Vasárnapi üzenet: 2019. március 3.

2019. március 3., 10:29 , 944. szám

Ferenc pápa katekézise

„Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.” (Lk 6, 26 )

Jézus boldognak mondja a szegényeket, az éhezőket, a bánkódókat, az üldözötteket, és figyelmezteti azokat, akik gazdagok, jóllakottak, akik nevetnek, és akiket dicsérnek az emberek. Ennek az ellentmondásos boldogságnak az az értelme, hogy Isten közel van azokhoz, akik szenvednek, és beavatkozik, hogy kiszabadítsa őket szolgaságukból; Jézus látja, már látja a kedvezőtlen valóságon túli boldogságot. Hasonlóképpen a „jaj nektek”, amit Jézus azoknak mond, akiknek ma jól megy a soruk, arra szolgál, hogy „felébressze” őket az önzés veszélyes tévedéséből, és megnyissa őket a szeretet logikájára, amíg még van idejük erre a megnyílásra.

Ez az evangélium arra hív, hogy elgondolkodjunk a hit mély értelméről: az hisz ugyanis, aki teljesen bízik az Úrban. Le kell döntenünk az e világi bálványokat, hogy megnyissuk szívünket az élő és igaz Istennek; egyedül ő tudja megadni létezésünk olyannyira vágyott, mégis nehezen elérhető teljességét. Napjainkban is sokan vannak, akik a boldogság ígéretével kínálják magukat: rövid időn belül elérhető sikert ígérnek, azonnali hatalmas bevételeket, mágikus megoldásokat minden problémára, és így tovább. És itt anélkül, hogy észrevennénk, könnyen beleeshetünk az első parancsolat elleni bűnbe: a bálványimádásba. Bálvánnyal cseréljük fel Istent. Azt gondoljuk, hogy a bálványimádás és a bálványok letűnt korokhoz tartoznak, pedig valójában minden korban jelen vannak! Ma is! A bálványok jobban bemutatnak néhány mai magatartásformát, mint a szociológiai elemzések.

Ezért Jézus felnyitja szemünket a valóságra. A boldogságra kaptunk meghívást, arra, hogy boldogok legyünk, és már mostantól azzá válunk abban a mértékben, amennyire Istennek, az ő országának oldalára állunk, annak oldalára, ami nem ideiglenes, hanem örök életig tart. Boldogok vagyunk, ha rászorulónak ismerjük el magunkat Isten előtt, és ez nagyon fontos! „Uram, szükségem van rád!” És boldogok vagyunk, ha őhozzá hasonlóan és vele együtt közel vagyunk a szegényekhez, a szomorúakhoz és az éhezőkhöz. Mi is azok vagyunk Isten előtt: szegények, szomorúak, éhezők vagyunk Isten előtt. Ha pedig vannak e világi javaink, mindannyiszor képesek leszünk örülni, ha nem készítünk belőlük bálványt, amelynek eladjuk lelkünket, hanem megosztjuk azokat testvéreinkkel.

Forrás: Ferenc pápa beszédei és írásai