A birsalma termesztése IV.

2019. március 27., 08:22 , 948. szám

A fajtaválasztás mellet az alany megválasztása is nagyon fontos tényező a birsalmatermesztésben. Az eltérő, nagy választékban kapható alanyok a gazda segítségére lehetnek. Ez a segítség egyrészt a környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodásban, másrészt a termesztéstechnológiában mutatkozik meg. Ha jól választunk, akkor sok gondtól kíméljük meg magunkat.

A birsalma esetében kevés információ áll rendelkezésre az alanyokról. Sokszor olvashatjuk, hogy a növény kiválóan gyökeresedik, és gyorsan szaporítható félfás dugványozással, ami részben igaz is. Házi kertekben megfelelő ez a módszer, viszont ültetvény telepítésekor célszerű oltott csemetét vásárolni, miáltal a számunkra leginkább megfelelő alanyra oltott, azonos korú, kondíciójú alapanyaggal indíthatunk. A birsalmater­mesztésben minden olyan alany a rendelkezésünkre áll, amellyel eredményes és jövedelmező ültetvényt telepíthetünk. Tartsuk szem előtt, hogy egy oltott csemete jóval hamarabb fordul termőre, többet terem, illetve biztosabb termésmennyiséget, -minőséget adhat.

Ennél a gyümölcsfajnál is elsősorban a termesztés technológiai adottságait kell számításba vennünk, tehát azt, hogy támrendszerrel vagy a nélkül tervezzük ültetvényünket.

Támrendszeres, intenzív termesztésben csak a törpésítő alanyban érdemes gondolkodnunk. További fontos szempont a sarjadzási hajlam. Intenzív termesztésben, ahol viszonylag sok fát kell kordában tartani, ez a szempont különösen fontos, mivel vannak olyan alanyok, melyek sarjadzási hajlama gyenge. Az alanyok gyökéradottságait is figyelembe kell vennünk. A törpe alanyok általában gyenge gyökérzetet nevelnek, így saját súlyukat nem tudják megtartani. A gyenge gyökérzetű alanyok alkalmasak az intenzív termesztésre. Az erős gyökérzetet nevelő alanyok esetében viszont nem célszerű alkalmazni ezt a technológiát.

A hagyományos technológia alkalmazása esetén azok az alanyok a megfelelőek, melyek, erős gyökérzetet nevelnek, normál vagy erős növekedésűek, továbbá sarjadzási hajlamuk gyenge (az ilyen alanyok jóval drágábbak). Törpe, gyenge gyökérnövekedésű alanyok használata támrendszer nélkül hatalmas bukást eredményezhet.

Szintén fontos a környezeti adottságokhoz való alkalmazkodási képesség. Egyes fajták jól bírják a szárazságot, ezen alanyok esetében a hagyományos technológia javasolt, míg a szárazságot nem tűrő alanyoknál öntözőrendszerre van szükség.

 

Elterjedt birsalanyok

Birstermesztésben a következő alanyokat használhatjuk:

EM-A. Féltörpe növekedésű birsalany. Közepesen hajlamos a sarjadzásra, gyökérzete gyenge, bő termés esetén nem bírja megtartani a fát, ezért egyéni támrendszert igényel. Kedvező tulajdonságai: a termés minősége jó, a kötött talajokat kiválóan bírja. Hátrányos tulajdonságai: a szárasságra nagyon érzékeny, klorózisra hajlamos, hidegtűrése gyenge. Tíz évvel ezelőtt elterjedt alany volt, mára kiszorulóban van hátrányos tulajdonságai miatt, viszont most is találkozhatunk vele. Ehhez nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek az EM-C és a BA-29-es alanyok is. Mind az intenzív, mind a hagyományos technológiával termeszthető.

Vadbirs. Erős növekedésű, nagyon hajlamos a sarjadzásra, erős gyökérzetet nevel. Előnyös tulajdonságai: nagyon jól alkalmazkodik a talajadottságokhoz, jól bírja a tavaszi fagyokat, a talajvizet, a gyökérbetegségeket és a szárazságot is jól tűri. Hátrányos tulajdonsága: később (4-5 év) fordul termőre, hatalmas fát nevel (4–6 méter). Főként hagyományos, öntözés nélküli termesztésre ajánlott.

Birsklónok. Törpe növekedésűek. Sarjadzásra kevésbé hajlamosak. Gyökérzetük kielégítő, de ajánlott a támrendszeres termesztés, sok gyümölcsöt nem bírnak megtartani. Előnyös tulajdonságaik: kompakt koronát nevelnek, könnyű őket szabályozni, nevelni, jól tűrik a talajvizet. Hátrányos tulajdonságaik: csak öntözéssel termeszthetők, fagyérzékenyek. Ezen alanyok ma a legelterjedtebbek, intenzív termesztésre ajánlottak. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám