Ember az embertelenségben – táncszínházi előadás az elmúlt száz év emlékére

Beregszászban lépett fel a Bekecs Néptáncegyüttes

A magyar költészet napján, április 11-én a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet idén ötödik alkalommal vitte ki a verset a Vérke-parti város főterére. A Vers a téren nevet viselő rendezvényen közel félszáz iskola képviseltette magát Kárpátalja különböző településeiről, akik közösen szavalták el a magyar költészet egyik értékes darabját, Ady Endre Fölszállott a páva című versét a magyar költészet napját ünneplő tömeggel. A rendezvény a délután színpadra lépő Bekecs Néptáncegyüttes táncszínházi előadásával zárult a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriumában.

Az Erdélyből, Nyárádszeredáról érkezett együttes a gazdag néptánchagyományú környék fiataljait egyesíti. Óriási hangsúlyt fektetnek a helyi táncok és népszokások bemutatására, emellett szívesen jelenítik meg más tájegységek táncait és szokásait a színpadon. A Bekecs Néptáncegyüttes felnőtt csoportja az egyetlen csapat Erdélyből, amelyik továbbjutott a 2014-es Fölszállott a páva tehetségkutató verseny élő adásába, s a csapat döntősként A legjobb határon túli előadónak járó különdíjat vehette át.

A 2019-es évadban a magyar kormány és a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának támogatásával a trianoni emlékév tiszteletére az együttes száz előadást mutat be Kárpát-medence-szerte. Az április 11-i beregszászi fellépés ennek a projektnek volt az első állomása.

Az Ember az embertelenségben című táncszínházi produkció Ady Endre azonos címet viselő verse alapján készült. A XX. század embert próbáló eseményei mély nyomokat hagytak Európán. A Kárpát-medencében élő népeket és közösségeket megtépázta a háború. A veszteség és a gyász megpecsételte az emberi sorsokat. Erről az időről, a fájdalmakat hordozó borzalmas emlékekről nem mindenki beszél szívesen, azonban akadnak olyanok is, akik a veszteségből erőt merítve vallják az életbe vetett örök hitet és adják át azt gyermekeiknek. A néptáncegyüttes előadásával a családjukért, embertársaikért és hazájukért életüket adó emberek előtt tiszteleg – azok előtt, akik egy jobb jövő reményében mutattak példát az emberiségnek kitartásról, bátorságról, hitről, hazaszeretetről és emberségről. A tánc és a zene nyelvén idézték meg a hadba vonuló férfiak és az otthon maradt nők életérzéseit, miközben vers- és naplórészletekkel, valamint vetítéssel tették még személyesebbé az előadást.

A közel egyórás produkció jeleneteinél egyszerre ámul el a néző és szorul össze a szíve, miközben fülében visszhangzik a többször elhangzott idézet: „S megint élek, kiáltok másért: Ember az embertelenségben.”

Csuha Alexandra