Mit várhatunk Zelenszkijtől?

2019. május 15., 20:45 , 955. szám

Hiába telt el már három hét az elnökválasztás második fordulója óta, amikor bizonyossá vált, hogy az ország következő elnökét Volodimir Zelenszkijnek fogják hívni, a sajtó és a közvélemény egyre azt kutatja, mit várhat az új államfőtől, ha az elfoglalja hivatalát. Az alábbiakban ezekhez a találgatásokhoz szolgálunk némi munícióval.

Revans vagy új korszak?

Mihajlo Dubinyanszkij, az ismert elemző az Ukrajinszka Pravda hasábjain arról ír, hogy az elnökválasztás eredményeként nemcsak az eddigi elnöknek kell búcsút mondanunk, hanem annak az általa „polgári társadalomként” emlegetett közegnek is, amely 2004-ben az első Majdan idején alakult ki, s amely fénykorát 2014-ben, vagyis a második Majdan idején élte. A szakértő úgy látja, az idei elnökválasztás alkalmával a meghatározó választóvonal már nem a narancsosok (azaz a nemzeti erők) és a kék-fehérek (tehát az oroszbarát erők), nem a Majdan-párti és a Majdan-ellenes csoportok között húzódott, mint korábban, hanem az ukrán hazafias beállítottságú erők egykor szövetséges pártjai között. Mint rámutat, a majdanos „forradalmárok” és követőik között voltak, aki Porosenkót támogatták és hitszegőnek minősítettek bárkit, aki nem értett egyet az elnök nézeteivel, míg mások Zelenszkijt támogatták, vagy legalábbis semlegesen viszonyultak hozzá, mintegy támogatva a változásokat sürgető tömeg véleményét. Ily módon a korábban az országos politikában meghatározó nyugat–kelet, ukrán–orosz megosztottság a háttérbe szorult, új korszak küszöbén állunk.

Igaz, mutat rá Dubinyanszkij, elméletileg Zelenszkijből még válhat „második Janukovics”, ha a revans elnökévé válik, vagyis a visszájára fordítja mindazt, amit a hazafias erők az elmúlt öt évben véghezvittek. Ez a revans viszont ismét egyesítheti a jelenleg darabjaira hullott nemzeti oldalt, s akkor rövidesen ott tartunk majd, ahol a part szakad, vagyis ahol öt évvel ezelőtt állt az ország.

De mit nevezünk revansnak?

A jövőt illetően egyelőre csak kérdéseket fogalmazhatunk meg. Kérdés például, hogy mit értünk revanson? Például revansnak minősül-e majd, ha esetleg engedélyezik a visszatérést Ukrajnába Miheil Szaakasvili volt grúz elnöknek és Odessza megyei kormányzónak? Azok számára, akik szélhámosnak és populistának tartják őt, kétségtelenül igen. Akik szerint viszont ő egy reformer, akivel igazságtalanul bántak el, bizonyára nem.

Vajon revansnak tekinthető-e Ihor Kolomojszkij oligarcha mostani felemelkedése az elnökválasztás kapcsán, ha 2014-ben a Moszkva elleni küzdelem hőse egy másik oligarcha lehetett?

Revansnak tekinthető-e a humanitárius politika esetleges felülvizsgálata Zelenszkij által? Különös tekintettel arra, hogy Porosenko 2014-ben még a status quo megőrzését ígérte a nyelvkérdésben?

Revansnak tekinthető-e majd, ha az új kormányzat az egyházpolitikában esetleg lemond az új ukrán egyház, a PCU állami támogatásáról és az oroszbarátnak tartott UPC kiszorításáról?

Ezekre a kérdésekre egyelőre lehetetlen egyértelmű választ adni. Már csak azért is, mivel mára túl sok lett a nézetkülönbség azok között, akik 2014-ben még a barikádnak ugyanazon az oldalán álltak. Ahhoz, hogy Zelenszkijnek elnöki tevékenységével sikerüljön helyreállítani a nemzeti egység 2014-ben megtapasztalt fokát, olyan elképesztő dolgokat kellene cselekednie, amelyek a korábbi majdanosok és nemzeti beállítottságúak valamennyi rétegét megérintik és felrázzák. Például elismerni, hogy a Krím orosz terület, vagy posztumusz kitüntetni Givát és Motorolát, a kelet-ukrajnai szeparatista, „terrorista” parancsnokokat. Esetleg György-szalaggal a mellén, Sztálin-portréval a kezében vonulhatna fel Kijev utcáin. Ennek azonban érthetően igen kicsi a valószínűsége. Amint annak is, hogy beiktatása után „Zé” és csapata maradéktalanul folytatni fogja elődje irányvonalát. Vagyis bizonyos fokú visszarendeződésre mindenképpen számítani lehet a Porosenko-érához képest. Kérdés, hogy milyen mértékűre.

