Magyarországra mosolygott a Janus-arcú ukrán külpolitika

2018. szeptember 4., 22:13 , 920. szám

A nyár mit sem változtatott Ukrajna és Magyarország viszonyán. Nyoma sincs a két ország közötti közeledésnek, miközben az ukrán sajtóban továbbra is napirenden van Magyarország lejáratása.

Mintegy az új politikai idény bevezetéseként, Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter augusztus 31-én a Twitteren bejelentette, hogy Magyarország megváltoztatja annak a miniszteri biztosi tisztségnek a megnevezését, amely egy hónapja heves tiltakozást váltott ki Kijevben.

„Szijjártó Péter magyar kollégámmal folytatott megbeszéléssel kezdtem a reggelt. A magyarok megértettek bennünket, és megváltoztatják a »kárpátaljai« biztosuk megnevezését” – közölte a tárcavezető.

Emlékezetes, július 31-én Ukrajna jegyzékben követelt hivatalos magyarázatot Magyarországnak arra a döntésére, hogy létrehozza a Kárpátalja fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programért felelős miniszteri biztosi tisztséget. Kijev tiltakozásának adott hangot amiatt, „hogy a megbízott hatáskörébe vonták Ukrajna szuverén területének egy részét”.

Budapest még akkor emlékeztetett: Grezsa István majdnem három éven át dolgozott Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének és összehangolt fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztosként, új kinevezésével csak a titulus változott, a hozzá tartozó terület nem, tevékenysége semmilyen módon nem irányul Ukrajna ellen, sőt munkája nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Ukrajna legnyugatibb megyéje és a szomszédos magyarországi régiók fejlődése összehangolt, világos célok mentén valósuljon meg.

A magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium most Klimkin Twitter-bejegyzésére reagáló közleményében így indokolta meg a biztosi tisztség megnevezésének módosítására vonatkozó döntését: „a magyar kormánynak Kárpátalja fejlődése a fontos, és nyilvánvaló, hogy ehhez magyar költségvetési forrásra van szükség, amit Magyarország biztosít. Az ukrán kormány azonban nehezen érthető és sajnálatos módon minden lehetséges eszközzel akadályozza ennek a forrásnak az eljuttatását, most éppen Grezsa István titulusába kötöttek bele. Ha annak, hogy továbbra is segíteni tudjuk Kárpátalját, az az ára, hogy változtatunk a miniszteri biztos titulusán, akkor ezt megtesszük”.

Klimkin fentebb idézett Twitter-bejegyzését azzal zárta, hogy „ami a többi kérdést illeti, folytatjuk a konstruktív munkát”. Csakhogy az ukrán hozzáállást változatlanul a kötekedés és a két­arcúság jellemzi.

Az utóbbi időben megszokhattuk, hogy a Budapest és Kijev közötti szóváltásokat Magyarországot lejárató cikkek követik az ukrán sajtóban. A külügyi kormányzathoz nyilvánvalóan közel álló Jevropejszka Pravda ezúttal is tudott újabb munícióval szolgálni azok számára, akik Magyarországot Ukrajna ellenségeként kívánják látni és láttatni.

Szerhij Szidorenko, a portál főszerkesztője, aki az elmúlt hónapokban több ízben is foglalkozott cikkeiben az ukrán–magyar viszony alakulásával, ezúttal arra hívta fel a figyelmet, hogy Budapest az ukrán külügy határozott fellépésének hatására engedett a megbízotti tisztséggel kapcsolatos követelésnek, méghozzá anélkül, hogy cserébe bármilyen válaszlépést várt volna el Kijevtől. Persze nem állta meg, hogy sokat sejtetően hozzá ne tegye: csupán a tisztség megnevezése változik, miközben a megbízott személye és feladata, a magyar kezdeményezések finanszírozása a régi marad, vagyis Budapest nem mond le a „terveiről”.

