Baka István: Zsoltár

Nem kértelek s nem kérnélek ma sem

Oly félszeg voltam véled Istenem

Csak vártam míg aktáid tologattad

Hogy föltekints és észrevégy de nem

A hold már kráterek pecsétnyomával

Úgy teli lett hogy rá se férne több

S te stempliztél tovább én meg feszengtem

Hajbókoló klienseid között

Nem hittem volna hogy külön beadványt

Nyújtok be végül mégis arra kérlek

Bocsásd meg nékem hogy sokat szerettem

S erényemnél többet nyomott a vétek

Egy-két paragrafust megszegtem én a

Tízből alpontokról nem is beszélve

Tudom hogy nem te én magam sodortam

Magam halálos bűnbe és veszélybe

Nem kérek tőled szívesen hiszen

Tudod hogy nem szeretlek Istenem

Hagyj élni akkor tán meg is szeretlek

S hagyj élni engem akkor is ha nem

Egek bürokratája egy pecséttel

Aláírással még megmentenél

Átkoztalak de most megáldanálak

Mint ahogy áld vagy átkoz mind ki él

Baka István a XX. század második felének, vagyis a szocialista-kommunista társadalmi berendezkedés világának egyik leg­eredetibb költője. Ehhez illeszkedően furcsa ének a Zsoltár című költeménye. Mert ugyebár Istent dicsőítő éneknek nevezi versét a szerző, viszont a hangneme – és a megszólaló személy Istenhez való viszonya – egészen sajátos. Profán módon, a zsidó-keresztény vallásos hagyománytól eltérően, egészen világi körülményeket teremtve fordul Istenhez kegyelemért a versbeni, ugyancsak világi beszélő.

Ebben a világban Isten jól ismert bürokrata személy – „Egek bürokratája” – egy államgépezet alkalmazottja, aki mindenféle kérvényekre, folyamodványokra üt pecsétet, „stemplizik” megállás nélkül. Jól láthatóan teljesen elfoglalt: valamennyi ember dolgai és sorsa felől neki kell döntenie és azt iktatnia is. Kétségkívül a legfontosabb döntéshozónak láttatja a költő Istent, olyan színben tünteti fel Őt, mint egy hivatalt betöltő kiskirályt, aki önteltségtől duzzad.

Az életéért folyamodik Istenhez ez a megnyilatkozó személy. „Hagyj élni” – így szól a kérvény, ami valójában nem is az, hanem valamiféle dacos bejelentés. Bármi lesz is az eredmény, szeretni nemigen fogja Istent ez a kérvényező, de áldani azért megáldaná egy kedvező elbírálás esetén…

Penckófer János