Református lelkész ősök és lelkész rokonok…

Száz éve halt meg Ady Endre (1877. XI. 22. –1919. I. 27.)

2019. január 27., 10:27 , 939. szám

Ady Endre – teljes nevén diósa­di Ady András Endre – a XX. század egyik legjelentősebb magyar költője. E sorokkal nem szándékom irodalmi jelentőségét méltatni, ezt megtették/megteszik mások helyettem. Vallásosságáról inkább írhatnék, mivel iskolás koromban – tévesen – úgy tanítottak bennünket, hogy gimnazista korában szakított a vallással, ami abszolút nem igaz, az viszont igen, hogy a „református egyház tékozló fia”-ként emlegették. Az is való igaz, hogy lelkileg pokoli mélységeket járt meg, de az Úristen könyörült rajta, s mennyei magasságba emelte. Imádság háború után című versében többek között ezt így fejezte ki: „Lecsukódtak bús, nagy szemeim / Számára a világnak, / Nincs már nekik látni valójuk, / Csak Téged, Téged látnak.”

E helyen vallásosságáról, hitéről hadd álljon ennyi, inkább tudjunk meg többet a költő származásáról, református lelkész őseiről és lelkész rokonairól, akik földrajzilag hozzánk elég közel éltek, szolgáltak.

Előbb az édesanyja, Ady Lőrinczné tiszaeszlári Pásztor Mária őseiről röviden. Pásztor Mária dédnagyapja, Pásztor János, vagyis a költő üknagyapja református lelkész volt, ennek fia, Pásztor József 1781–1841 között Szatmár megyében előbb Patóházán, majd haláláig Aranyosmeggyesen volt lelkész. Itt vette feleségül Kolozsváry Borbálát, kinek apja, Kolozsváry János, ennek apja, Péter s nagyapja, szintén Péter, mind lelkészek voltak. Pásztor Józsefnek és Kolozsváry Borbálának Zsuzsánna nevű leánya Szilágyi Józsefnek, a tiszakóródi papnak lett a felesége, a másik gyerek, Pásztor Dániel Érmindszenten lelkészkedett, összetűzésbe került a püspökével, kilépett a lelkészi karból, sőt katolikussá lett, és Szatmáron a város útkaparójaként halt meg 1864-ben. Az ő leánya volt Pásztor Mária, a költő édesanyja. A harmadik gyerek, Pásztor István előbb nagybányai segédlelkész volt, majd 64 éven át, 1910-ben bekövetkezett haláláig a vidékünkhöz közeli Magosligeten volt lelkész.

A költő apai nagyanyja, Ady Dánielné Viski Júlia szintén paplány volt. Hajdan tucatnyi család viselte a Viski nevet anélkül, hogy elődeik is itthon, Visken Viski nevet viseltek volna. Egy néhány példa: egy úrmezei pap, Viski Pál eredetileg Hánka Pál, Kolozsváron Viski István, eredetileg Márkos István, 1678-ban Visken Viski Pál, a lelkész születésileg Balázs Pál. Hogy az a Viski György, aki mint tanult ember elszármazott Viskről, eredetileg milyen nevet viselt, nem tudjuk. 1663-ban az erdélyi fejedelmi kancellária írnoka megnemesíttetik, mivel a Gyerő famíliába házasodott. Rettegen lakván, rettegi előnévvel viselte a Viski nevet. Ebből a családból származhatott az a Visky Dániel, aki 1789–1872 között élt, és Kalotaszegen, Nyárszón több mint 50 évig lelkészkedett. Anna nevű leányuk Fazekas András magyarókereki lelkészhez ment feleségül, az ő egyik leányuk, Fazekas Polexina Bányai Lajos szilágylompérti papnak volt a neje, a másik leány Fazekas Ilka Kiszelyi Kálmánné, s az ő gyermekük, Kiszelyi Ilona rettegi Visky József kalotaszentkirályi jegyzőnek lett a felesége. Ady Endre sokat tartózkodott náluk, akkor is itt vendégeskedett, amikor Boncza Berta kezét megkérte. A költőnek több verse is született Kalotaszegen. A harmadik lány, Fazekas Anna Babó József halomvári lelkésznek volt a neje. A költő apai nagyanyját, Visky Júliát a papszülők – Visky Dániel és Szabó Anna (nárai Szabó András papnak a leánya) – egy Almásy nevű lelkészhez szerették volna hozzáadni, de a „hosszúnyakú, büszke papkisasszony” megmakacsolta magát, és Ady Dánielhez, a szilágylompérti nemes ifjúhoz ment feleségül. Visky Dániel pap harmadik leánya, Visky Róza Vincze Ferenc sztánai papnak lett a felesége, fiuk, Vincze Géza szintén lelkész volt.

Az Ady családban erősen élt a régi nemesi származás tudata. Maga a költő is, de még inkább öccse, Ady Lajos tanár sokat foglalkozott származásukkal. Élt olyan hagyomány, hogy Dózsa György is az ősök között van, talán ezért írhatta egyik versében, hogy „Dózsa György unokája vagyok én …” A családtörténet szerint az ősi Gútkeled nemzetségből ered az Ady család. Az egyik ős még az Árpádok korában, Szilágy megyében az Od nevű birtokot kapja királyi adományul, de mivel két Od – vagy később Ad – található a Szilágyságban: Hadad és Diósad, a költő az utóbbiból ered, s így lett diósadi Ady. Szülei, nagyszülei inkább „hétszilvafás”, nemeseknek nevezhetőek, mivel ekkor már nem a földesurak és birtokosok jómódú életét élték, de a név, a származás kötelezte őket is. A költő különösen nagy hangsúlyt fektetett költészetében arra, hogy a nemzetet nem a nemesi származás teszi naggyá, hanem a hitből fakadó tenni akarás.

Józan Lajos
ny. lelkipásztor, Salánk