Kárpátalján 150 évig biztosítva volt az anyanyelvű oktatás joga

Könyvbemutató Kijevben

Mint arról korábban már beszámoltunk, nyomtatásban is megjelent Az anyanyelvi oktatás joga. Közép-európai hagyományok és Kárpátalja példája című kiadvány, melyet február 5-én mutatott be Kijevben, az Ukrinform sajtóközpontjában Brenzovics László parlamenti képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, valamint a két szerző, Csernicskó István, a nyelvtudományok doktora és Tóth Mihály, a jogtudományok kandidátusa.

A kijevi könyvbemutató-sajtótájékoztatót követően kérdeztük őket a kötetről.

Brenzovics László a könyv jelentőségét így összegezte: „Ma egy rendkívül fontos sajtótájékoztatóra került sor itt, az Ukrinform hírügynökség kijevi irodájában, ahol bemutatásra került Csernicskó István és Tóth Mihály könyve. Ebben elemzik azokat a törvényeket, amelyek a mai Kárpátalja területén érvényben voltak, amikor vidékünk az Osztrák–Magyar Monarchiához, Csehszlovákiához, a Magyar Királysághoz, a Szovjetunióhoz és Ukrajnához tartozott. A könyv aktualitását az adta, hogy mint köztudott, 2017. szeptember 5-én elfogadták az új ukrán oktatási törvényt, amelynek a 7. cikkelye tulajdonképpen felszámolná a kisebbségi nyelveken történő oktatást. Azóta számos érvet próbálnak felhozni a törvény mellett az ukrán politikusok és szakemberek, amiben számos félremagyarázás és hazugság is van. Elsősorban arra mutat rá a könyv, hogy nem igaz az, hogy korábban a nemzeti kisebbségeknek az említett országok területén nem volt joguk a kisebbségi nyelveken történő oktatáshoz. Valamennyi államalakulatban rendelkeztek ilyen joggal. Nem igaz az sem, hogy a törvény hetedik cikkelye megfelel az ukrán alkotmánynak és az ország nemzetközi kötelezettségvállalásainak. Illetve az sem igaz, hogy jelenleg a szomszédos országokban, Szlovákiában, Magyarországon, Romániában ne lenne joguk a nemzeti kisebbségeknek az anyanyelvű oktatáshoz. A sajtókonferencián részt vettek a bukovinai románságnak a képviselői is, Ion Popescu volt parlamenti képviselő, Aurica Bozseszku az ukrajnai román pedagógusok képviseletében. Ők is elmondták, hogy Ukrajna nemzeti kisebbségei számára elfogadhatatlan az, hogy felszámolják oktatási jogainkat. Azt gondolom, ennek a könyvnek a bemutatása fontos volt. Sikerült az érveinket eljuttatni az ukrán közvéleményhez annak érdekében, hogy olyan módosításokat eszközöljenek a törvényeben, amelyek továbbra is lehetőséget nyújtanak arra, hogy élhessünk alkotmányos jogainkkal az oktatás terén.

Csernicskó István hozzáfűzte: „Ennek a kiadványnak az a célja, hogy megmutassa, az anyanyelvű oktatás jogával a Kárpátalján élő magyar közösség legalább százötven éve rendelkezik már. Bármilyen országhoz is tartozott az a régió, amelyet ma Kárpátaljaként ismerünk, mindenkinek, aki ott élt, megvolt arra a lehetősége, hogy saját nyelvén tanuljon. Ukrajna függetlenségének első huszonöt évében az ukrán kormányzat is garantálta az említett jogokat. Én magam is a Szovjetunióban jártam magyar tannyelvű iskolába, anyanyelvemen tanulhattam. Ennek ellenére sikeresen befejeztem az iskolát, sikeresen szereztem egyetemi diplomát, majd tudományos fokozatot. Vagyis a magyar iskola után is lehet teljes értékű életet élni, sőt a tudást megszerezni igazából anyanyelven lehet. Ez a kiadvány pont azt a célt szolgálja, hogy bemutassa, hogy a múltban mindenkinek megvolt ehhez a joga, és az is célja, hogy bemutassa, az Ukrajnával szomszédos országokban ugyanez a jog ma is létezik. Vagyis a szomszédos országokban élő ukrán kisebbségi közösségek is élhetnek azzal a jogukkal, hogy saját nyelvükön tanulhassanak. Az már más kérdés, hogy nem mindenütt akarnak élni ezzel a joggal. Mi viszont azt szeretnénk, hogy oktatási jogainkat továbbra is biztosítsa számunkra a független ukrán állam, továbbra is anyanyelvünkön, magyarul tanulhassunk, és természetesen emellett elsajátíthassuk az államnyelvet, amelyet szerintünk is mindenképpen szükséges megtanulni, de anyanyelven oktató iskolában.”

Tóth Mihály kijelentette: „A mai sajtótájékoztató alátámasztotta azt az elképzelésünket, hogy ez a könyv aktuális és hiánypótló, hisz egy sor olyan kérdésre adja meg a választ, amelyek az ukrán társadalomban, de különösen a jogászok és politikusok körében aktuálisak. A könyv választ ad nekik arra, hogy milyen címen követelik a magyarok az anyanyelvű oktatást, ezzel nem valamiféle privilégiumot akarnak maguknak. Sokan közülük ugyanis úgy tudják, hogy ilyen csak nálunk volt, de az is csak mint a kommunista múlt valamiféle csökevénye maradt meg, és igazából, ami most történik, az semmiféle jogsértést nem jelent, csak az elfogadott európai status quónak a helyreállítását jelenti. Ezzel szemben a kiadványunkban elhelyezett törvényidézetek egyértelműen igazolják, hogy ez több mint 150 éve szerzett joga az itt élő kisebbségeknek, amelyet a hatályos ukrán alkotmány is garantál. A könyvben olvashatók eredeti nyelven, valamint magyar, angol és ukrán fordításban a szomszédos országok vonatkozó jogszabályai, amelyek egyértelműen jelzik, hogy az általunk követelt jog minden szomszédos államban biztosított. Az új oktatási törvény 7. cikkelyével Ukrajna teremtette meg azt a precedenst, amellyel eltér a nemzetközi gyakorlattól.”

dózsa