Decentralizáció: Mi lesz a megyékkel?

2019. október 16., 14:42 , 977. szám

Az elmúlt héten ismét szóba került a mostanság egyre gyakrabban emlegetett decentralizáció, illetve az ennek keretében tervezett közigazgatási átalakítás. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a nagyszabású változásokat már a közeljövőben bejelentik, amint arra is mérget lehet venni, hogy az átalakítás célja távolról sem csak a decentralizáció, azaz a központi irányítás leépítése, a hatósági jogkörök alsóbb szintekre delegálása, vagyis a helyi önkormányzatiság kiteljesítése.

Olekszandr Kornyijenkót, a Nép Szolgája párt parlamenti frakciójának helyettes vezetőjét, az illetékes parlamenti bizottság tagját az Interfax-Ukrajina hírügynökségnek adott minapi interjújában kérdezték a témáról. Igaz, hogy a portál tudósítóját leginkább az érdekelte, mi a szándéka a kormányzatnak a Vitalij Klicsko vezette fővárosi vezetéssel, a beszélgetés során időnként a közigazgatási reformmal kapcsolatos elképzelésekről is szó esett.

Így például megtudhattuk, az ország alapvető közigazgatási egységeivé az egyesült területi közösségek, az OTH-k, vagyis a településtársulások válnak. A mostani járásokat körzetekbe vonnák össze. Az országban összesen mintegy 100 körzetet alakítanának ki. Egy-egy körzetet 10-15 OTH alkotna. A körzetek nem rendelkeznek majd önálló közigazgatási jogkörökkel, mint a jelenlegi járási közigazgatási hivatalok, így önkormányzatuk sem lenne, azaz a járási tanácsok megszűnnének. A körzetek élére prefektusokat neveznek ki. A prefektúrák feladata az önkormányzati döntések jogszerűségének felügyelete lenne.

Emellett több megye összevonásával régiókat alakítanának ki országszerte. Kornyijenko nem tette egyértelművé, hogy a régiók amolyan óriásmegyékként működnének-e a továbbiakban, vagy a jelenlegi megyerendszert is meg szándékoznak őrizni, csupán annyit tudtunk meg, hogy a megyéket (a jelenlegieket, vagy a létrehozandó gigamegyéket?) nem az eddigi állami adminisztrációk, hanem a megyei önkormányzat által kinevezett végrehajtó bizottságok irányítanák. Ezzel párhuzamosan a megyék élére is prefektusokat neveznének ki, az ő feladatuk a központi végrehajtó hatalom helyi szerveinek koordinálása, illetve az önkormányzatok határozatainak törvényességi felügyelete lenne.

Kornyijenko szerint ezekről a változásokról legkorábban februárban születhet végső döntés. A honatya szerint azért halasztódik a döntéshozatal a jövő évre, mert a kormányzat nem nyújthat be a parlamentnek olyan törvényjavaslatokat, amelyek a jelenlegitől eltérő közigazgatási-területi felépítést írnak elő, illetve bevezetik a prefektusi rendszert. Ehhez előbb módosítani kell az Alkotmányt.

Érdemes itt elidőzni egy pillanatra. Ukrajna területi berendezkedéséről az Alkotmány IX. fejezete rendelkezik. A 133. cikkely kimondja, hogy az ország közigazgatási-területi struktúrája a Krím Autonóm Köztársaságból, a megyékből, a járásokból, a városokból, a városi kerületekből, a nagyközségekből és a községekből tevődik össze. Vagyis önmagában a fentebb ismertetett átalakítás még nem tenné szükségessé az Alkotmány módosítását – még a több megyéből létrehozandó régiók kialakítása sem feltétlenül. Csakhogy ugyanezen törvénycikkely második bekezdése tételesen felsorolja az ország 24 megyéjét, a Krím Autonóm Köztársaságot, valamint Kijev és Szevasztopol városokat. Nem zárható ki tehát, hogy az Alkotmány módosítása azért vált szükségessé, mert a kormányzat a megyék összevonására készül, vagyis megyék szűnhetnek meg. Erre gondolva talán nem véletlen a mukachevo.net minapi „elszólása”, vagy elírása, hiszen a portál a fenti információkból mindjárt azt a következtetést vonta le, hogy Kárpátalját össze akarják vonni a szomszédos Lemberg megyével.

