A Stern testvérek pótkávé- és teagyára
Elvesztett Ungvár
A kávé és Ungvár napjainkban épp olyan erősen összetartozik, mint egykoron Ungvár és a bor. Az elterjedt véleménnyel szemben, mely szerint a városban régóta és sokan fogyasztottak jó kávét, el kell mondani, hogy ez nem teljesen így van: a kávézás hagyománya nem is olyan régen alakult ki nálunk.
Természetesen Ungváron már száz évvel ezelőtt is voltak olyan kávézók, ahol bécsi receptúra szerint főzték a kávét. Olyan boltok is akadtak, ahol szemes kávét árultak. Többek között a múlt század '20-as éveiben az egykori legjobb városi szálloda, a Korona bejáratától balra található épületben megnyílt az Európa-szerte ismert kávémágnás, Julius Meinl boltja.
Julius Meinl még 1862-ben Bécsben kezdett kávét, kakaót, teát és fűszereket árusítani. Fia, akit szintén Juliusnak hívtak, forradalmasította a kávépörkölést: úgy csinálta, hogy a pörkölt kávénak ne legyen mellékíze, hanem megőrizze természetes aromáját.
A Julius Meinl márkát már azokban az években a fekete bőrű kisfiú arcképéről ismerték fel, aki a társaság szimbólumává vált, később pedig a cég hivatalos logójává. A Julius Meinl logója – a cég 1862-es alapítása óta – az egész világon elismert szimbólum. A logó egy fezt (török bojtos fejfedőt) viselő arab fiatalembert ábrázol, tisztelegve ezzel a török Oszmán Birodalom történelmi szerepe előtt, mely 1683-ban megismertette a kávét Bécs városával. Az eredeti logót Josef Binder alkotta meg 1924-ben, melyet az évek alatt modernizáltak. Ez a logó a Julius Meinl nemzetközi védjegye.
Nos, Ungváron csak a tehetősebb polgárok engedhették meg maguknak, hogy igazi szemes kávét vásároljanak. Mint ahogyan a kávézókban is csak a közép- és felső réteg fogyasztott kávét. Az ungváriak többsége a kárpátaljaiakhoz hasonlóan kávépótlókból készített italokat ivott, ezek közül a cikória volt a legelterjedtebb. Az ilyen „kávénak” hasonló az aromája, finom és tápláló. Napjainkban a cikóriát hasznosnak is tartják, mert jó hatással van a gyomor- és bélrendszer működésére. Azt nem tudjuk, hogy akkoriban az emberek ismerték-e a hasznos tulajdonságait, de károsnak semmiképp nem számított, mert még gyermekek számára is készítették ezt az italt.
A cikóriakávé készítésére alapozták vállalkozásukat az ungvári üzletemberek, a Stern testvérek, Leopold és Fülöp. 1920-ban benyújtották a városi polgármesteri hivatalba a kérelmüket, hogy egy cikóriapörkölő-gyárat építhessenek és beindíthassák azt. Az, amit akkoriban gyárnak neveztek, valójában egy kisüzem volt, ahol 20 munkás dolgozott. Az ő feladatuk a szárított cikóriagyökér pörkölése, őrlése és csomagolása volt.
A gyár 1920-ban kezdte meg működését a Masaryk tér 44. szám alatt. A Kárpátaljai Megyei Állami Levéltárban őrzött okmányok között van a gyár épületének tervrajza is, de a pontos elhelyezkedéséről semmilyen információ nincs. Valószínűleg a mai Petőfi térnek (akkor Kossuth tér) a Munkácsi utcával határos részében álló házak valamelyikének az udvarában volt. A rajzból látszik, hogy ez egy emeletes épület hatalmas pincével. A pincehelyiségben működött a csomagolóüzem, az épület földszintjén és első emeletén pörkölték és villanymotoros nagy darálóban őrölték a cikóriagyökeret.
A pótkávé, melyet a Stern testvérek gyártottak, a Stern nevet viselte. A '20-as években azt írták a reklámokban, hogy a Stern-kávé helyettesíti leginkább a szemes kávét, és ráadásul minden boltban kapható.
De azok az ungváriak, akik a Stern testvérek gyára mellett laktak, egyáltalán nem voltak elragadtatva ettől a szomszédságtól. 1921 márciusában kollektív panaszt írtak a városvezetéshez, amelyben kifejtették, hogy ennek a gyárnak nincs helye a lakóövezetben, mivel a füst és az erős szag kellemetlenséget okoz az embereknek, ráadásul még veszélyes is. „1921. március 14-én a Stern testvérek gyárának egy része leégett. Szerencsére mindez nappal történt, nem pedig éjszaka, mert különben nagy baj lett volna. A gyár szomszédságában volt Sz. Fridman hatalmas tüzelőanyag-raktára, s ha az meggyulladt volna, az egész környék porrá ég” – olvashatjuk a magyar nyelven íródott panaszban, amelyet a Masaryk téren lévő hat ház és az akkori Minaji (ma Sváb) utca első néhány házának lakói írtak alá.
