Porosenko: egyszer fent, egyszer lent

2019. május 15., 17:48 , 955. szám

Az elnökválasztás második fordulója óta mindenki korszakváltásról beszél az ukrán politikában, de az ilyen nagyságrendű átalakulások nem mennek végbe egyik napról a másikra. Petro Porosenko leköszönő elnök még mindig lázasan ügyködik az elnöki adminisztrációban, és jobbára hívei is a hivatalaikban maradtak. Egyébként is, a hírek szerint Porosenko legfeljebb az elnöki hivatalból szándékozik távozni, és nem a politikából. Amíg a Bankovajáról irányíthatja az országot, igyekszik mindent elkövetni, hogy az elnökválasztáson szerzett mintegy 24,45%-nyi szavazatát átmentse a parlamenti választásokra, s erős ellenzéki frakciót hozzon létre a törvényhozásban. Eközben az eddig őt támogató politikusok és csinovnyikok egy jelentős része már azt lesi, mihez kezd a patrónus távozása után.

Hatalommegvonás

Petro Porosenko nincs irigylésre méltó helyzetben: hivatalosan még ő az államfő, de miután elveszítette az elnökválasztást, utasításait egyre kevesebben tartják fontosnak követni – lásd például a „makacskodó” megyei kormányzókat –, s a helyzet minden bizonnyal csak rosszabbodni fog.

A még hivatalban lévő elnök választási veresége megrázó volt: Lemberg (Lviv) megye kivételével a szavazóbázisának tartott Nyugat-Ukrajnában is legyőzték. Ráadásul nem zsigeri ellenségével, Julija Timosenko volt kormányfővel szemben maradt alul, hanem egy „amatőr” ellenében, akit előzőleg sokan csak komikusként vagy bohócként emlegettek. De ez még semmi ahhoz képest, ami az elkövetkező hetekben-hónapokban vár Porosenkóra. Miután az új elnök elfoglalja hivatalát, a leköszönő államfő az utolsó eszközeit is elveszíti, amelyekkel eddig sikerült egyben tartania politikai táborát. A továbbiakban csak azok lojalitására számíthat, akiknek az érdekei megegyeznek az övéivel. Kérdés, hogy kik akarnak majd a győztes helyett a vesztes oldalára állni?

Anatolij Sarij politikai elemző népszerű videoblogjában mindenesetre emlékeztet, hogy miközben a parlament húzza az időt az új elnök beiktatásával, a régi elnök emberei továbbra is hivatalukban maradhatnak. A hírek szerint maga Petro Porosenko sem tétlenkedik, éjt nappallá téve kinevezéseket, címeket osztogat híveinek. Arról igyekszik meggyőzni őket, hogy az őszi parlamenti választásokon pártjával kellő számú képviselőt sikerül a parlamentbe juttatniuk ahhoz, hogy az országban semmi ne változzon, azaz mindenki megőrizze hivatalát.

Jó példa a Bankovaját (az elnöki hivatalt) mostanság jellemző kinevezési lázra, hogy az Ukrajinszka Pravda civil aktivistákra hivatkozva közölte, Porosenko május elején vezérezredessé nevezte ki Pavlo Demcsinát, az SZBU helyettes vezetőjét. Róla korábban a hromadske.ua azt írta, maga sem ingatlannal, sem járművel nem rendelkezik, felesége viszont több luxusautó és egy fényűző vidéki birtok tulajdonosa.

A gordonua.com Jurij Butuszov újságíró nyomán közölte, Porosenko 2019 májusában már 26 tábornoki kinevezést írt alá.

Az elnöki szék helyett most a parlament kell neki?

Porosenko nem esett kétségbe az elnökválasztási eredmények láttán. Sőt, elemzőknek feltűnt, hogy a számára katasztrofális első választási forduló után, és a még rosszabbul végződött második forduló előtt már azon dolgozott, hogy ha kénytelen lesz is átengedni az elnöki bársony(?)széket másnak, legalább a Legfelső Tanács feletti ellenőrzést tartsa meg. Vagyis már azelőtt elkezdte a parlamenti választási kampányt, hogy az elnökválasztás második fordulójára sor került volna.

A napokon belül exállamfővé váló politikus szeme előtt célként egy olyan parlamenti frakció létrehozása lebeghet, amelyet lehetetlen megkerülni kormányalakításkor, illetve a kétharmados többséget igénylő törvények elfogadásakor. A modern kori ukrán történelemben ugyan erre még nem volt példa, de Petro Olekszijovics reálpolitikusként nyilván pontosan tudja, hogy aki kezében tartja a parlamentet, az jócskán megnyirbálhatja a hivatalban lévő elnök szárnyait.

Egyelőre azonban nem világos, miként lehet mindezt keresztülvinni, különösen úgy, hogy legkésőbb három hét múlva a jelenlegi elnöknek át kell adnia a helyét az újnak. Az Ukrajinszka Pravda szerint például Porosenko még azt sem döntötte el, maga álljon-e pártja, a BPP választási listájának élére, vagy csupán a háttérből irányítsa a kampányt. Bizalmasainak egy része igyekszik lebeszélni őt arról, hogy beüljön a parlamentbe, mondván az visszalépés lenne a Putyinnal szembeszálló, a tomoszt, az ukrán pravoszláv egyház függetlenségét kiharcoló államfő számára. Nem kizárt tehát, hogy végül Porosenko neve szerepelni fog ugyan a választási listán, utóbb azonban lemond a képviselőségről. Másfelől a képviselői mandátum egyfajta védelmet is nyújthat számára arra az esetre, ha úgy határoz, hogy marad az ukrán politikában, de az új hatalom megpróbálja számon kérni rajta elnöksége idején elkövetett „bűneit”.

