„Nemcsak a húszéveseké a világ…”
VIII. Munkácsi Nemzetközi Nyugdíjas-találkozó
Igaz, hogy az ukrán állam – hosszú, munkás éveik „jutalmaként” – nyugdíjnak titulált alamizsnát ad a nyugdíjasok túlnyomó többségének, s egyáltalán nem becsüli meg hajlott korú polgártársainkat, akik pedig becsülettel ledolgoztak sok-sok évtizedet. De hát lassan hozzászokhatunk ahhoz, hogy huszonhét hosszú éve szinte töretlen fejlődést felmutató országunk legfelső vezetése a lakosság jó kilencven százalékát semmire sem becsüli. Minden megbecsülést megérdemel viszont a Kárpátaljai Magyar Nyugdíjasszervezetek Szövetségének tagszervezete, a Munkácsi Magyar „Életet az Éveknek” Nyugdíjasklub, amiért újra és újra megrendezi a Munkácsi Nemzetközi Nyugdíjas-találkozót. Az idei – nyolcadik – találkozót pedig augusztus 23-án bonyolította le, mely nem valósulhatott volna meg a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatása nélkül.
Ezekre az összejövetelekre ugyanis nagy szükség van, hiszen a különböző településeken élő, szép kort megért embertársaink megérdemlik, hogy ki-kilépjenek a mindennapok egyhangúságából, megfeledkezzenek a napi gondokról, s újra és újra találkozzanak egymással egy szép, hangulatos rendezvény keretében, melyen elbeszélgethetnek a régi ismerősök, új ismeretségek is szövődhetnek, és az egymással korban összeillő, sok közös témát találó emberek örömüket lelik egymás társaságában. Mert az ember – társas lény.
Az idei találkozón a házigazdákon kívül a Kárpátaljai Magyar Nyugdíjasszervezetek Szövetségének öt további tagszervezete: a Makkosjánosi Szivárvány Nyugdíjasklub, a Nagybégányi Aranykalász Nyugdíjasklub, a Kígyósi Ezüst Alkony Nyugdíjasklub, a Rafajnaújfalui Nyugdíjasklub, a Csapi KMKSZ-nyugdíjasklub, valamint a Magyarországról érkezett Szigetcsépi Szivárvány Nyugdíjasklub tagjai és vezetői vettek részt. A rendezvényt Boruzs Béla, a Munkácsi Magyar „Életet az Éveknek” Nyugdíjasklub elnöke nyitotta meg, köszöntve a megjelenteket, majd Ivan Manyjak, a Munkácsi Városi Tanács titkára is üdvözölte az egybegyűlteket. Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke az egymást váltó nemzedékek feladatairól beszélt, s kijelentette: rajtunk múlik, milyen örökséget hagyunk a gyermekeinkre, az unokáinkra. A megjelentekhez fordulva kifejtette: „Önök építették számunkra a jelent, amiben a mi generációnk él, és egy újabb nemzedék jövőjét alapozza meg, miközben mindennapi munkánkhoz az elődeink példájából merítünk hitet, bátorságot. Ez egy végtelen lánc, amelyben minden nemzedék, minden ember egy láncszem. Ezért fontos, hogy egyetlen generációláncszem se maradjon ki, ne rozsdásodjon be, ne szakadjon el. Ez nem egyszerű feladat, de önök vállalták és teljesítették ezt, amit mi is igyekszünk megtenni, és arra kérjük mennyei Atyánkat, hogy ebben segítse gyermekeinket is” – mondta. Felszólalása végén pedig örömöt és jó egészséget kívánt a megjelenteknek.
Kovácsik Antónia ungvári magyar konzul az immár hagyományossá vált nyugdíjas-találkozó kapcsán leszögezte, az anyaország nagyon fontosnak tartja, hogy az itt élők őrizzék hagyományaikat. Majd Magyarország és Kárpátalja kapcsolatáról szólva kitért arra, hogy folyamatban van a Budapest–Munkács intercity vasúti járat beindítása, s a határ két oldalán élők számára egyaránt nagyon hasznos lesz, ha hat óra alatt megtehetik a magyar főváros és a Latorca-parti város közötti utat. Mint mondta, nem is szorul részletezésre, mennyire fontos ez egymás elérhetősége szempontjából, s a Magyarországról Kárpátaljára irányuló turizmust is felélénkítheti.
A továbbiakban a megjelent nyugdíjasszervezetek elnökei is köszöntötték az egybegyűlteket, a szigetcsépiek pedig átadták a munkácsi nyugdíjasklubnak a magyarországi város önkormányzatának értékes ajándékát: egy számítógépet, a hozzá kapcsolt különböző berendezésekkel. A nyugdíjba vonulása előtt zenészként dolgozó Boruzs Béla saját zenei kísérete mellett előadott egy dalt, Varga Erzsébet, a Makkosjánosi Szivárvány Nyugdíjasklub tagja pedig két saját versét, az Ébredés, valamint a Volt egyszer… címűt.
A finom falatok elfogyasztásán kívül kellemes zeneszó mellett nem kevesen táncra is perdültek, igazolva, hogy ha idősek is, de még nem fáradtak meg. S egy jó hangulatban eltöltött délutánt követően lelkileg felfrissülve tértek haza otthonaikba.
Lajos Mihály