A magistratus külön erre a célra létrehozott, mérnökökből és orvosokból álló bizottságot küldött a helyszínre. A mérnököknek a gyár épületének biztonságosságát kellett ellenőrizniük, az orvosoknak – tisztázni, hogy a cikória gyökerének pörkölésekor keletkezett füst és szag ártalmas-e a vállalat szomszédságában élő ungváriak egészségére. A szomszédok elégedetlensége ellenére Peleh városi doktor a hivatalos jelentésben azt írta, hogy a cikória szag az udvarokban gyenge és nem árthat az emberek egészségének. A helyszínen elvégzett vizsgálat eredményeképpen a mérnökök az orvosokkal együtt kidolgoztak egy egész sor javaslatot és feltételt. A Stern testvérek csak ezeknek eleget téve indíthatták újra a munkát a gyárukban. Ezzel egyidejűleg a város vezetése figyelmeztette a vállalkozókat: csak 2 évre adják meg az engedélyt, ez alatt az idő alatt a Stern testvéreknek el kell kezdeniük egy új gyár építését a lakóövezeten kívül.
Nos, a tűzeset utáni felújítások során kénytelenek voltak nagyobbra cserélni az ablakokat (6:36 arányban), a helyiségek belső falait olajfestékkel kellett bevonni. Ezenkívül a Stern testvéreknek megtiltották a pincehelyiség használatát csomagolóüzemként, mivel a falak magassága csupán 2 méter 20 centiméter volt, és ez azt jelentette, hogy a helyiség nem felel meg munkahelyek kialakítási feltételeinek. Mivel az épületben csupán egy klozet (férfi illemhely) volt, megtiltották, hogy a gyárban nők dolgozzanak.
Amíg tartott a bizottsági ellenőrzés a felújított gyárban, a Stern testvérek kérvényt írtak a városvezetéshez, melyben kérték, minél hamarabb adják meg a működési engedélyt, mert már több hete áll a gyár és a vasúton ez alatt az idő alatt néhány vagon cikóriagyökér vár a feldolgozásra. „Hogy támogassuk a munkásainkat, néhány hétig fizettük a munkabérüket, így nagy veszteségeink vannak” – írták a levélben a vállalkozó testvérek.
A záróbizottság megadta az engedélyt a pótkávégyár újraindításához, mondván, minden feltételt teljesítettek, a tűzvédelmi felügyelőnek nincs semmi megjegyzése. De a bizottság a zárójelentésében is megemlítette, hogy a szomszédok nagyon elégedetlenek a gyár újraindítása miatt, azt mondják, nem biztosítják a vállalkozóknak az udvaron lévő kúthoz való hozzáférést.
A gyár 1921 szeptemberében indult újra. 1922-ben pedig a Stern testvérek már tárgyaltak a városvezetéssel a vállalat új helyét illetően. Megegyeztek, hogy néhány év alatt a gyár a lakóövezeten kívülre költözik, a vasútállomás melletti földterületre. A Masaryk téren, a gyár korábbi helyén pedig felépítenek egy egyszintes épületet két bolthelyiséggel, ahol márkabolt fog működni.
Mellesleg, akkoriban a céges okmányok és az újságreklámok alapján a Stern testvérek nem csupán pótkávét és kávépótlót árultak, hanem teát is. Arról nincs információnk, hogy a gyárukban valamilyen teafeldolgozás zajlott. „Ellenőrizzék a csomagon a csillagot. A csillag azt jelzi, hogy eredeti a termék” – írták a teareklámokban, amelyet magyarul úgy is neveztek – „Csillag tea”. A csillag a gyár védjegye volt, feltétlenül ábrázolták a pótkávé- és a teásdobozokon is. Feltételezhetjük, hogy azokban az években a piacon más azonos nevű tea is kapható volt, ezért fordítottak a Stern testvérek ilyen kiemelt figyelmet a logójukra.
1924-ben a címlistás könyvekben és a reklámokban a Stern-gyár címe rövid: Ungvár 2. Mivel abban az időben a vasútállomás melletti rész szinte teljes egészében üres volt, nem volt szükség részletesebb címre. Emiatt, sajnos, ma nehéz megállapítani az új cikóriagyár konkrét helyét. A levéltárban arról sincs említés, hogy meddig működött Sternék vállalata Ungváron. A helyi öregek még emlékeztek, hogy a háború utáni években az az üzem, amelyben a kávét pörkölték, a vasútállomással szemben működött az egyik portán azok közül, amelyek ma magas fémkerítéssel vannak körbekerítve. Ami Sternéket illeti, azt beszélik, hogy a háború után az USA-ba települtek át.
Tetyana Literáti: Pro Zahid
/Rehó Viktória
