A paradicsom baktériumos betegségei (2. rész)
A paradicsomot támadó baktériumos betegségek egy részével már foglalkoztunk előző írásunkban (lásd a Kárpátalja 971. számát!), ezzel azonban még nem ért véget a számba veendő betegségek sora. Az alábbiakban megismerkedhetünk még két olyan baktériummal, amelyek megfertőzhetik a paradicsomot, illetve szó lesz arról is, miként előzhetjük meg a fertőzést.
Klavibakteres betegség
Ezt a betegséget a Clavibacter michiganensis subsp. michiganensis nevezetű kórokozó okozza, amely világszerte bárhol megtámadhatja a paradicsomot. Az első tünet a növény alsó leveleinek lekonyulása. A leveleken hervadást figyelhetünk meg, valamint világos színű csíkok futhatnak a főér, a levélnyél és a szár külső oldalán függőleges irányban. Ezek a csíkok felnyílhatnak és elüszkösödhetnek. A fertőzött levelek és levélnyelek jellegzetes módon a száron maradnak. A szárak belsejében az edénynyalábok világosbarnára vagy sárgára, majd pirosas barnára színeződnek, a szárbél pedig gyakran besárgul, kásássá és üregessé válik. A fertőzött szárak felvágott végéből sárga baktériumnyálka préselhető ki. A terméseken a fertőzés fehér foltok formájában jelenik meg, amelyek aztán barna varas foltokká válnak. Ezeket fehér gyűrű veszi körül, ami madárszemszerű megjelenést kölcsönöz. A termés e tünetei hajtatásban gyakoriak.
A fertőzés általában a növényi szövetek sérülésein keresztül következik be, de a levelek gázcserenyílásain vagy a gyökereken keresztül is végbemehet. A baktérium akár öt évig is életképes marad a talajban és a fertőzött növényi maradványokon. Életképes marad a gyomokon, az árvakelésű paradicsomon és a magokon is. Másodlagos terjesztéséről a fröccsenő víz, a fertőzött eszközök, valamint a metszéshez, vágáshoz és palántázáshoz használt szerszámok gondoskodnak. A mérsékelt (18–24oC) hőmérséklet és a 80%-ot meghaladó relatív páratartalom kedvez a betegség kialakulásának. A betegségnek ugyancsak kedvez a növény fejlődéséhez optimális páratartalom, a gyér megvilágítás és a magas tápanyag-koncentráció (különösen a nitrogéné). A tünetek homokos talajon általában súlyosabbak, mint humuszos talajon.
Baktériumos hervadás
Kórokozója a Ralstonia solanacearum. Az első tünet az alsó levelek lekonyulása, amit rövidesen a teljes növény hervadása követ. Ez a hervadásos betegség nem jár a levelek sárgulásával. A szárat elvágva nyálkás, szürke váladék folyik belőle. A szár hosszmetszetén az edénynyalábok sárga-világosbarna elszíneződése látható, amelyek később, a betegség előrehaladtával sötétebb barnává vagy üregessé válnak. A diagnózis felállításának egyik egyszerű módja, hogy a szár egy frissen levágott darabját vízbe tesszük. A felvágott szárból fehér, tejszerű baktériumnyálka folyik ki.
A baktériumnak több mint 200 olyan növényfaj lehet a gazdanövénye, amelyeket meg tud fertőzni és amelyeken életképes marad. A talajban is életképes marad, ahol a gyökereket a másodlagos gyökerek képződése által okozott természetes sérüléseken, illetve az átültetés, a művelési eljárások vagy a fonálférgek táplálkozása során okozott sérüléseken keresztül fertőzi meg. A baktériumot a rágó rovarok is terjeszthetik. Terjedhet öntözővízzel, talajjal, a művelőeszközökön vagy fertőzött palántákkal. A meleg (29–35oC) idő és a magas talajnedvesség kedvez a betegség kialakulásának.
Megelőző védekezés a betegségek kialakulása ellen
A legjobban úgy tudjuk megvédeni növényeinket, ha betartjuk a javasolt megelőző intézkedéseket, amelyek a következők:
egészséges vetőmag (mindenképp csávázott) és palánta használata;
rezisztens vagy toleráns fajták előnyben részesítése a fajtaválasztás során;
a betegség terjedésének megakadályozásához elengedhetetlen a fertőzött növénymaradványok eltávolítása és megsemmisítése;
a folyamatos gyomtalanítással nagyban hozzájárulhatunk a betegség kialakulásának és terjedésének megakadályozásához;
Igyekezzünk a fitotechnikai munkákat száraz növényfelület mellett elvégezni, a műveléshez használt eszközök folyamatos fertőtlenítésével is csökkenthetjük a baktériumok továbbterjedését;
a betegségből származó veszteségek úgy is mérsékelhetők, hogy legalább három évre olyan növények termesztésére váltunk, amelyek nem szolgálnak gazdaként a kórokozóknak;
azokon a területeken, ahol már korábban is jelentkezett a betegség, indokolt a totális talajfertőtlenítés;
egy-egy tő megbetegedése esetén azokat el kell távolítani és meg kell semmisíteni;
megelőzésre vegyszeres kezelésként réztartalmú szerek használata javasolt, fertőzés esetén pedig a kasugamicin hatóanyagú szer (Kasumin 2L) alkalmazásával gyógyíthatjuk a fertőzött állományt.
Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza
