Zelenszkij első 100 napja

2019. szeptember 5., 14:36 , 971. szám

Múlt héten volt 100 napja, hogy Volodimir Zelenszkij tavasszal megválasztott államfőt beiktatták hivatalába. Bár az elnöknek valójában csak most, a parlament megalakulásával nyílik rá tényleges lehetősége, hogy beváltsa választási ígéreteit, az újságírók nem hagyták ki a lehetőséget, hogy megvonják a kormányzás első száz napjának mérlegét, ahogyan az némely nyugati országokban szokás.

A 100. naphoz időzítve jelentek meg az Iljko Kucseriv Demokratikus Kezdeményezések Alap és a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet közös felmérésének eredményei, amelyekből kitűnik, hogy Volodimir Zelenszkij a polgárok 70%-ának bizalmát élvezi. Az ukránok 63%-a pozitívan értékeli az ország hatodik elnökének és csapatának első intézkedéseit, 13% értékelése negatív, 24% pedig nem foglalt állást. Az ország valamennyi régiójában a pozitív vélemények dominálnak: a nyugatiban arányuk 72%, a központiban 65%, a déliben 48%, a keletiben 64%. Alapvetően minden korosztály pozitívan értékeli Zelenszkij első intézkedéseit (különösen a fiatalok: 76%).

Ukrajna fennállása óta az ország valamennyi eddigi elnöke közül Zelenszkijben bízik meg leginkább a lakosság. Csapata vezetőinek bizalmi-bizalmatlansági mérlege is pozitív: Dmitro Razumkové, a Legfelső Tanács elnökéé +25%; Andrij Bohdané, az Elnöki Hivatal vezetőjéé +5%. A többi parlamenti párt vezetőjének ugyanakkor negatív a bizalmi-bizalmatlansági mérlege: Szvjatoszlav Vakarcsuk -25%, Jurij Bojko -37%, Julija Timosenko -63%, Petro Porosenko -72%.

A szakértők az elnök sikerei közé sorolják, hogy az előrehozott parlamenti választásokon aratott győzelemmel, a Legfelső Tanács és a kormány megalakulásával sikerült teljessé tennie a „hatalomátvételt”. Ukrajna történetében először tudott egy párt önállóan kormányt alakítani – mutatnak rá.

Amit azonban egyesek Zelenszkij sikereként könyvelnek el, mások a vég kezdetének tartanak. Mint rámutatnak, Zelenszkij pártját alig néhány hét alatt tákolták össze, s a párton belüli csoportosulások között jelentős ideológiai eltérések mutatkoznak. Ezek a különbségek idővel szakadékokká mélyülhetnek, amelyek végeredményben az elnök és pártja bukását eredményezhetik. Többen ezért úgy látják, Zelenszkijéknek mielőbb el kell fogadniuk az alapvető változásokhoz szükséges törvényeket, mert előfordulhat, hogy később nem lesz erre lehetőségük.

Az ukrán elnök javára írják, hogy két év szünet után folytatódnak a tárgyalások a kelet-ukrajnai háború lezárásáról. Zelenszkij az elmúlt hetekben több ízben is beszélt Vlagyimir Putyin orosz államfővel telefonon, illetve ragaszkodott hozzá, hogy folytatódjanak az egyeztetések a kelet-ukrajnai konfliktus megoldásán fáradozó normandiai négyek – Németország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna – között. Az államfő konkrét lépésekkel támasztotta alá, hogy kész kötelezettségeket vállalni a tűzszünet és a harcoló alakulatok szétválasztásának biztosítására. Így például megkezdődhetett a demarkációs vonal közelében álló híd javítása Sztanicja Luhanszkánál. Ugyanakkor továbbra sem világos, milyen koncepció mentén képzeli az elnök a Donyec-medence és a Krím felszabadítását, valamint a konfliktust lezáró politikai rendezést.

Vegyes a megítélése a Nép Szolgája által a párt frissen megválasztott képviselői számára Truszkavecen tartott egyhetes továbbképzésnek. Akadnak, akik üdvözlik a lépést, hiszen a tanulással egy időben megkezdődött a parlamenti bizottságok formálása, a leendő honatyák hozzáláttak az elfogadandó törvénytervezetek kimunkálásához. Mások viszont rámutatnak, hogy Zelenszkij és csapata, tudatában lévén képviselőik felkészületlenségének és tapasztalatlanságának, belátva, hogy a hiányosságokat egy hét alatt lehetetlen pótolni, a képzéssel csupán a társadalmi elvárásnak igyekeztek megfelelni. Így a truszkaveci képzés nem volt egyéb, mint egy, a közvéleménynek szánt sajátságos reality show, amihez igazán jól értenek az elnök környezetében.

Egyértelmű kudarcként értékelik az elemzők Zelenszkij káderpolitikáját. Mindenekelőtt azt vetik az elnök szemére, hogy Andrij Bohdant, Igor Kolomojszkij volt ügyvédjét nevezte ki az Elnöki Hivatal élére, amivel tulajdonképpen igazolta az oligarchához fűződő kapcsolatairól szóló pletykákat. Sok a következetlenség, az esetlegesség a Nép Szolgája párt képviselőjelöltjeinek toborzása, a kormánytisztviselők kiválasztása terén is. A három fő kifogás: az újdonsült tisztviselők és politikusok között sok a hozzá nem értő; néhányan szorosan kötődnek az előző, Porosenko-féle hatalomhoz; majdnem ugyanennyien vannak, akik viszont különféle nyugati, köztük Soros György által finanszírozott alapítványokkal hozhatók összefüggésbe eddigi tevékenységük alapján. Mindezt kiegészíthetjük két további megállapítással: egyrészt az új tisztviselők általában nem, vagy alig rendelkeznek államigazgatási gyakorlattal, másrészt sokan azok közül, akik a maguk területén szakértőnek tekinthetők, inkább elméleti, semmint gyakorlati szakemberek.

Nem írható éppen az elnök javára az sem, hogy csapatával együtt kezdenek „hozzászokni” a hatalomhoz. Ennek a jelenségnek az egyik legbiztosabb tünete, hogy a hírek szerint problémájuk támadt néhány újságíróval, illetve médiával, amit azzal a nem túl szerencsés megjegyzéssel intéztek el, hogy megoldják a társadalommal való kommunikációt a saját eszközeikkel, gondolván elsősorban a YouTube-ra és a közösségi oldalakra.

Sokkal inkább a múltat idézi, semmint a jövőt, hogy Zelenszkij az országot járva nyilvánosan leteremti a helyi hivatalnokokat. Kárpátalján is láthattuk, miként bánt a tévékamerák előtt vámtisztviselőkkel, akiknek azt vetette a szemükre, hogy nem lépnek fel elég határozottan a csempészés ellen, s ezért a lemondásukat követelte. Egyfelől ez a mentalitás a múltat idézi, amikor igen népszerűek voltak a keménykezű, igazságosztó vezetők, másfelől nem különösebben hatékony a módszer, általában nem vezet a kívánt eredményre: az elnök távozása után rendszerint ugyanúgy mennek a dolgok a régiókban, mint azelőtt – mutat rá a strana.ua.

(ntk)