A koronavárosok elválaszthatatlanok

2019. június 26., 12:03 , 961. szám

Immár egy évtizede annak, hogy a koronavárosok minden év június utolsó hetében újra találkoznak. A hatszázkilencven évvel ezelőtt Károly Róbert által kiemelt öt máramarosi település máig sem feledte elődei örökségét. Az idén is színes kulturális programmal várták az érdeklődőket a viski Tájház udvarán a koronavárosok tizenegyedik találkozóján.

A találkozót Jaroszlav Hajovics, Visk polgármestere nyitotta meg, aki köszöntötte az egybegyűlteket, és örömét fejezte ki, hogy idén újra találkozhatnak a települések képviselői. 

Grezsa István miniszteri biztos ünnepi beszédében elmondta: az elmúlt száz évben sajnos, úgy hozta a sors, hogy a koronavárosok ma már nem Magyarországon vannak, hanem két másik ország területén, mégis együtt tudunk emlékezni. „Azonban meg kell vallanunk hitünket és magyarságunkat, s el kell gondolkodnunk azon, hogy ez az összejövetel mit jelent a jövőre nézve. Fontos, hogy érezzük, hogy mi egy nemzeti közösség tagjai vagyunk, ami azt jelenti, hogy húzódjanak az országhatárok bárhol, nekünk az egész Kárpát-medence az otthonunk” – emelte ki a miniszteri biztos. Grezsa István beszédében rávilágított arra, hogy a borús XX. század után egy reményteljes XXI. század következik, amely a magyarok évszázada lesz a Kárpát-medencében, köszönhető ez annak a nemzeti örökségnek, amely megtartotta eddig a magyar népet. „A magyar sors és magyar sorsközösség bennünket arra kötelez, hogy tegyük meg, amit meg lehet tenni. Őrizzük meg nyelvünket és kultúránkat, és egyenes derékkal mondjuk azt, hogy vége van a száz év magyar magánynak, újra itt van a lehetőség előttünk, hogy bebizonyítsuk a világnak, hogy minket nem olyan könnyű letörölni sem a történelem, sem a földrajz, sem pedig a politika lapjairól, ebben erősíti meg az embert a Koronavárosok Találkozója” – jegyezte meg Grezsa. 

Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy Károly Róbert bölcs döntést hozott több mint hatszáz évvel ezelőtt, akkor, amikor összehozta az öt koronavárost. „Trianon – száz év magány, amely nagyon sok mindent megváltoztatott körülöttünk, megszakadtak az emberi, gazdasági kapcsolatok. De remélem, hogy a száz év magány a következő időszakban összefog bennünket, újra kell építeni az emberi és családi kapcsolatokat, az egymással összekötő utakat, még mindig reménykedem abban, hogy egyszer Viskről újra át tudok majd menni Máramarosba” – fogalmazott az elnök, hozzáfűzve: egybe kell kapcsolni újra az elszakított falvakat és embereket, ami komoly feladat, de jó úton halad, mert Károly Róbert ezt az öt koronavárost egybefogta, és bár megpróbálták elszakítani, mégis együtt vannak.

Jenei Károly viski református lelkész ünnepi beszédében kiemelte: lélekké és életté vált a koronavárosok által szerzett privilégium a viskiek mindennapjaiban, mindez tartásukban, az élethez való hozzáállásukban is felfedezhető. „Ameddig Isten törvénye lélek és élet lesz, ameddig régi eleink rendje és törvénye lélek és élet lesz, addig lehet remélni és kérni, hogy Isten adjon kegyelmet nekünk ahhoz, hogy mindazokat az ajándékokat, amelyeket kaptunk, bölcsen használjuk, és megtartsuk nemzedékről nemzedékre” – emelte ki a református lelkész. 

Az ünneplő közösséget köszöntötte még Nagy Béla, a Kárpátaljai Magyar Református Egyházkerület gondnoka, Lemák Rudolf, Hosszúmező alpolgármestere, Dénes Elemér huszti református lelkipásztor.

A köszöntők után a színpadot a néptánc- és népdalegyüttesek vették birtokukba. Fellépett a Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes, a Sodró együttes, a Kárpátalja Néptáncegyüttes és a Nagyecsedi Hagyományőrző Néptáncegyüttes. Az fesztivál gálaműsorát a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Néptáncegyüttes biztosította, amely péntek este Pöttöm Palkó meseelőadását hozta el a nagyérdeműnek, szombat este pedig a Hegyen innen és túl című táncszínházi előadást mutatta be nagy sikerrel.

A program táncházzal és másnap koszorúzással ért véget a református templom előtti kopjafáknál.

VE