„Vagyunk és szolgálunk, s ami a legfontosabb: ennek a kis közösségnek fontossá váltunk”

III. Nemzetközi Sztalker Színházi Fesztivál Beregszászban

Október 24–31. között zajlott a beregszászi színház fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából rendezett III. Nemzetközi Sztalker Színházi Fesztivál Beregszászban a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Jótékonysági Alapítványának szervezésében. A fesztivállal a szervezők ünnepi hangulatot próbálnak teremteni, amellyel kihangsúlyozzák a színház jelentőségét a múltban, a jelenben és a jövőben egyaránt. A hét során a beregszászi színház, a budapesti Nemzeti Színház, a Csokonai Színház, a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színház, a Kijevi Ivan Franko Ukrán Nemzeti Színház előadásait, játékait mutatják be.

Október 24-én este a színház nagytermében került sor a fesztivál nyitóelőadására, ahol elsőként Kacsur András, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzult és Orosz Ildikót, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát. „…huszonöt év – óriási idő, különös tekintettel arra, hogy ez a színház egy nagy család sokféle emberrel, akiket összekötött a közös tenni akarás, valamilyen közös dac – mert csak ennek tudható be, hogy ilyen hosszú időn keresztül, annyi nehézség és kétség ellenére a színház életben van, működik” – mondta köszöntőjében, majd kiemelte a Vidnyánszky Attila személyében testet öltő lelket és mozgatórugót, aki alapítója és ma is főrendezője a beregszászi színháznak. „Kiemelném a közönség szerepét, hiszen mi nekik játszunk és értük vagyunk” – folytatta Kacsur András, és reményét fejezte ki a színház hosszú évekig való fennmaradását és működését, valamint fejlődését illetően a közönség és minden kárpátaljai magyar ember örömére.

Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója köszöntője legelején köszönetet mondott mindenkinek, aki részese a színház ezen „nagy ünnepének”. Felidézte az elmúlt huszonöt évet, amelyből a legjelentősebb részecskeként az összetartozás erejét lehet kiemelni. „Vagyunk és szolgálunk. A legnagyobb eredményünk pedig kétségkívül az, hogy ennek a kis közösségnek – akiért vagyunk, amiből születtünk, és ami táplál minket – fontosakká váltunk” – húzta alá. A beregszászi színház cáfolja azt a sztereotípiát, amely szerint csak a nagy városokban, kulturális központokban lehetséges az igazi magas művészet művelése. „Én úgy gondolom, hogy mi kompromisszumok nélkül a legmagasabb szintű művészettel próbálkoztunk több-kevesebb sikerrel” – hangsúlyozta Vidnyánszky Attila, aki hozzátette, hogy a társulat 17 ország fesztiváljain mérettetett meg, s ezt kevés magyar vagy ukrán színház mondhatja el magáról. A színház alapításáról szót ejtve elmondta, hogy ma talán hihetetlennek hangzik, de huszonöt évvel ezelőtt Magyarország és Ukrajna együttműködésének köszönhetően jött létre az intézmény. Az épület felújításra szorul, amelynek egyes részeit mára sikerül lassan befejezni, s így „már méltó módon fogadhatjuk a közönségünket” – köszönhető ez a magyar állam támogatásának és Orosz Ildikónak, aki „a motorja és fő harcosa ennek a dolognak”. Ennek a színháznak a szellemi magja működtette nyolc éven keresztül a debreceni Csokonai Nemzeti Színházat – s sokan úgy gondolják, hogy minden idők legsikeresebb időszaka volt az a nyolc év a Csokonai Színház történetében – és működteti ma nemzetünk első számú színházát, a budapesti Nemzeti Színházat, s csinál színházi forradalmat, ahogyan 1991-ben Hubay Miklós drámaíró – látva Az ember tragédiája római színének vizsgáját Budapesten – megemlítette, hogy ez a színház fog új szeleket hozni és fogja megújítani a színházi életet, a magyar színházi világot – fejtette ki a Nemzeti Színház igazgatója.

