Vasárnapi üzenet: 2018. július 1.

2018. július 1., 10:23 , 910. szám

Krisztusban kedves Testvérek!

Június 29-én az Anyaszent­egyház két kiemelkedő szentjének, Péter és Pál főapostolnak az ünnepét tartja. A hagyomány szerint az isteni gondviselésnek köszönhetően mindketten ezen a napon nyerték el a vértanúság koszorúját, és ezért ugyanazon a napon ünnepeljük mennyei születésnapjukat. Bár sok különbözőséget találunk az életükben, sőt, nem is mindenben értettek egyet, a mindenható Isten mégis ugyanabba az irányba vezette életüket és váltak az újszülött egyház alapjaivá. Szent Pálnak a különböző közösségeknek írt levelei még lassan 2000 év távlatából is aktuálisnak hatnak, és ma is a Szent Péter székéhez való tartozás és a vele való élő kapcsolat az egyház egységének az alapja.

Milyen sok különbséget találunk az életükben. Péter egyszerű halász, Pál tanult ember, az írások ismerője. Péter kezdettől fogva Jézus tanítványa, Pál Krisztus követőinek üldözője. Pétert folyamatosan készíti az Úr a feladataira, Pált elég volt egyszer megszólítania a damaszkuszi úton. Pál a pogányokból lett keresztények barátja, Péter a zsidókeresztény hagyományok szószólója. Mégis a különbözőségek ellenére az Isten úgy alakítja életüket, hogy sok dolog végül összeköti őket. Mindketten más névvel kezdik az életüket és a névváltoztatással együtt más emberekké is válnak, Simonból Péter, Saulból Pál lesz. Mindketten megtérve, Krisztus apostolaiként az evangélium igazi hirdetőjévé válnak. Tudják jól, hogy a Jézushoz való tartozás nem a nyugodt, komfortos élet alapja, Jézus maga jövendöli Péternek: „Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.” (Jn 21,18) Pál maga írja le a korintusiakhoz írt második levelében (11,23–28), hogy mi mindent kellett elszenvednie Krisztusért: „Megismertem a fáradságot… a börtönt…, a csapásokat…, a halálveszélyt… Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést…”

Mire tanít bennünket ennek a két nagy szentnek az élete? Egyrészt, Istennek nem célja, hogy uniformizáljon bennünket. Mindannyiunkat egyedinek és megismételhetetlennek teremtett, de a különbözőségeink ellenére is mindenkinek helye van az Isten országában. A különböző utak mind oda vezetnek, ha azok Isten útjai. Másrészt, aki igent mond Isten hívó szavára, annak szembe kell néznie a bennünket elragadni akaró evilági erőkkel. Ezek a szenvedések és megpróbáltatások nem az Istentől való elhagyatottságunknak a jelei, hanem épp ellenkezőleg, ezekben tudunk tanúságot tenni az igazi hitről.  Harmadrészt a hívő embernek mindig készen kell állnia a változásra, hisz Isten formál, alakít és vezet bennünket. Mert nem az a boldog ember, aki úgy gondolja, hogy mindent elért az életében, hanem az, aki kész bármit elfogadni, amivel az Isten megajándékozza.

Segítsen a megtérésünkben bennünket Péter, a kőszikla és Pál, Krisztus egyházának választott edénye! Ámen!

Szkoropádszky Péter
palágykomoróci, gálocsi, téglás-szürtei,
kisszelmenci görögkatolikus áldozópap