Interjú egy ugocsai vitézzel

Tudták, hogy Ugocsában ma is élnek vitézek? Interjúnkban az énekes, a fiatal tehetségeket felkaroló, az utazó, a Tiszahát Ökológiája és Kulturális Hagyományai Közhasznú Egyesület civil szervezet és a Panoráma Világklub ifjúsági klubjának elnökeként tevékenykedő Máté Jánossal ismerkedhetnek meg olvasóink, akit 2018-ban a Történelmi Vitézi Rend vitézi ranggal tüntetett ki a Kárpátalján végzett tevékenysége elismeréseként. „Egy kapocs szeretnék lenni, s a munkám és tapasztalataim által segíteni szeretnék a kárpátaljai magyarságnak és össz-Ukrajna népének, hiszen itt, Kárpátalján ez a kulturális és kisebbségi kavalkád amilyen sokszínű, olyan gyönyörű. Mindig azon voltam, hogy azt nézzük, ami épít egy közösséget, nem pedig azt, ami szétszakítja azt” – vallja.

– Kezdjük a legelején: mesélnél a gyerekkorodról, tanulmányaidról, majd az azt követő időszakról?

– A nagyszőlősi járási Nevetlenfaluban születtem, s tanulmányaimat is a helyi középiskolában kezdtem, majd a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumban folytattam. Az érettségi után pár év utazgatással telt számomra: elmentem más kultúrákat, népeket, szokásokat megismerni. Cipruson éltem másfél évig, Budapesten egy évig, s zenészként sikerült bejárnom egész Európát. Emellett tavaly fejeztem be az Ungvári Művészeti és Közművelődési Koledzs rendezői és kulturális szervezői szakát. Édesapám oldaláról a családban több lelkész és esperes is van, ebből adódóan a gimnáziumi évekig lelkésznek készültem, aztán meggondoltam magam, mert többé nem éreztem a sajátoménak.

– Miből jött Ciprus gondolata? Mivel foglalkoztál a szigetországban másfél éven át?

– Kaptam egy munkával kapcsolatos lehetőséget. Ott volt Cipruson egy magyar baráti társaság, akikkel együtt töltöttem az időt. A helyi pub-okban, éttermekben, szállodákban, illetve magyar rendezvényeken zenéltem. Emellett kertészként is dolgoztam Cipruson.

– Megtudtuk, hogy a zene nem áll messze tőled. Említetted, hogy a zenélés által bejártad Európát. Úgy tudom, hogy egy magyarországi tehetségkutatóba is jelentkeztél.

– 2013-ban jelentkeztem a magyarországi X-Faktorba, ahol a mentorházig sikerült eljutnom. Nagyon szoros barátságokra tettem szert a műsor ideje alatt. A zenei pályafutásom 12 évvel ezelőtt kezdődött, amikor Csele Géza, a Péterfalvai Művelődési Ház egykori igazgatója felkarolt és segített a zenészi pályám első éveiben. Neki köszönhetek mindent, hiszen ha ő nincs, akkor nem vagyok jelenleg itt, ahol most tartok. Több magyarországi neves együttessel és énekessel sikerült közösen együtt munkálkodnunk, például a Neoton Famíliával, az Eddával, az Irigy Hónaljmiriggyel, LL Juniorral, Nótár Maryvel – tehát a klasszikusoktól egészen a mulatósokig.

– Ejtsünk szót most a kárpátaljai, legfőképpen a nevetlenfalui tevékenységeidről.

– 2009–2016 között a Nevetlenfalui Művelődési Ház igazgatója voltam. Az általam vezetett civil szervezettel közösen több civil rendezvényt szerveztünk, köztük nemzetközi fesztiválokat, jótékonysági koncerteket. A kulturális szervezés közel áll a szívemhez. Ugyan hivatalosan nem dolgozom a művelődési ház igazgatójaként, de a polgármesteri hivatallal ún. faluszépítő programokat szervezünk. Legutóbbi ilyen programunk a szalmabálacsaládok készítése. Megcsináltam Nevetlenfalunak és a hozzá tartozó négy településnek az „arcképét” hatalmas plakátokon.

