozunk – és nyugati kötődésünk sugárzott át a 2017. október 22-i salánki ünnepségen is, melynek részvevői megemlékeztek a reformáció félezer éves kezdeteiről, valamint az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról.

A rendezvénysorozat a község református templomában vette kezdetét, ahol a helyi középiskola diákjai ’56 szellemiségét tükröző versekkel, énekkel, illetve az 1956-os forradalmat méltató prózai szövegekkel idézték fel történelmünk e hőskölteményét. Majd Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke hirdetett igét János evangéliuma, valamint a Példabeszédek könyve alapján. Megemlékezett a reformációról, Luther Mártonról, aki 500 évvel ezelőtt az akkori Európa legnagyobb hatalmasságai ellenében is fel merte emelni a szavát, hangoztatva az általa felismert bibliai igazságokat. Ahogy 1956-ban is a jogfosztottságban élni nem akaró forradalmárok kiálltak az igaz ügy mellett. S mint a hitszónok kifejtette, nekünk is ki kell állnunk az igazság védelmében. Emellett emlékeztetett arra, hogy mind a reformáció korában, mind 1956-ban a szabadságvágy öltött testet, ugyanakkor bírálta jelen korunk szabadosságát, mely nem egyenlő a szabadsággal, elítélte az Istentől való eltávolodást, s arra hívta fel a szülők figyelmét, hogy Isten igéjét szem előtt tartva neveljék gyermekeiket.

Az igehirdetést követően Balogh Attila helybeli lelkész szót ejtett a salánki gyülekezet életében bekövetkezett két örömteli eseményről. A Gustav Adolf Werk német segélyszervezet támogatásával sikerült megerősíteni a harangtorony alapzatát. Aljohin Viktor helyi polgármesternek pedig köszönetet mondott azért, amiért közbenjárásával sikerült elérni, hogy az 1945 után hivatalosan állami tulajdonba került templom jogilag is visszakerült az egyházközség tulajdonába, így a gyülekezet – mint kifejtette – ezután már pályázatokat nyújthat be a templom felújítása érdekében. Végezetül Hunyadi Attila máramaros-ugocsai esperes, Kiss András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés képviselője, valamint Aljohin Viktor is megosztotta néhány gondolatát az egybegyűltekkel.

Az istentiszteletet követően a hívek átvonultak az 1956-os emlékparkba, ahol – a szentliturgia végeztével – a salánki görögkatolikus gyülekezet tagjai is megjelentek. Az 1956-os emlékműnél helybeli fiatalok adtak elő a forradalom korszakát felidéző verseket. Majd dr. Tilky Attila fideszes országgyűlési képviselő emelkedett szólásra, aki az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén való részvétele kapcsán egyrészt felidézte, hogy számunkra, reformátusok számára a kálvinizmus fontos városa Strasbourg, hiszen ott ma is működik az a francia hugenotta gyülekezet, melynek Kálvin János volt az első lelkipásztora. Másrészt ironikusnak nevezte, hogy az ukrán oktatási törvény strasbourgi megvitatása során, véletlenül épp az ET székházában kiállított 1956-os „lyukas” zászlónál, a kitartás, a hazaszeretet – és a szabadság – jelképénél sorakoztak fel az ukrán küldöttség tagjai. Annak az ukrán kormánynak a képviselői, mely most az egyik legfontosabb kisebbségi jogot, az anyanyelven való tanulás jogát akarja elvenni az ukrajnai nemzeti kisebbségektől, így a kárpátaljai magyarságtól is… (Egyébként az említett lobogóval volt bevonva Nagy Imre, a mártír miniszterelnök koporsója a hajdani államférfi újratemetésekor.) Majd az 1956-os zászló kapcsán méltatta Milován Sándornak, a KMKSZ tiszteletbeli elnökének és ellenálló társainak a fellépését, akik „El a kezekkel Magyarországtól!”, és más, hasonlóan bátor hangú feliratokkal ellátott röplapokkal álltak ki a magyarországi forradalom és szabadságharc mellett, mely hősies küzdelemből mi is erőt meríthetünk. Megemlékezett a „pesti srácokról”, s kifejtette: bár a forradalom 1956-ban elbukott, ám 1989-ben végül mégis győzött. S leszögezte: mi, magyarok, ahogy mindig, úgy 1956-ban is a szabadság népe voltunk, s azok vagyunk ma is.

Ezt követően Buhajla József ungvári magyar főkonzul beszélt arról, hogy 1956-ban a magyar nemzet megmutatta: a legnagyobb túlerővel szemben is harcba száll a szabadságért, mely a mi legnagyobb értékünk. Míg Szécsi Szabolcs, a Salánkkal testvérközségi kapcsolatban álló Tarpa polgármestere kifejtette: 1956 a szabadság ünnepe, s bár ma Európa olyan irányba halad, hogy veszélybe kerülhet a szabadság, valamint a keresztyén értékrend, ám magyar közösségünk mind a szabadság eszméjét, mind a keresztyén értékrendet továbbviszi a jövőbe.

Az ünnepség zárásaként a megjelentek elhelyezték koszorúikat az 1956-os emlékmű talapzatán.

Lajos Mihály