Hazaút

Veres Ágota-kiállítás Beregszászban

A Beregszászi Római Katolikus Egyházközség Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházában nyílt meg Veres Ágota beregszászi festőművész Hazaút című kiállítása a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szervezésében. A festőművésznő most ideiglenesen Hollandiában él és alkot, de az Északi-tenger partján készült festményei közül több ma is a beregszászi szőlőhegyeket idézi. Veres Ágota idegenben készült munkáiból állította össze a beregszászi tárlatot, amelyet hétköznapokon előzetes egyeztetés alapján vagy vasárnaponként a szentmiséket követően bárki megtekinthet.

Veres Ágota 2004-től tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának, 2007-től lapunk gyermekrovatának illusztrátora, 2005 és 2013 között rajzot és festészetet tanított a Beregszászi Iskolások Alkotóházában. Magyar Ezüst Érdemkereszttel és a kijevi Országos Festészeti Triennálé Diplomájával ismerték el munkásságát.

Január 20-án a kiállítás megnyitója sok érdeklődőt vonzott, Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul gratulált elsőként a csodálatos festmények láttán, kiemelte: „A szimbolikus, lírai absztrakt világába vezet át, és egy nagyon fontos, érezhető lelki töltetet, mondanivalót is hordoz ez a kiállítás. A szülőföld iránti szeretet hívó szavát zengi felénk.”

Kulin Ágnes festőművész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke Charles Baudelaire Az utazás című verseskötetében olvasott versszakok tökéletes illusztrációit fedezte fel Ágota festményeiben, amelyek kapcsán elmondta: „Ő hazafelé vette az irányt gondolatban, és a falakon ennek a belső utazásnak a tájait, képeit láthatjuk. Egy olyan belső utazás stációit, amelyek az alkotó gondolati útját és az utazás közbeni átváltozást mutatják be. Nem látunk realisztikus képleírást, nem a beregszászi nagykereszttől látott panorámát festi meg. Az absztrakt elemek olyan tájleíró szimbólumokat hoznak létre, amelyek nem egy kifejezett helyet, hanem egy belső képet, szimbolikus tájat mutatnak be számunkra, utalva az otthonra és az idegen tájakra” – jellemezte a kiállításon látható munkákat a pályatárs.

Veres Ágota a Hazaút című kiállításról elmondta: „Nagyjából absztrakt tájképekből van összeválogatva, a beregszászi szőlősdombok gazdag vonalrajzai ihlették – amelyek nagyon drágák nekem. Egyiket sem itthon festettem, hanem valahol hazaúton, hazagondolva.” A munkamódszeréről elmondta, hogy a klasszikus tájképfestészet hagyományosan háttérre, középtérre és előtérre tagolja a képfelületet; hátra, azaz a vászon tetejére kerülnek azok a dolgok, amelyek a természetben kisebbnek, halványabbnak, kékesebbnek látszanak, előre pedig a nagyok, az élénkebb, színesebb dolgok, ezzel azt az illúziót keltve, hogy a néző térben van. Ágota néhány éve azzal kísérletezik, hogy manipulálja, felcseréli, elforgatja az említett logikus rendet, a színeket is másként használja. Ettől absztraktba vált a kép, amely a nézőtől is elvont szemléletet igényel, emellett sokkal bonyolultabb fogalmakat is ki tud fejezni, mint pusztán tájat ábrázolni. Ennek köszönhetően letisztult formában ragadnak meg a képek filozófiai, pszichológiai vagy vallási fogalmakat szín, forma vagy szimbólum segítségével – mondta el az alkotó.

A képek Kárpátaljára juttatásában nagy szerepet vállaló Szalipszky Endre korábbi beregszászi magyar főkonzul ünnepi beszédében többek között elmondta: „Úgy vélem, hogy Veres Ágota mostani beregszászi kiállításával legalább két dologról tesz bizonyságot: egyrészt kötődéséről a szülőföldhöz, másrészt megjeleníti és láttatja, hogy számára Kárpátalja a távolban is ihlető forrás.

Természetesen a művész mai univerzumában az ébren tartott „hazai gyökérélmények” mellett helye van a sziklás angol tengerpartnak éppen úgy, mint Amszterdam vagy egy lengyel városka házainak, a még forrónak tűnő, de már megkövült, szép metaforájú lávatöviseknek (...) Veres Ágota mostani beregszászi számadására konzekvens, egységes és érett anyagot hozott el, amelynek színei, témái képesek a nézővel, a látogatóval dialógust kezdeni. A létrejött kapcsolat pedig képessé tesz közös gondolkodásra és a képi tartalmak közös továbbgondolására.

Lehet, hogy emiatt sejtek én is némely bazalttüske hajlatában duzzadó bimbót megbújni? És lehet, hogy ebből a lávarügyből, ha kibomlik, virág lesz?

Veres Ágota arra inspirál minket, hogy higgyük el: lehet! A természet és benne a kárpátaljai ember az ő életrevalóságával, erős istenhitével, valamint megtámogatva a hazával, a lávatövist is képes termékennyé tenni…” – fogalmazott Szalipszky Endre.

Jakab Eleonóra, a kiállítást szervező Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségnek elnöke megköszönte az érdeklődést, és külön is köszöntötte Orosz Ildikó megyei képviselőt, a Rákóczi-főiskola rektorát, valamint Nagyija Lovhát, Beregszász város alpolgármesterét. Elmondta, hogy azoknak, akik a kiállítást meg szeretnék nézni, Pirigyi Gergelynél, a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház vezetőjénél vagy Bunda Ritánál kell ezt jelezniük. Valamint a vasárnapi szentmise után is megtekinthető a kiállítás minden érdeklődő számára.

Badó Zsolt