A nyitóelőadás az elmúlt huszonöt év egyik legemblematikusabb darabja, A szarvassá változott fiú volt. A színház alapításának tizedik évfordulóján maga Törőcsik Mari is elhozta csodálatos művészetét, és játszott az előadásban. A szarvassá változott fiú. Kiáltozás a titkok kapujából címmel időközben egy különleges film is készült, amelynek levetítése dialogizál a színészek játékával. Két évvel ezelőtt Párizsban, a Világ Kultúrái­nak Háza fesztiválján, a Festival de l’Imaginaire-en játszották ezt az előadást először, ahol hatalmas sikert aratott. Olyan képkockák, hangok és játékok nyújtotta élmény részesei lehettek a jelenlévők, amely a közönség reakcióiból ítélve egyénenként mást-mást váltott ki: okozott örömtől és bánattól kicsorduló könnyeket, a felismerésből adódó döbbenetet, az anya-fia duett okozta bámulatot – nem mindennapi színházi élmények tömkelegét.

Csütörtök délután a budapesti Nemzeti Színház vendégjátékát, a János vitéz missziót láthatta az ötszáz gyerekből álló közönség a Beregszászi Városi Művelődési Házban, este pedig szintén a Nemzeti Színház Fodrásznő című előadását követte perceken át tartó vastaps. A játék 2010-ben elnyerte a X. POSZT legjobb előadásának járó díját, rendezője a kortárs orosz színházi élet egyik kiemelkedő figurája, Viktor Rizsakov.

A XX. század egyik legnagyobb magyar színésznője emlékét elevenítették fel október 26-án a Vérke-parti városban. Délelőtt 11 órától Fedák Sári szobrának avatóünnepségére került sor a város főterén, amelyet 18 órától Szűcs Nelli önálló Fedák Sári-estje követett a színház nagytermében. Az előadásban a kivételes tehetségű művésznő igazán nem mindennapi életének történései az emlékiratából, a Te csak most aludjál, Liliom című könyvből, levelekből, megemlékezésekből, folyóiratokból összegyűjtött „igazság” került bemutatásra. Színpadra alkalmazta Dávid Zsuzsa rendező és Szűcs Nelli.

Szombaton a debreceni Csokonai Színház művésznőjének, Varga Klárinak, valamint Rusz Márk Milánnak kétszemélyes drámáját láthatta a beregszászi közönség Hamvadó cigarettavég – zenés előadás Karády Katalin életéről címmel.

A vasárnapi előadásban (Párizs hídjai – zenés monodráma Edith Piaf életéről) ismét Varga Klárit és Rusz Márk Milánt láthatták a színpadon. A szöveget Edith Piaf önvallomásai alapján Milosevits Péter írta. A monológok sanzonokkal való váltakozásával tökéletesen mutatják be azt, amely az öregedő művésznő lelkében játszódik le, halála előtt.

Október 29-én a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színház vendégjátékát mutatták be, melynek címe: Обережно – жінки! (Vigyázat – nők!) Az előadásban komikusan vitték színpadra, milyen következményekkel jár az, ha a férfi egyszerre több vasat tart a tűzben.

Kulin Zoltán díjnyertes filmjének – Ide nekem az oroszlánt is! – vetítésére került sor október 30-án. A 34 perces dokumentumfilmet 2005-ben mutatták be, s a beregszászi színház küzdelmes mindennapjaiba nyújt betekintést. A filmvetítés után az alkotóval és a színészekkel múltidéző beszélgetésre is lehetőség adódott, ahol Kacsur Andrea, Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Szabó Imre, Szűcs Nelli, Trill Zsolt és Vass Magdolna meséltek pályafutásuk kezdetéről, a nehézségekről, a példaképeikről, az elmúlt 25 évről.

Kedd este opera- és operettgálára került sor a debreceni Csokonai Színház kórustagjainak előadásában. A színházi fesztivált az október 31-ei, a Kijevi Ivan Franko Ukrán Nemzeti Színház által színpadra vitt Morituri te salutant ukrán nyelvű előadás zárta.

Csuha Alexandra