– A tehetséggondozás sem áll messze a tevékenységedtől.

– Egyáltalán nem, ugyanis azoknak a helyi fiataloknak, akiknek a kapcsolati tőkéjük nem engedi meg, segítünk: helyi fotósoknak, énekeseknek, olyan fiataloknak, akiknek van tehetségük, csak nincs meg hozzá az attitűdjük, hogy ezt kamatoztatni is tudják. Jelenleg van egy projektünk egy divattervezővel, aki Bocskor Andreának [kárpátaljai fideszes európai parlamenti képviselő – a szerk.] fog varrni egy ruhát. De ide kapcsolódik az is, amikor a Nevetlenfalui Művészeti Iskolát szereltük fel hangszerekkel, vagy az, hogy én kezdeményeztem a nevetlenfalui és a hozzá tartozó négy település óvodáiban történő magyar népmesék levetítését. Számomra fontos az, hogy ismerjék a gyerekek a hagyományainkat, a szokásinkat, hiszen aki nem ismeri a múltját, annak a jövője is kérdéses. Megnyitottuk Kárpátalja első 3D-s moziját is, amit szintén Nevetlenfaluban üzemeltetünk.

– Bemutatnád röviden a Tiszahát Ökológiája és Kulturális Hagyományai Közhasznú Egyesület civil szervezet főbb tevékenységét?

– Ide tartozik azon rendezvények szervezése, amelyeken a kárpátaljai magyar kultúra megismertetése a cél, hagyományaink és szokásaink továbbadása. A szervezettel sikerült létrehoznunk egy hagyományőrző népdalkört, népzenei együttest, nyugdíjasklubot, polgárőrséget.

– Hogyan látod a turizmus esélyeit Kárpátalján?

– A Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnökségi tagjaként úgy látom, hogy a 2014-ben kezdődött ukrajnai háborús események negatív következményei után az utóbbi egy évben több a turista, mint eddig. Az ukrán médiában eltúlzott dolgok ellenére azok, akik meglátogatták vidékünket, megtapasztalták azt, hogy milyen a kárpátaljai (magyar) vendégszeretet. Én nagyon sok országban megfordultam, ahol jó volt a vendégszeretet, viszont akkor jöttem rá igazából, hogy milyen nemzethez tartozom és milyen értékeket képviselek, amikor elmentem itthonról. Amit mi képviselünk, a bennünk lévő örökség nagyon-nagyon ritka. Nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak más népeknél. Egyszerűen csak a sokszínűségünkben van meg az az egyediség.

– Kétségkívül fontosnak tartod a kárpátaljai magyar örökség továbbadását…

– Igen, mert nemcsak hiszem, hanem tapasztalom is, hogy kultúránkba bele van vetve az ősiségünk, a kárpátaljai és a kárpát-medencei magyarság igazi múltja. Hobbiszinten foglalkozom ősmagyarság-kutatással is, amit úgy érzem, hogy át kell adjak annak, akit ez érdekel.

– Hogyan látod a kárpátaljai magyarság helyzetét mint fiatal?

– Az utóbbi években azt láttam, hogy nagyon sok fiatal elvándorolt külföldre szerencsét próbálni vagy a magasabb jövedelemszerzés lehetősége miatt, vagy éppen a katonai behívók elől menekültek el. Most azonban látom a fényt az alagút végén, és hiszem azt, hogy több fiatal haza fog jönni. Ők is elmentek, pénzt kerestek, megismertek más kultúrákat, majd rájönnek arra, hogy az otthon semmihez nem fogható. Akik hazatérnek, jobban a magyarság megmaradása mellé állnak, mint mielőtt elmentek.

– A napokban lesz egy beregszászi fellépésed, ahol a közönség hallhat énekelni.

– Igen, a szeptember 14-i Kárpátaljai Magyar Zenésztalálkozó keretében fogok énekelni az Omega-koncertet megelőzően.

Csuha Alexandra