Ám az eszmei mondanivaló csak ezután következett: „Ez a lépés jelentős, és már a közeljövőben meglesznek a következményei. Ukrajna arra készül, hogy feloldja az új kijevi követ kinevezésének blokkolását (bár vár még egy lépésre Budapesttől, hogy ez megtörténhessen)”. Jól értjük? A Klimkin által említett „konstruktív munka” az ukrán értelmezésben azt jelenti, hogy szándékosan halogatják egy szomszédos ország követének hivatalos jóváhagyását? A Jevropejszka Pravda szerint ez „íratlan szabály”, amikor két ország viszonyában problémák adódnak, valójában mégsem lehet annyira elegáns lépés, ha egyszer mostanáig elhallgatták az ukrán közvélemény elől.

Az új magyar nagykövet fogadása körüli időhúzás másik oka a cikk szerint, hogy az ukrán külügyesek „megsértődtek” a diplomata kinevezési dokumentumának egyetlen szava miatt. Abban ugyanis az 1963-ban, tehát még a Szovjetunió idején született Íjgyártó István leendő magyar nagykövet szülővárosa az ukránok által „nemzetközileg elfogadottnak” tekintett Berehove helyett Beregszászként szerepelt. Magyarország ugyan azonnal javította a „hibát”, de aligha sikerült meggyőzni bárkit Ukrajnában arról, hogy a településnév magyar alakjának használata nem volt „szándékos”, és nem húzódik meg mögötte semmiféle burkolt területi igény.

Íjgyártó Istvánnak azonban nem az a legnagyobb bűne, hogy Beregszászban született Berehove helyett. Szidorenko emlékeztet, hogy az eddigi kijevi magyar nagykövet, Keskeny Ernő 1998–2002 között volt Magyarország moszkvai nagykövete, míg utóda, Íjgyártó István 2010-től 2014-ig töltötte be ugyanezt a tisztet. Az ukrán portál főszerkesztője úgy véli, ez a magyar kinevezési gyakorlat egybecseng Orbán Viktor miniszterelnök Kijevben ugyancsak nagy felháborodást keltett júliusi kijelentésével, miszerint a magyar kormányfő nem hisz Ukrajna nyugati integrációjában, valószínűbbnek tartja, hogy az ország visszatér Oroszország befolyási övezetébe. Mindez arra vall a Jevropejszka Pravda szerint, hogy Budapesten sokan változatlanul az orosz politika „folytatásaként” tekintenek az Ukrajna-politikára. Azt sem írja a cikk Íjgyártó javára, hogy a múltban nem ítélte el az Ukrajna elleni orosz agressziót, viszont több ízben is helytelenítette az Oroszországgal szemben bevezetett nemzetközi szankciókat.

Miközben az ukrán sajtó változatlanul szórja a villámokat a magyarokra, Kijev pedig halogatja az új magyar nagykövet fogadását, Magyarországon a kijevi diplomácia igyekszik „európai” arcát mutatni. A budapesti ukrán nagykövetség weboldalán olvastuk a hírt, mely szerint Ljubov Nepop nagykövet szeptember 1-jén Nyíregy­házára látogatott, ahol részt vett a Nyíregyházi Egyetem szenátusának ünnepi tanévnyitó ülésén. A látogatásra abból az alkalomból került sor, hogy az intézményben újraindult az Ukrán Nyelv és Kultúra Intézeti Tanszék.

„Annak ellenére, hogy Ukrajna továbbra is kénytelen ellenállni az orosz agressziónak, amelynek feltartóztatásában számítunk Magyarország további segítségére, hazánkban sikeres reformokat hajtunk végre, ami új lehetőségeket teremt az ukrán–magyar együttműködés fejlesztéséhez. Ebben az összefüggésben kell betöltenie a felújított ukrán nyelv és kultúra tanszéknek a maga szerepét a szakemberek képzésében, akik csatlakozhatnak a két állam közötti együttműködés fejlesztéséhez” – jelentette ki köszöntőbeszédében a nagykövet.

Megállapíthatjuk, hogy a sikeres ukrajnai reformokból a kárpátaljai magyarságnak ugyancsak kijutott az éppen egy évvel ezelőtt elfogadott új oktatási törvény formájában, amely megszűnéssel fenyegeti az anyanyelvű oktatásunkat, bár az idézett nyíregyházi beszámolóból úgy tűnhet, ennek híre még nem jutott el a budapesti ukrán nagykövetségre.

(ntk)