Felelősséggel tartozunk azért, amit kaptunk

2018. június 22., 18:26 , 909. szám

„A tehetség univerzális adottság. De rengeteg bátorság kell ahhoz, hogy éljünk vele.”

Számos elmélet és meghatározás él arról, mit nevezhetünk tehetségnek, honnan ered a változatos formákban megnyilvánuló alkotói készség, és mit kell tennünk azért, hogy a bennünk szunnyadó különleges képességek felszínre kerüljenek. Mindenkiben ott van a képesség arra, hogy valamiben kiemelkedő eredményt érjen el az átlagoshoz képest. Paulo Coelho brazil író fent idézett gondolata rávilágít, hogy a felismerés önmagában nem elég: kibontakoztatásához elhatározás és bátorság kell. Gondoljunk bele: ha ez az indítórugó nem lett volna meg, vajon hány remek költővel, festővel, zenésszel, tudóssal – s még hosszasan sorolhatnám – lenne szegényebb a kulturális vagy tudományos világ?

Kárpátaljai körökben nemrégiben – a mai szlenggel élve – felrobbantotta az internetet egy képsorozat, amely többek között Pál, Sodoma, Lázár, Éva, Káin és Ábel történetét meséli el „egy logónyi terjedelemben”. Balog István, a bibliai logók tervezője beszédes formában tárta elénk a Szentírás egy-egy történetét. S mint a nagydobronyi fiatalemberrel készült interjúból kiderül: a sokak érdeklődését felkeltő képsorozat nem készült volna el, ha talentuma mellé idővel nem érkezik meg a bátorság is, hogy azokkal sáfárkodni kezdjen.

–  Gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttem rajzolással. Alapvetően érdekeltek a kreativitást igénylő feladatok. Később viszont kénytelen voltam háttérbe szorítani a lelkesedésem, és más felé orientálódni tanulmányok szempontjából. Egyrészt, mert ilyen jellegű tanulmányokra nálunk nem igazán van lehetőség, másrészt pedig nem is tudtam akkor még, hogy mivel is foglalkozik egy grafikus.

2016-ban viszont elvégeztem egy egy hónapos tanfolyamot Budapesten, ami megerősített abban, hogy jó úton haladok, ha a grafikusi munka mellett döntök. Sokat tanultam interneten olvasott cikkekből és videókból is. A pályafutásom legelején még senkit nem ismertem, aki a közelben grafikával foglalkozott volna, de ha ismertem volna, akkor valószínűleg naponta megkeresem a „Hogy kell ezt megcsinálni?” kérdéssel. Később viszont nagyon sok kollégát megismertem, és hálás vagyok, hogy volt kitől kérdeznem és választ kapnom.

– Mit tudhatunk az első munkáidról?

– 2015-ben egy barátom vállalkozásához készítettem az első „hivatalos” logót, aki többek között ékszerek árusításával foglalkozik. Ezután következett a Borzsovai Református Egyházközség logója, amelynek megtervezésével Szanyi György lelkipásztor bízott meg. Nagyon élveztem ezt a feladatot. Akkoriban autószervizben dolgoztam, munka közben ötletelgettem.

– Megrendelés esetén hogyan készül egyáltalán egy logó?

– Igyekszem minél többet megtudni arról a személyről, szervezetről, tevékenységről, amiről a logónak szólnia kell. Minél nagyobb a rálátásom, annál biztosabb, hogy megfelelő munkát adok ki a kezemből. Számomra ez nagyon fontos, mert én is örülni akarok az eredménynek. A logók vektorgrafikában készülnek, ami kicsit másfajta műveleteket és gondolkodást igényel, mintha csak rajzolnék. Az így készült munkát aztán minőségromlás nélkül lehet nyomtatni, géppel kifaragtatni, gravíroztatni.

– A Bibliai logók sorozatról nem nehéz kitalálni, hogy alapos tudás van mögöttük a történetükhöz kapcsolódóan.

– A Bibliai logók sorozat akkor kezdődött, amikor keresztezte egymást az alkotni vágyás és a Szentírás iránt érzett vonzalmam. Isten szeretete levett a lábamról. Készíteni szerettem volna valamit, ami értékes üzenetet hordoz, érthető és jól is néz ki. Ezek a tulajdonságok mind megtalálhatók egy logóban. Persze, nem megy ez ilyen egyszerűen. Nem mindig elég csak az akarat és a munka. Ahogy a 127. zsoltár írja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” Az interneten nagyon sok minimalista stílusú tipográfiai logót találhatunk, csak nem bibliai témájúakat. Maga a stílus nagyon megtetszett, s részben ilyen munkák inspiráltak. 2017 januárjában kezdtem neki a megvalósításnak. A Sodoma és Lázár történetéről mesélő grafika fejben már megvolt. Mostanra több mint 30 „jól működő”, vagyis az üzenetet jól közvetítő alkotásom van. Remélem, hogy kapok még ilyen ötleteket.

– Van olyan bibliai történet, amelyik közelebb áll a szívedhez?

– Több is. József, Jób, Ruth és a Vörös-tenger történeteit csodálattal olvasom el újra és újra, s látom meg magamat ezekben a történetekben.

