Dióültetvény telepítése és fenntartása IX.

2018. július 11., 08:37 , 912. szám

Előző cikkünkben a dió­szüret időzítéséről és a kézi betakarítás lehetőségeiről olvashattak. Ezúttal a dió betakarításának gépi lehetőségeiről, illetve a feldolgozás folyamatáról kínálunk összefoglalót.

A gépi betakarítás lehetőségei előtt mindenképpen szót kell ejtenünk azokról a lépésekről, melyeket a szüret előtt kell megtennünk. Mindenekelőtt a területet kaszáljuk le úgy, hogy a szüret végéig jelentős gyomnövekedés ne legyen (25-30 napig). Az első lépés a dió érettségének megállapítása, amiről az előző számunkban már írtunk. Ebben a stádiumban egy Ethreles permetezés segítségével elősegíthetjük a gyors és egyenletes érést. Számolnunk kell a dió hullásával, éppen ezért gépi betakarításkor fontos a már lehullott termés felszedése. Különösen azért lényeges ez a lépés, mivel a lehullott termés nedvességtartalma eltér a fán maradt dióétól, s így együtt nem tárolhatók, kezelhetők. Ezen kívül az első lehullott diók értéktelenek. Csak ezen lépések után folyamodhatunk a gépi betakarítás valamely módszeréhez.

A betakarítás után fontos a dió válogatása, buroktalanítása. A buroktalanítás előtt ajánlott a mosás, ami megkönnyíti a kopáncs leválását. Különösen fontos mozzanatról van szó, mivel akár az egynapos késedelem is ronthatja a termés minőségét (megfeketedik a dióbél, ha a kopáncs rajta marad a dión). A tisztítási munkák után fehérítést kell végeznünk nátrium-perkarbonátos, vagy egyszerű szódabikarbónás vízben. Az oldatnak, amelyben a tetszetős kinézetért mossuk át a diókat, 12-13%-os töménységűnek kell lennie.

A frissen betakarított dió 25-30% nedvességtartalmú, ezt az értéket 10-12%-ra kell csökkentenünk ahhoz, hogy száraz, eltartható termést kapjunk. Ezt árnyékos helyen, 15–30oC körüli hőmérsékleten, néhány hét alatt megoldhatjuk.

A gépi betakarítás

1. A rázógépes betakarítás lehetőségei

Rázógépek. A burokrepedés szükséges mértékét a szüret megkezdéséhez különbözőképpen ítélik meg, általában akkor tartják megfelelőnek, ha a repedt kopáncsú diók aránya 40–70%. A túl késői rázás sok előzetes hullással jár, hiszen a diófajták többsége természetes körülmények között hosszabb idő, hetek, vagy akár egy hónap alatt hullajtja le termését. A rázógépes betakarítás egyik nagy ellensége az időjárás, mivel száraz szeptember esetén a kopáncs nem hasad fel, majd egy pár szem esőtől napok alatt felhasadhat és elkezdődik a hullás.

A fa méretétől függően alkalmazandók a törzsrázó vagy nagyobb fáknál az ágrázó gépek. A rázógépeknek többféle változatuk, illetve gyártójuk van: AMB rázógép, a Bäuerle és a Feucht törzsrázók stb. Ne feledjük, ezek a gépek 3–6 millió forint értékűek, ezért csak 20 hektár fölötti területen jövedelmező az üzemeltetésük.

Rendre sodrók. A rázógépes szüret és a gépi felszedés ki­egészítő eszköze, mely a gyors és hatékony munkához szükséges. A rendre sodrás mind kézi (gereblye), mind gépi eszközzel (söprő gép) megoldható.

Felszedőgépek. A rázásos technológia végső eleme, mely a rendre sodrott termést válogatva – de akár tisztítva is – gyűjti be. Szintén a nagyobb gazdaságokban lehet rá szükség.

2. Az önjáró seprőrendszerű felszedő technológia

Ezzel a technológiával azoknak a gazdáknak érdemes dolgozni, akik 10-20 hektárnyi területen termesztenek. Viszonylag nagy teljesítményű gép, de komoly hátránya, hogy sáros, gyomos ültetvényben lehetetlen vele dolgozni. Előzetesen le kell vernünk a diót kézi vagy gépi eszközökkel.

3. A szívórendszerű technológia lehetőségei

Ez a módszer a kisebb diótermesztőknek javasolt. Ilyenkor kézi vagy gépi dióverést alkalmazva eltávolítjuk a fáról a termést. A földre hullott diót kézi munkaerővel, vagy akár gyalogkíséretű rendre sodróval átdolgozzuk. Az így kapott rendeket egy nagy teljesítményű szívórendszerrel takarítjuk be. Ez a betakarítási módszer nagy hatásfokú, illetve költséghatékony.

A legnagyobb diótermelők ernyős rázógépeket használnak, és kiegészítésként rendre söprő és felszedőgépeik is lehetnek. Ez a legjelentősebb beruházási igényű, de egyben a legnagyobb teljesítményű betakarítás. Alkalmazása a 20 hektárnál nagyobb termőterületeken ajánlott.

A közepes gazdaságok legoptimálisabb dióbetakarító gépe a seprőrendszerű önjáró felszedő. Ajánlott 10–20 hektáros területeken.

A kisebb területen termesztő, de a betakarítást kézi erővel már nem győző gazdák a szívórendszerű gépekkel dolgozhatnak sikerrel, amelyek ha vontatott kivitelűek, a legkisebb összegű beruházást igénylik. Ajánlott az 5–10 hektáros ültetvényeken.

Molnár Ádám