Szövetségesek kerestetnek

Egyesek szerint sokat elárul majd a megválasztott elnök szándékairól, hogy kivel lép szövetségre a parlamenti többség megszerzése érdekében az új törvényhozásban.

Nem zárható ki ugyan az orosz­ajkú délkeleti régiók pártjaival kötendő szövetség, valószínűbb azonban, hogy Zelenszkij a nemzeti oldal jelentősebb politikai csoportosulásai között néz majd körül, valamiféle centrista tömörülés létrehozásának reményében. A strana.ua minap Zelenszkij környezetéből származó hírek alapján arról cikkezett, hogy a kiszemelt szövetséges a Haza (Батьківщина) párt, illetve Julija Timosenko lehet. A volt miniszterelnök táborából állítólag máris jelezték, hogy nyitottak e tekintetben.

A Zelenszkijhez közel álló Szerhij Sefir a thebabel.net-nek adott interjújában ugyanakkor arról beszélt, olyan koalíció létrehozását tartaná helyesnek, amely nem a tárcák elosztásán alapszik, s ebben számít Julija Volodimirovnára, aki szerinte „hazafias beállítottságú ember”, aki számára a megállapodás szempontjából a tárcák másodlagosak.

Petro Olescsuk politológus a strana.ua-nak nyilatkozva nem zárta ki, hogy Sefir révén az elnök környezete nyilvánította ki egy leendő parlamenti koalíció gerincére vonatkozó elképzelését. Kétségesnek nevezte azonban, hogy a kormányzati posztok előzetes leosztása nélkül meg lehetne állapodni a Hazával. Azt sem tartotta valószínűnek, hogy Julija Timosenko kevesebbel is beérné, mint a kormányfői tisztséggel, amennyiben pártja jól szerepel az őszi választásokon. Ugyanakkor Olescsuk szerint korai koalícióról beszélni mindaddig, amíg ismertté nem válik a parlamenti választások eredménye.

Hétfőig tartotta magát a sajtóban az a vélemény, mely szerint jelzésértékű lehet a Zelenszkijjel kötendő esetleges koalíció tekintetében, miként viszonyulnak Timosenkóék a leendő elnök javaslatához, mely szerint a beiktatására mielőbb, lehetőleg május 19-én, azaz vasárnap kellene sort keríteni. Nos, a parlament egyeztető tanácsának hétfői ülésén kiderült, hogy a Haza semmiféle jelzést nem küld a leendő elnöknek, inkább kivárásra játszik. Kedden, a Legfelső Tanács plenáris ülésén Timosenko ugyan meglehetősen harciasan úgy fogalmazott a beiktatást illetően, hogy a törvényhozás vagy a megválasztott elnök oldalára áll, vagy oszlassa fel magát, ám továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a parlamentnek kell konszenzusra jutnia a beiktatás dátumáról. Ebből következően valószínű, hogy a Haza vezetője nem gondolta meg magát, inkább csak néhány jó pontot akart szerezni a Zelenszkijt támogató választók körében.

Elemzők rámutatnak, Zelenszkij jelenleg legfeljebb az Újjászületés (Відродження) képviselői csoportra és az UKROP párt honatyáira számíthat a parlamentben, ami nagyon kevés, ezért továbbra is várhatók részéről megegyezési kísérletek Timosenkóval és másokkal is.

(zzz)

A parlament halogatja az új elnök beiktatását

Meglehet, mire e lap az olvasók kezébe kerül, a Legfelső Tanács dönt Volodimir Zeleszkij elnökjelölt beiktatásának dátumáról. Az azonban, ahogyan az elmúlt napokban a képviselő-testület az ország következő államfőjéhez viszonyult, mindent elmond a jelenlegi parlamentről.

Írtunk már arról, hogy Volodimir Zelenszkij kérte, mielőbb kerüljön sor a beiktatására, s erre a május 19-i dátumot javasolta. A múlt szombati állapot szerint azonban öt képviselői indítványt nyújtottak be a parlamentnek a beiktatás dátumára vonatkozóan, amelyek közül az egyik egyenesen június 1-jére javasolta halasztani az ünnepélyes államfői eskütételt.

