Mit tehetünk az orvosi önkény ellen?

„Édesanyám hosszabb ideje súlyos beteg. Nincs annyi pénzünk, hogy megfelelően honoráljunk minden egészségügyi ellátást, vagy magánklinikára járjunk. Amikor legutóbb újra beszállították anyámat a járási kórházba, alig akartak szóba állni velünk. Senki nem ért rá tisztességesen elmagyarázni, ezúttal mitől lett rosszul, és mit szándékoznak tenni vele. Hiába mondtam, hogy milyen gyógyszerek ellenjavallottak a számára, csak beadtak neki egy olyan készítményt, amitől még rosszabbul lett. Végül az amúgy is elkínzott idős asszonyt át kellett szállíttatnom a megyei kórházba. Elhatároztam, hogy panaszt teszek a járási kórház orvosai ellen, s ha lehet, kártérítést követelek tőlük a kiadásokért, amelyekkel a beteg átszállíttatása és az ungvári kezelése járt. Mit mond erről a törvény?”

– Jogai védelmére minden polgárnak lehetősége van, s ez az egészségügyre is vonatkozik. Az egészségügyi intézmények és dolgozóik kötelesek megadni a páciensnek a lehető legteljesebb tájékoztatást egészségi állapotára, a kezelés lehetőségeire és annak várható következményeire vonatkozóan. A betegnek – az életveszélyes helyzetek kivételével – minden esetben hozzá kell járulnia az orvosi beavatkozásokhoz, akár el is utasíthatja azokat.

Ha a páciens ezen jogai sérülnek, panaszt tehet, de akár a bírósághoz is fordulhat. Az alperes ilyenkor az adott egészségügyi intézmény vagy a magánpraxist folytató orvos.

Az eljárást célszerű panasszal kezdeni az adott egészségügyi intézmény főorvosánál, vagy a természetes személyként vállalkozó orvosnál. Panaszt tenni szóban és írásban is lehet. Hatásosabb megoldás, ha írásban fogalmazza meg a kifogásait. Ha ugyanis a panaszt iktatják, az kötelezi az intézményt vagy az orvost, hogy reagáljon a beadványra.

A panaszlevelet benyújthatja személyesen, vagy megküldheti postán. Ha személyesen nyújtja be, ragaszkodjon hozzá, hogy levelét iktassák, s az iktatást végző személy tüntesse fel az iktatási számot, valamint az iktatás dátumát a dokumentum másolatán, s írja is alá azt. Ezt a másolatot őrizze meg! Ha postán küldi meg a panaszlevelet, adja fel tértivevényes levélként.

A panaszlevélben fel kell tüntetni:

• a panaszos teljes nevét, lakcímét;

• pontosan meg kell fogalmazni a panasz lényegét, majd az esetleges követelését is – külön fel kell tüntetni, ha jelen kíván lenni a panasz kivizsgálásakor;

• a panaszlevél alján szerepelnie kell a keltezésnek és az aláírásnak.

Amennyiben a panaszlevélnek nem volt hatása, megküldhetjük azt a városi, járási vagy megyei egészségügyi főosztályoknak. Ha ez sem segít, bárkinek jogában áll kérvényezni a klinikai-szakértői bizottság összehívását az adott város, járás, megye egészségügyi főosztályainál, vagy akár az Egészségügyi Minisztérium szintjén. Ezek a bizottságok hivatottak ellenőrizni az egészségügyi ellátás minőségét, illetve kivizsgálni azokat az eseteket, amikor felmerül, hogy a páciens nem kapta meg a megfelelő ellátást.

Amennyiben a jelzett fórumok egyikének vizsgálata sem érte el a kívánt hatást, a páciensnek jogában áll a bírósághoz fordulni. Megjegyzendő, igazunkat keresve nem feltétlenül kell végigjárnunk az összes fentebb elsorolt jogorvoslati fórumot. Ha például az a kórház, ahol az édesanyja nem kapott megfelelő egészségügyi ellátást, nem kíván foglalkozni az ügyükkel, vagy panaszukat megalapozatlannak tartja, jogukban áll mindjárt a bírósághoz fordulni.

Az egészségügyi intézmény vagy a magánpraxist folytató orvos által okozott anyagi vagy erkölcsi kárért a polgárt kártérítés illeti meg. A kártérítési perekben az alperes a munkáltató, tehát az egészségügyi intézmény, vagy a természetes személyként vállalkozó orvos, és harmadik félként jelenik meg a perben az egészségügyi dolgozó, aki a kárt előidézte.

Amennyiben az okozott anyagi kár megtérítéséről van szó, ahhoz alapul szolgálhatnak az egészségügyi dolgozók törvényellenes intézkedései, de akár a tétlenségük is, melyek következtében károsodott a páciens egészsége. Az egészségügyi ellátással összefüggő esetekben egyaránt kártérítés tárgya lehet a tényleges kár, amely például a gyógyszerek vásárlása, protéziskészítés, diagnosztika, gyógykezelés, rehabilitáció stb. révén érték a felperest, és az egészségügyi ellátás következtében elszenvedett bevételkiesés (például, ha az adott személy orvosi hiba miatt elveszítette a munkaképességét). A munkaképesség elvesztésének vagy csökkenésének okát szakértői vizsgálatnak kell megállapítania. Számítani kell rá, hogy a megállapított kártérítést, illetve annak tekintélyes részét valószínűleg nem szabadon felhasználható készpénzben állapítja meg a bíróság, hanem az egészség, a munkaképesség helyreállítását szolgáló kezelések költségeként, amelyet közvetlenül az ezen szolgáltatásokat végző intézményeknek utalnak át.

Emellett minden polgárnak joga van a neki okozott erkölcsi kár megtérítéséhez. Az erkölcsi kártérítés független az anyagi kártérítéstől, illetve annak mértékétől. Tudni kell azonban, hogy az erkölcsi kárt ugyanúgy bizonyítani kell a bíróság előtt, mint az anyagit. Ilyenkor nem elégséges, ha a páciens a bíró előtt azt vallja, hogy rosszul érezte magát az orvosi beavatkozás során. Gyakorta rendelnek el hasonló esetekben igazságügyi pszichológiai vizsgálatot a kár mértékének megállapítására.

Végül egy megjegyzés. Sokszor elhangzik, hogy az egészségügyi ellátással kapcsolatos esetekben a jogszabályok nem rögzítik egyértelműen a páciensek-betegek panasztételhez, kártérítéshez való jogát, holott ez nem felel meg a valóságnak. Az Európai Betegjogi Charta 13. cikkelye, Ukrajna Alkotmányának 40. cikkelye, illetve Az egészségügyi ellátásra vonatkozó ukrajnai jogi szabályozás alapjai című törvény 6. cikkelye egyaránt rögzítik a panasztételi jogot. A kárpótláshoz való jogról rendelkezik az Európai Betegjogi Charta 14. cikkelye, Ukrajna Alkotmánya 3. cikkelye, Az egészségügyi ellátásra vonatkozó ukrajnai jogi szabályozás alapjai című törvény 6. cikkelye, a Polgári törvénykönyv 22., 23., 906., 1166., 1167., 1168., 1195–1203., 1209. cikkelyei, valamint A fogyasztók jogainak védelméről című törvény 4. és 16. cikkelyei.

hk