Kölcsön vagy befektetés?

„Férjem egyik ismerőse kölcsönt kért tőlünk vállalkozása fejlesztéséhez. Az mondta, tekinthetjük a pénzt akár befektetésnek is, amely később jól jövedelmezhet. Természetesen felajánlotta, hogy kamatot fizet a kölcsön után. A páromnak tetszik az ötlet, én viszont aggódom, mert egyre több olyan esetről hallani, amikor a kölcsönadónak nem sikerül visszaszereznie a pénzét, s amennyire hallom, a bíróságok se igen segítenek nekik ebben. Hogyan érhetjük el, hogy biztonságban legyen a pénzünk?”

– A jogszabályok értelmében kisebb kölcsönről szóban is megállapodhatnak egymás között a felek. Ilyenkor érthetően minden a bizalmon múlik. Ha mégis rosszul sülnek el a dolgok, legfeljebb arra számíthatunk, hogy a pénz átadásának voltak tanúi, akik azt is igazolják, hogy nem adományról, hanem kölcsönről volt szó. Ami viszont a nagyobb kölcsönöket illeti, a Polgári törvénykönyv jelenleg egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a polgárok adózatlan minimális jövedelmének tízszeresét (170 hrivnya) meghaladó összeg esetén kötelező írásban szerződést kötni. Ha nagyobb összegről van szó, javasolnám, hogy közjegyző jelenlétében kössék meg a szerződést. Nem árt megkérni egy ügyvédet, hogy segítsen a szerződés összeállításában.

A szerződésben ajánlott félreérthetetlenül rögzíteni a megállapodás feltételeit. Így például írásba lehet foglalni, hogy kell-e kamatot fizetni a kölcsön után, s ha igen, mekkora annak a mértéke, illetve miként, milyen időközönként kell azt megfizetnie a kölcsönt felvevőnek. A jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy ha a szerződés nem rögzíti a kamat pontos mértékét és fizetésének módját, az Ukrán Nemzeti Bank által megállapított aktuális refinanszírozási banki kamatot kell figyelembe venni, amit havonta köteles fizetni a kölcsönt felvevő személy, egészen a kölcsön teljes törlesztésének napjáig.

A kölcsön ugyanakkor minden esetben kamatmentes, ha a kölcsönszerződés fizikai személyek között jött létre, vagy összege nem éri el a hivatalosan megállapított adózatlan minimális jövedelem ötvenszeresét, illetve ha a kölcsön nem függ össze legalább a felek egyikénél vállalkozói tevékenységgel.

Ajánlatos rögzíteni a szerződésben a kölcsön visszafizetésének pontos dátumát és rendjét. Ha ezt elmulasztották, a kölcsönt felvevőnek a kölcsönt adó fizetési felszólításától számított 30 napon belül kell visszafizetnie a pénzt – hacsak a szerződés másként nem rendelkezik. Ilyen esetekben a fizetési felszólítást szintén ajánlott írásban átadni.

Ugyancsak célszerű rögzíteni a szerződésben, hogy milyen kamat terheli a kölcsönt felvevő személyt abban az esetben, ha nem fizette vissza időben a tartozását.

A kölcsönszerződés a pénz átadásával lép hatályba.

Jogszabály ide vagy oda, napjainkban sem ritka, hogy ha a körülmények úgy hozzák, nagyobb összegek cserélhetnek gazdát szerződés nélkül. Javasolnám azonban, hogy ilyenkor is ragaszkodjunk hozzá, hogy a kölcsönt felvevő adjon írásos átvételi elismervényt arról, megkapta a pénzt. Ugyancsak a kölcsönadó biztonságát szolgálja, ha a pénzt tanúk jelenlétében adja át. Javasolt olyan tanúkat választani, akik sem a kölcsönt adónak, sem az azt felvevőnek nem rokonai vagy alkalmazottai.

Ezeknek és a hasonló óvintézkedéseknek olyan esetben lehet jelentőségük, amikor békés úton nem sikerül visszaszerezni a kölcsönadott pénzt, s a bírósághoz kell fordulni. A bíróság ugyan figyelembe veszi a tanúk vallomását is, perdöntőnek azonban a pénz átadását igazoló elismervény számít majd, amely igazolja a kölcsönt adó és a kölcsön felvevője közötti jogviszonyt.

Bár már több mint negyed század telt el a rendszerváltás óta, sokszor még mindig tanácstalanoknak bizonyulunk a pénzünk elhelyezésével kapcsolatos döntések meghozatalakor. Esetünkben is azt ajánlom, kérjék ki egy jogász vagy gazdasági szakember véleményét arról, milyen egyéb formái-lehetőségei vannak a befektetésnek a hitelezésen kívül (például közös kft., részvénytársaság alapítása a kölcsönt kérő személlyel), azaz nem biztos, hogy a kölcsönadás az egyedüli és a legcélravezetőbb megoldás.

hk