Borisz Paszternak Hamlet

2019. január 23., 10:19

Elült a zaj. A színpadra lépek.

Az ajtónak dőlve hallgatom,

miképp jelzik visszhangtöredékek,

hogy mit mível az én századom.

 

Szívemet az éjjel célba vette,

ezer látcső némán rám mutat.

Távoztasd el tőlem, ha lehetne,

Atyám, a keserű poharat.

 

Megbékéltem ezzel a szereppel,

szeretem makacs játékodat,

De ezúttal mégiscsak eressz el,

mert most más darabot játszanak.

 

De nem változhat a végkifejlet,

a cselekmény rendje megszabott.

Minden farizeusságba dermed.

Végig kell élnem. Magam vagyok.

 

 

 

Borisz Paszternak híres regénye – a Zsivago doktor – tizenhat fejezetből áll. A tizenhetedik rész a Nobel-díjas regény főszereplőjének, Jurij Zsivagónak a verseit foglalja magába.

A több mint két tucat költeményből álló tizenhetedik rész nyitó darabja az itt olvasható Hamlet című vers, melyben a szerző keresztény kultúránk alapvető, talán legismertebb vívódását – Jézus magára hagyottságát a Gecsemáné kertben –, illetve az egyik Shakespeare-hős tépelődését idézi meg áttételesen.

Jézus halálfélelme közepette kéri az Urat: „Atyám, ha lehetséges, múljon el tőlem e keserű pohár.” Majd belátva helyzetét, hogy sorsnak és küldetésnek be kell teljesülnie, azonnal hozzáteszi: „Mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te!” A híres Shakespeare-hősre – Hamletre – pedig az egész Paszternak-vers utal, ahogy ezt a cím is jelzi. Egy színdarabról beszél a szerző, ami valójában az élet. Konkrétan arra a huszadik századi véres „előadásra” gondol, melyben az életet leélni nem volt olyan egyszerű, mint egy mezőn keresztülmenni. (Жизнь прожить – не поле перейти – ez áll eredetileg a vers utolsó sorában)…

Penckófer János