Idősek bálja Nagydobronyban

„...hogy kell járni...”

„A dobronyi tánc egy sajátos színfolt volt Kárpátalján, a dobronyi népviselettel, kultúrával, kézműves-mesterségekkel együtt, amire még a ’30-as években felfigyeltek a néprajzkutatók” – mondta el dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektor asszonya a főiskola Cibere Néptáncegyüttese és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által megrendezett első nagydobronyi idősek bálján, amelyet azzal a nem titkolt céllal szerveztek meg, hogy a táncolni tudó öregek újra mulathassanak egyet a régi szokás szerint, ezzel segítve a ’70-es években fokozatosan eltűnt helyi hagyományok felidézését és dokumentálását.

A Nagydobronyban felnőtt Orosz Ildikó elmesélte még, hogy a ’70-es évek építkezései során az új házba már nem vitték át a régi szegénységet. Egy-egy régi ruhára, népviseletre akkor sikerült szert tennie, amelyek ma megtekinthetők a főiskola textilmúzeumában. „Bár a népviselet eltűnt mára Nagydobronyból, de örülök, hogy itt vannak a Magyar Állami Népi Együttes szólótáncosai, mert remélem, hogy az emberek és asszonyok lábában maradt még néhány olyan lépés, amit érdemes ellesni” – hangsúlyozta a rektor asszony hozzáfűzve, hogy a harmincas évek gyűjtései után még neki is sikerült a tánchagyományok megőrzéséért tenni, hisz 1992-ben rábeszélt 6-8 idős táncost, akik a Magyar Néprajzi Múzeum számára a szalókai Bacskai Béla zenei kíséretére kamera előtt bemutatták a régi dobronyi táncokat. Az akkor filmre vett anyag néhány eleme ma már gyakran visszaköszön a színpadról is, hangsúlyozta az esemény főszervezője, bízva abban, hogy a fiatalok valamit még össze tudnak rakni az egykori dobronyi táncrendből.

Köszöntötte a résztvevőket Kuti László ungvári első beosztott konzul, akit dr. Cseh Áron konzul kollégája, valamint Magyarország Beregszászi Konzulátusáról dr. Gyebnár István konzul is elkísért a Nagydobronyi Magyar Népművészeti Tanodában megrendezett bálra.

Módos Máté, a Magyar Állami Népi Együttes szólótáncosa elmondta, hogy nagy megtiszteltetés a számukra, hogy Nagydobronyban lehetnek, hisz az Országos Békéscsabai Szólótáncversenyen párjával, Almási Berta Csillával nagydobronyi táncokkal indultak és díjat nyertek. Lenyűgözte őket, amit a fekete-fehér, majd a színes hangosfilmfelvételeken láttak, amelyek segítségével elsajátíthatták a nagydobronyi táncokat. Azóta tanítják is ezt az anyagot, több táncegyüttes színpadra is vitte a nagydobronyi táncokat, igyekezve népszerűsíteni ezt a csodálatos hagyatékot.

A Kokas Banda kíséretével már két alkalommal is szerveztek hasonló bált Tiszapéterfalván, amely annyira jól sikerült, hogy az adta az ötletet a nagydobronyi esemény megrendezéséhez, mondta el Kokas Erzsébet, a Rákóczi-főiskola Cibere Néptáncegyüttesének vezetője.

A Nagyecsedi Rákóczi Kovács Gusztáv Hagyományőrző Egyesületet Tóth Miklós és felesége, valamint Lőrincz Sándor képviselte, ők ugyancsak köszöntötték a dobronyi bál résztvevőit, amelyet Orosz Ildikó javaslatára idősek báljáról szépkorúak báljára keresztelnek át, és ezentúl is rendszeresen megtartanak majd.

A köszöntéseket követően a Kokas Banda rákezdett egy dobronyi csárdásra, előbb a Cibere Néptáncegyüttes tagjai, valamint Módos Máté és Almási Berta Csilla szólótáncosok mutatták be, hogy mit sajátítottak el a dobronyi táncokból, majd felkérték az addig csak nézelődő néniket és bácsikat, akik ha nem is sokáig, de még meg tudták mutatni, hogy kell járni.

A vacsorára a nagydobronyi asszonyok töltött káposzta mellett tormalevélbe kukoricadarát is töltöttek, ami ott hagyomány. Desszertnek volt farsangi fánk, és ahogy Dobronyban mondják: „keltes tészta” is. Ami után jólesett a főiskola saperavi bora. A hangulat is egyre jobb lett, a 85 éves Benedek Irén néni kezdett régi nótákat énekelni, majd egyre többen kapcsolódtak be. A gyűjtésekből nem ismert vagy más változatban ismert népdalok is előkerültek.

Id. Kokas Károly, a Kokas Banda vezetője megerősítette, hogy az idősebbektől most hallottak olyan csárdást is, amelyik még nem volt eddig felvéve. „Az a tapasztalatunk, hogy hiába keressük fel az idős embereket otthon, sok dolog nem jut eszükbe, csak lassan vagy egyáltalán nem nyílnak meg. Itt viszont, miközben mulatnak, mikor ki elénekel kísérettel egy régi nótát, népdalt, sorra jut eszükbe egy-egy újabb. Ennek a programnak ez az értelme, menet közben eszükbe jut, hogyan táncoltak régen, amit megmutatnak az itt lévő fiatal szakembereknek. Jobb lett volna persze egy itteni zenész, de olyan állítólag már nincs Nagydobronyban” – mondta el Kokas Károly.

Módos Máté hozzáfűzte, hogy sikerült nagyon jó interjút készíteni egy 88 éves idős hölggyel, aki tudott a nagydobronyi ugrós táncról mesélni. „Mint egy fantom, úgy létezik itt az ugrós tánc, de úgy hallottam, hogy valakinek még felvétele is van róla. Ami hatalmas kuriózum, hogy ennyire északra az ugrós tánc elterjedési területétől még emlékeznek, és mondják, hogy van ilyen. Énekekben fennmaradt a zenetudományi intézet gyűjteményében, de az, hogy még a táncra is emlékszik a néni, ez zseniális dolog.

Mi Bertával, mint korábban említettem, táncversenyen nagydobronyi táncokkal indultunk köszönhetően olyan kiváló gyűjtőknek, mint Kiss Ferenc, Stoller Antal vagy Tímár Sándor (aki szintén filmezett itt) illetve annak, hogy itt olyan jó táncos kedvű emberek vannak, és ennek kézzel fogható nyoma van. A gyűjtőknek köszönhetően majdnem kerek képet kaphatunk a nagydobronyi táncokról, csapástáncról, csárdásról, friss csárdásról, sarkantyús táncról, de ez az ugrós még nagyon mozgatja a fantáziánkat."

Badó Zsolt