„Nem hagyjuk a templomot és az iskolát!”

Március 15-i megemlékezés Beregszászban

Beregszászban az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 170. évfordulóján szervezett ünnepségsorozat a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola aulájában kezdődött a főiskola hallgatóinak ünnepi műsorával. Az egykori Oroszlán fogadó falán lévő Petőfi-emléktábla megkoszorúzása után ökumenikus misével folytatódott az ünneplés a beregszászi római katolikus templomban.

Majd Beregszász és a járás magyarsága a város központjában álló Petőfi-szobornál emlékezett meg őseink 170 évvel ezelőtti bátor helytállásáról, ahol elsőként Ferenci Attila színművész elszavalta a Nemzeti dalt.

Babják Zoltán, Beregszász polgármestere az Ukrajnában tapasztalható változásokat, a magyar­ellenes provokációkat sorolta. Óva intett attól, hogy visszavágjunk, hisz a provokátorok szerinte csak erre vágynak. A megoldás az összefogás, az, ha még inkább zárjuk sorainkat.

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének, valamint a Beregszászi Járási Tanácsnak az elnöke kiemelte: „1848-ban őseink minden magyar és minden Kárpát-medencében élő ember szabadságáért szálltak síkra. Ezért ma büszkén mondhatjuk, a szabadság elérése, megtartása szent kötelesség mindannyiunk számára. Nem engedünk a 48-ból!”

Viktor Mikulin, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnökhelyettese a 170 évvel ezelőtti magyar forradalom és szabadságharc jelentőségét kiemelve hangsúlyozta, hogy Magyarország népe akkor a demokratikus jogaiért és szabadságáért szált síkra, és elismerésre méltónak nevezte, hogy a mai utódok méltóképp emlékeznek egykori elődeikre. Elítélte ugyanakkor a KMKSZ székháza ellen végrehajtott támadásokat, amelyeket a demokratikus értékek és egész Kárpátalja ellen irányuló bűnténynek nevezett.

Petro Hricik, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke kiemelte, hogy az 1848-as magyar forradalom egyedülálló volt az akkori Euró­pában, hisz nemcsak a dolgozók és a parasztok fogtak fegyvert a szabadság kivívásáért, hanem az ország minden egyes társadalmi osztálya egy emberként fogott össze a fejlődés előfeltételének számító társadalmi átalakulások érdekében.

Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz írt köszöntő levelét, majd Bacskai József, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkára mondott ünnepi beszédet, hangsúlyozva: „Március 15-én azokat a hősöket ünnepeljük, akik 1848-ban felismerték, hogy függetlenség és szabadság nélkül nincs Magyarországnak jövője, és bátrak voltak ahhoz, hogy ezért félelem nélkül megküzdjenek.” A korábbi ungvári magyar főkonzul elismeréssel szólt a kárpátaljai magyarság identitásához, szülőföldjéhez, nyelvéhez, kultúrájához, keresztény hitéhez és anyanyelvi oktatási rendszeréhez való ragaszkodásáról, ugyanakkor a 2017 októberétől havi rendszerességűvé vált, a helyi magyarság ellen irányuló zaklatás kapcsán abbeli reményét fejezte ki, hogy az EU és a NATO felé törekvő Ukrajna helyi és központi hatóságai az elkövetőket felelősségre vonják, és hozzájárulnak azoknak a feszültségeknek a felszámolásához, amelyek az incidensekhez vezettek. Kijelentette: Magyarország alkotmányos kötelezettségeinek megfelelően minden eszközzel védelmezi és megvédi a legveszélyeztetettebb kárpátaljai magyar közösség érdekeit az államközi kapcsolatokban csakúgy, mint nemzetközi szinten. Bacskai József hangsúlyozta: „A magyar kormány hozzá akar járulni a feszültségek felszámolásához, hogy olyan gazdasági és politikai feltételek jöjjenek létre szomszédságunkban, amelyek között Kárpátalja népének több évszázados békés egymás mellett élése folytatódhat...”

Zubánics László, az UMDSZ elnöke emlékeztetett a 2014-től egyre fokozódó magyarellenes fenyegetésekben rejlő veszélyekre, megjegyezte, hogy jövőre, ha elfogadják az új nyelvtörvényt, már csak szinkrontolmács segítségével mondhatja majd el március 15-i beszédét.

Brenzovics László parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke szerint talán ez a március 15. azért lesz emlékezetes, mert ennek az ünnepnek a megtartását kísérték a legnagyobb feszültségek. Ezt előzték meg olyan, Kárpátalján korábban sosem volt események, amelyek a magyarság ellen irányultak. Annak kapcsán, hogy aznap a rendvédelmi szervek munkatársai a Vereckei-hágón 29 felfegyverzett embert feltartóztattak, a KMKSZ elnöke megkérdezte: „Miért jöttek volna ide? Kinek ártunk azzal, hogy mi itt békésen ünnepelünk? Mit kívánnak ezekkel az akciókkal megoldani? Mire való volt az az éves hazugságorgia, amit az ukrán sajtóban és tévékben folytattak a kárpátaljai magyarsággal szemben? Hiszen maroknyian vagyunk. Semmi rosszat ennek az országnak soha nem akartunk. Nem szolgáltunk rá, hogy a bennünket nem ismerő ukrán állampolgárok előtt ilyen negatív színben tüntessenek fel minket, éppúgy, mint az Ukrajnát mindig segíteni, támogatni kívánó Magyarországot.”

Brenzovics László azt üzente az ukrán kormányzatnak: „Nem lehet elvenni a magyar iskolát, a magyar nyelvet. Bárhogy is lesz, emellett ki fogunk állni!” Majd Reményik Sándor ismert versét felidézve nyomatékosította: „Nem hagyjuk a templomot és az iskolát!” A KMKSZ elnöke abban a reményben, hogy jövőre már békében és biztonságban ünnepelhetünk, beszédét a következő fordulattal zárta: „Éljen a magyar szabadság! Éljen Kárpátalja!”

A beregszászi megemlékezést még inkább ünnepivé tette Markó Veronika, a Mezővári Művészeti Iskola tanára, aki az 1848-as időket idéző operettrészletet és népdalt énekelt.

Az ünnepségen a szónokok mellett megjelent és koszorúzott többek között Buhajla József ungvári magyar főkonzul, Szalipszki Endre korábbi beregszászi főkonzul, Legény Zsolt, a magyar Országgyűlés MSZP-s képviselője, a megyei tanács magyar képviselői, Petruska István, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal vezetője, Nagy Béla, a a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka, valamint a város és a járás társadalmi szervezeteinek, oktatási intézményeinek, egyházi felekezeteinek vezetői és lelkészei.

dózsa