Közismert, a képviselők többsége attól tart, hogy amennyiben május 26. előtt kerül sor Volodimir Zelenszkij beiktatására, az új elnök feloszlathatja a törvényhozást és idő előtti parlamenti választásokat írhat ki. Ezért igyekeznek mindent elkövetni annak érdekében, hogy megfosszák a leendő államfőt a parlamentoszlatás lehetőségétől, egyben biztosítva a maguk számára a lehetőséget, hogy egészen őszig, vagyis a jelenlegi törvényhozás megbízatásának lejártáig hozhassanak újabb törvényeket. Emlékezetes, hogy a parlament már Volodimir Zelenszkij elnökké választása után fogadta el a kisebbségek nyelvhasználati jogát erősen korlátozó nyelvtörvényt, képzelhető tehát, mire számíthatunk tőlük a továbbiakban.

Andrij Parubij házelnök úgy igyekezett levezetni a parlament egyeztető tanácsának hétfői ülését, mintha a beiktatás időpontjának kitűzése nem is lenne fontos kérdés a parlament számára. Nem csoda, ha ezek után a teremből csendben, de határozottan kitessékelték azt a két független képviselőt – Andrij Kuprijt, a minap bejegyzett Zelenszkijért képviselői csoport alapítóját és máig egyetlen tagját, valamint a merénylettel vádolt, ám a napokban szabadlábra helyezett Nagyija Szavcseko független képviselőt –, akik szerint a következő plenáris üléshét legfontosabb kérdésének az új elnök beiktatásának kellene lennie. Kuprij rövid felszólalása végén egy bilincset tett le a házelnök asztalára a következő megjegyzéssel: „Felelni fog azért, amit tesz.”

A parlament elnöke a beiktatás elbagatellizálásában partnerre talált a frakciók többségében. A Porosenko-féle BPP-frakció például a nyelvtörvény aláírását akadályozó képviselői indítványok megvitatását sürgette. A Népi Front (Народний фронт) egyebek mellett azt kifogásolta, hogy a Zelenszkijék által javasolt május 19. idén a repressziók áldozatainak emléknapja (amelyet minden év májusának harmadik vasárnapján méltatnak), ezért ezen a napon semmiképpen nem lehet megtartani az elnök beiktatását. Korábban Zelenszkij csapata emlékeztetett, hogy tavaly Európa-napi koncerteket rendeztek az emléknapon, mégsem jutottak eszébe senkinek a represszió áldozatai. Gondolhatjuk, hogy ezt az érvelést a honatyák eleresztették a fülük mellett.

Egyedül az Önsegély (Самопоміч) párt frakciója vélte úgy, hogy a parlamentnek nem kellene tartania az előrehozott választásoktól. Szerintük a törvényhozásnak kötelessége volna teljesíteni az államfő kívánságát, s közrejátszani abban, hogy mielőbb elfoglalhassa az elnöki tisztséget, s teljesíthesse választási ígéreteit.

Julija Timosenko viszont a Haza (Батьківщина) képviseletében úgy vélte, önmagában attól, hogy valaki kezébe veszi a buzogányt (az elnöki hatalom egyik szimbólumát Ukrajnában), nem változik az ország és az emberek helyzete. Igen ravaszul közölte, bármilyen időpontjavaslatot készek megszavazni május 19-től egészen június 2-ig – ami a beiktatás törvény szerinti végső határideje –, amelyről a parlamentben konszenzus születik.

Irina Lucenko, az elnök parlamenti megbízottja ezek után fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy alaptalanok azok a vádak, melyek szerint Petro Porosenko kapaszkodik a tisztségébe. Utóbb maga a leköszönő elnök is megszólalt az ügyben, jelezve, maga is abban érdekelt, hogy a hatalomátadás minél előbb megtörténjen. Nem csoda, ha az elemzők és újságírók egy tekintélyes része jót szórakozott ezen az elnöki füllentésen.

A történtek után már senki nem csodálkozott azon, amikor a parlament ügyrendi bizottsága részéről bejelentették, a testület keddről szerdára halasztotta a beiktatással kapcsolatos öt képviselői indítvány tárgyalását. A strana.ua ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Legfelső Tanács csütörtökön tűzheti napirendjére a kérdést.

(ntk)