Bizonyára az ukrajnai viszonyok hatásának következménye, hogy az ember ilyenkor nem éri be azzal a magyarázattal, miszerint a megyék összevonását a közigazgatás észszerűsítése indokolja. Különösen mi, magyarok érezhetjük úgy, hogy a reform kiötlőinek célja túlmutat az észszerűsítésen. Talán nem nevezhető véletlennek, hogy Kárpátalján lassan 20 éve nincs olyan egyéni parlamenti választókerület, amelyben a helyi magyarság lenne többségben. Talán nem véletlen, hogy az eddig kiszivárogott tervek szerint Kárpátalja megye területén a jelenlegi 13 helyett csupán négy járást-körzetet hoznának létre, s 150 ezres magyar közösségünkből mind a négy járásba jutna – persze úgy, hogy, egyikben se legyünk többségben. Talán az sem véletlen, hogy egy Galíciával közös megye létrehozásának gondolata merült fel, amelynek önkormányzatában a kárpátaljai magyarságnak aligha lehetne kettőnél több képviselője, vagyis nem lennénk többek egy apró cseppnél az ukrán tengerben.

Persze az lenne a legőrültebb összeesküvés-elmélet, ha feltételeznénk, hogy egyedül a magyarok miatt forgatják fel az egész országot. Távolról sem. Valójában minden olyan regionális kötődést, közösséget meg akarnak szüntetni Kijevben, amely arra emlékeztethet, hogy a modern kori Ukrajna létrejötte előtt létezett másmilyen területi berendezkedés, az ukrántól eltérő nemzeti identitás is, például volt valaha Galícia, Besszarábia, Bukovina vagy éppen Podólia.

És ha elfelejtettük volna: nemcsak a megyék, a járások szűnnek meg a közigazgatási reform keretében, hanem a megszokott településrendszer is. Vajon szerepelni fog a jövő térképein Dercen, ez a ma még magyar többségű település, amely rövid időn belül az ukrán többségű munkácsi településtársulás részévé válik, s többé nem dönthet a maga sorsáról?

Egyébként a tervezett alkotmánymódosításnak az említetten kívül egy további oka is lehet. Az Alkotmány 144. cikkelyének második bekezdése kimondja, hogy a helyi önkormányzati szervek azon döntései, amelyek nem felelnek meg az Alkotmánynak vagy az ukrán törvényeknek, a jogszabályokban megállapított eljárás szerint felfüggeszthetők, s egyidejűleg fellebbezéssel lehet élni ellenük a bíróságon. Az új koncepció szerint az Alkotmányban rögzítenék, hogy a prefektusnak a bíróságon kellene kezdeményeznie az önkormányzati határozatok felfüggesztését. De a területi integritással és a nemzetbiztonsággal kapcsolatos kérdésekben született határozatokat közvetlenül, tehát bírósági határozat nélkül is felfüggeszthetné a prefektus. „Az ukrajnai viszonyok közepette ez jó biztosíték lehet a forrófejűekkel szemben. Nem csak a Donyec-medencében. Ez máshol is helyénvaló lesz” – jegyzi meg Kornyijenko. Csak nem a nemzeti kisebbségekre gondolt a kormánypárti képviselő?

Az új közigazgatási és területi berendezkedés tervezete állítólag már november végére elkészül, ezután társadalmi vitát rendeznek a kérdésről. De mit számít a vita, ha a végső döntést Kijevben hozzák meg? Hiszen a kormánypárt, a Nép Szolgája – választási ígéretével ellentétben – még mindig nem alkotta meg a népszavazásról szóló új törvényt, amely lehetővé tenné, hogy véleményt mondjunk erről a bennünket közvetlenül érintő kérdésről.

(ntk)