– Mindegyik képhez tartozik egy képaláírás is.

– A kommentárokat Katona Viktóriával, a Nagydobronyi Református Gyülekezet beosztott lelkipásztorával és Szikszai Szabolccsal, a Kolozsvári Egyetem lelkipásztorával közösen készítettük.

A képek kiváltanak egy érzést vagy egy gondolatot, emléket. Szerettem volna, hogy emellett legyen valami, ami tovább is viszi azokat, akik megtekintik a képeket, ezért készültek a kommentárok. Persze, a képek önállóan is jól működnek, a mellettük lévő szöveg nem magyarázkodás, hanem plusztöltet, segít mélyebbre ásni.

– Eddig hol láthatta a közönség a munkáidat?

– Nemrég készült egy vászonkép-kiállítás a bibliai logókból, amely jelenleg Mátészalkán tekinthető meg a Kincsesházban, június 29-ig. Ezután 7-8 további helyszínre várják a képeket, köztük Erdélybe, Felvidékre, Magyarországra. Emellett a képekből több helyszínen is készül az eredeti vászonképekből pontos másolat, így egyszerre akár több helyszínen is megtartható lesz a tárlat, de ez egyelőre még csak terv. A képkollekció megtekinthető még a Behance és a Dribbble közösségi képmegosztókon, és a Tornado Design Webfolio 2018 nevű Facebook-oldalon.

– A talentumokról szóló példabeszéd mennyiben jelenik meg a te életedben, keresztény emberként?

– Felelősséggel tartozunk azért, amit kaptunk. Ebben a példabeszédben is azt olvashatjuk, hogy mindenkinek vannak talentumai, nem üres tarisznyával indított útnak Isten (ezt persze életünk folyamán tapasztaljuk ki). Nem minden talentum olyan jellegű, hogy tehetségkutatókban lehetne mutogatni. Van, aki abban tehetséges, hogy rendkívül empatikus tud lenni (viccesnek tűnhet, de ez nem megy mindenkinek egyformán könnyen). Másoknak jó ritmusérzékük van, vagy jól bánnak a szavakkal. És még hosszasan sorolhatnánk. Ezekkel a talentumokkal kell sáfárkodnunk, és nem elhanyagolnunk azokat. Én úgy érzem, megtaláltam az utam. Bár bennem is felmerül a kérdés: én találtam meg vagy rákerültem?

– Még nem érzed biztosnak ezt az utat?

– Egyszerűen csak nem mindig minden egyszerű. Voltak akadályok az életemben. Nem volt lehetőségem itthon tanulni ezt a szakmát, és a támogatás se feltétlenül volt meg. Szüleim gyakran csóválták a fejüket, hogy ideje lenne valami normális szakmán törni a fejemet, és nem a rajzoláson. Sokszor én is így gondoltam, mert nem tudtam érvelni az elhivatottság mellett. Sok észszerű érvvel és negatív szóval próbáltak más irányba téríteni, de úgy gondolom, a kapott tálentum magva erős gyökereket vert az életemben, és Isten lépésről lépésre mutatta az irányt. Mindig csak egy lépést. Aztán most ott tartunk, hogy a család is az értésemre adta: támogatnak ebben, akkor is, ha korábban nem így volt. Senkire nem neheztelek emiatt, mert minden akkori negatívnak ható mondatuk szeretetből fakadt.

– A bibliai történetek szereplőin túl van-e olyan, aki a tevékenységével, munkájával a jelenben hat rád inspirálóan?

– Van, de nem egy személy, hanem a Pixar animációs stúdió. Teljesen lenyűgöz az a minőség, amit felmutatnak. Nem is mint rajzfilmre, hanem egy nagyon sok munka árán elkészült remekműként tekintek az animációs filmjeikre. Vizuális típus vagyok, ezért a látható dolgok nagy hatással vannak rám. A Pixar rajzfilmjei pedig olyan magas minőséget képviselnek, hogy nem tudom őket nem lelkesedéssel nézni.

– Azok közül, akiknek a története megszületett logóként, kit tartasz a legmotiválóbb személynek?

– Számomra József története a legmotiválóbb. Ha váratlanul padlóra kerülök, akkor arra gondolok, hogy Istent nem érte váratlanul. Persze kiborulok időnként, de ez sem éri Istent váratlanul. Ő ismer, mégis szeret. Én tudom, hogy ő velem van a padlón is, és nem gyönyörködik abban, ha szenvedek. Aki Isten kezébe teszi le a dolgait és problémáit, az számítson arra, hogy ezek a gondok végső soron őt fogják szolgálni. Isten a legnagyobb problémánkból is a legjobb dolgot hozza ki. Gondoljunk csak József életére. Akár egy hullámvasút. De a célban a legjobb dolog várta, újra együtt lehetett a családjával. Nem mellesleg sok embert megmentett így az éhhaláltól is, szóval elég sok múlott rajta. Engem ez nagyon motivál, és úgy érzem, időnként engem is így használ Isten, csak persze kisebb dolgokban.

Azt üzenném azoknak, akik szeretnének rálépni erre az útra, hogy: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” (1Péter 4:11)

Espán Margaréta