Mi lesz veled, BPP?

Annyi bizonyos, hogy Porosenko pártja, a BPP újjászervezése elkerülhetetlennek tűnik. Ezt a leköszönő elnök mindjárt választási veresége után bejelentette egy, a sajtó számára zárt pártfórumon. A hírek szerint változni fog a párt neve, s új, a politika által eddig be nem szennyezett személyiségek tűnnek fel a választási listán. Várhatóan olyan fiatal „csillagok” felemelkedésére lehet számítani, akik az eddigi kormányzat reformjainak eredményeként jelentek meg az ukrán politika égboltján. A listában persze jutna hely a tekintélyes személyiségeknek is, amilyenek például a krími „mintatatárok”, Refat Csubarov és Musztafa Dzsemiljev, akik nyilván azt hivatottak bizonyítani, hogy a leköszönő ukrán vezetés milyen kegyes volt a kisebbségeivel és szövetségeseivel szemben.

A pártlistából ugyanakkor vélhetően kimaradnak majd az exelnök szűkebb környezetéhez tartozó személyek, hogy elvegyék az elmúlt hónapokban lábra kapott korrupciós pletykák élét – lásd az Ukroboronprom esetét. Attól persze nem kell tartani, hogy a kipróbált harcostársak kívül rekednek a nagypolitikán, hiszen még mindig elindulhatnak a választásokon független képviselőjelöltekként, s amennyiben mandátumot szereznek, csatlakozhatnak a BPP parlamenti frakciójához – bármi legyen is a párt neve a jövőben. És így már az is érthetővé válik, miért nem ragaszkodtak a legutóbbi Majdan győztes erői az elmúlt öt évben a tisztán listás választási rendszer bevezetéséhez, vagyis az egyéni választókerületek eltörléséhez, holott ezt ígérték az ország népének 2015-ben.

De az élet nemcsak játék és mese

Porosenko terveit lényegesen befolyásolhatja, hogy a hazafias-nacionalista-radikális táborhoz tartozó választók szavazataiért nem egyedül az exelnök pártja száll harcba idén ősszel. Ráadásul valószínű, hogy némelyik minapi szövetségesével, például a Népi Fronttal (Народний фронт) is mint ellenféllel kell számolnia a jövőben.

Az Ukrajinszka Pravda egyik forrása arról beszélt, Petro Olekszijovicsnak a múltban szokása volt, hogy bármiről állapodjon is meg partnereivel, utóbb rendre figyelmen kívül hagyta a megállapodásokat, s azt csinálta, amit jónak látott. Erről mi, magyarok is meggyőződhettünk, hiszen 2015-ben megállapodást írt alá a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel a magyar kisebbség jogainak védelméről, de semmit nem tartott be a vállaltakból, sőt megszülettek a kisebbségellenes oktatási és nyelvtörvények. Nos, ezzel a magatartással az elnök állítólag rengeteg ellenségre tett szert koalíciós partnerei, a parlamenti képviselők, a kormánytagok, de még az elnöki adminisztráció munkatársainak körében is. Mára állítólag odáig fajult a helyzet, hogy a hatalmától megfosztott elnököt könnyen maga alá temetheti rossz­akaróinak bosszúja.

Nem csoda, hogy a pletykák szerint ma számos volt szövetséges elutasítja az indulást egy olyan politikai erővel, amelynek a listavezetője Petro Porosenko. Így például meg nem erősített hírek szerint külön szándékozik indulni a választásokon Vitalij Kilcsko kijevi polgármester pártja, az Ütés (УДАР).

Jurij Lucenko legfőbb ügyész minap közölte, hogy szívesen maradna hivatalában, ez azonban nyilvánvalóan csak abban az esetben lehetséges – ha ugyan lehetséges egyáltalán –, amennyiben szakít a távozó elnökkel. Így talán nem egészen véletlen, hogy a legfőbb ügyész arról beszélt a sajtónak, tárgyalásba kezdenek Klicskóval a szövetség lehetőségéről, s úgy hallani, a Népi Fronton belüli csoportosulásokkal is folynak az egyeztetések.

Szinte naponta érkeznek az újabb hírek arról is, hogy szakítva Porosenkóval, önálló politikai szereplővé szeretne válni saját pártja élén Volodimir Hrojszman miniszterelnök. Jelenleg úgy tűnik, ennek egyetlen akadálya, hogy nincs, aki finanszírozza a parlamentbe jutást garantáló kampányt. Így a kormányfő egyelőre nem mond se határozott igent, se nemet a szövetségkötési ajánlatokra. De annyi bizonyos, hogy tisztában van vele: talán örökre második vonalbeli szereplő marad, ha ismét Porosenkóval köti össze a politikai sorsát.

(ntk)