Zelenszkij, a világcsúcs és a Mirotvorec

Október 11-én kijevi idő szerint néhány perccel éjfél után ért véget Volodimir Zelenszkij „sajtómaratonja”. A rendezvény október 10-én délelőtt 10 órakor vette kezdetét, azaz több mint 14 órán át tartott. Ezzel az ukrán államfő állítólag új világcsúcsot állított fel ebben a „műfajban”. Annál azonban, hogy meddig beszélt az elnök, fontosabb, hogy mit mondott.

Az elnökünk majdnem berekedt

A sajtóeseményre a fővárosi Kyiv Food Marketben, azaz egy éttermekkel, étkezdékkel megspékelt fedett élelmiszerpiacon került sor. Zelenszkij ezen a formabontó helyszínen 300, a világ minden tájáról érkezett újságíróval találkozott. A sajtósok 7–10 fős csoportokban tehették fel kérdéseiket az elnöknek, a csoportok félóránként váltották egymást. Utóbb az államfő azt írta, állítólag több mint 500 kérdést tettek fel neki. Annyi bizonyos, tizennégy órán át beszélni gyakorlatilag szünet nélkül nem akármilyen próbatétel, nem csoda hát, hogy az elnökhöz egy idő után foniáter szakorvost kellett hívni, aki speciális injekciókkal erősítette meg a hangszálait, nehogy elveszítse a hangját.

Nem a tartalmon, hanem a show-n volt a hangsúly

A média munkatársai a legtöbb kérdést az úgynevezett Steinmeier-formula aláírásáról, a Donyec-medencei harcok beszüntetéséről, a kormányzati kinevezésekről, Donald Trump amerikai elnöknek az ukrán államfőre gyakorolt állítólagos nyomásáról tették fel Zelenszkijnek. Az elnök azonban nem tudott túl sok újdonságot mondani az újságíróknak, így a tudósítások elsősorban a külsőségekre, azaz a találkozó szokatlan helyszínére, formátumára, időtartamára összpontosítottak, írja a külföldi sajtóvissz­hangokról beszámoló strana.ua.

Az Independent azt állítja, hogy Zelenszkij eredetileg egy McDonald’s étteremben szeretett volna találkozni a sajtóval, de az intézmény vezetése elutasította a kérést. A Guardian ezzel együtt kiemeli, milyen gondosan választották meg a helyszínt a szervezők, hogy ezzel is hangsúlyozzák a kormányzat nyitottságát.

A Bloomberg a kijevi eseményt azzal vetette össze, ahogyan Vla­gyimir Putyin orosz elnök érintkezik a médiával.

„Az orosz elnöknek évente van egy show-ja, ahol órákon át válaszol a kérdésekre” – emlékeztet a Bloomberg.

A külföldi sajtó Donald Trumppal is összeveti az ukrán elnököt. A Washington Post például emlékeztet, hogy a Fehér Házban mostanság ritkaságszámba mennek a sajtótájékoztatók (ami bizonyára azzal hozható összefüggésbe, tehetnénk hozzá, hogy a republikánus Trump elnök enyhén szólva nem kedveli a médiát, amely többségében politikai ellenfeleihez, a demokratákhoz húz). Bár, jegyzi meg a Wall Street Journal, „Ze” is jobban kedveli a közösségi oldalakon közzétett videoüzeneteket, mint az újságíróknak adott interjúkat.

A népszerűség a legfontosabb?

A Guardian szerint az ukrán elnököt az elmúlt hetek eseményei, például a nacionalisták tüntetései a Steinmeier-formula ellen, vagy éppen Olekszandr Daniljuknak, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkárának a távozása kényszeríthették rá, hogy keresse az informális érintkezést a sajtóval. Az Elnöki Hivatalban úgy érezhették, hogy ezek az események megingathatják Zelenszkij népszerűségét.

„Zelenszkij adminisztrációja úgy gondolta, szükség van egy nagyvonalú gesztusra, amely fel­éleszthetné a fiatal, rendszeridegen, 70%-os támogatottságú elnökről szóló történetet” – írja a lap.

„Az ukránok érdekeltek Zelenszkij múlt heti döntésében, hogy támogatja a béketárgyalásokhoz vezető mechanizmust, amely esetleg a kelet-ukrajnai konfliktus rendezését eredményezheti. De érzékelhető volt, hogy hivatala tönkretette ezt az ígéretet és ő ezt [múlt] csütörtökön el is ismerte. Éles kritikát váltott ki azokból, akik ezt Oroszország előtti kapitulációként értelmezték. Azóta igyekszik megnyugtatni az országot” – írja a háttérről a Washington Post.

Zelenszkij és Trump

A New York Times amerikai szemszögből tekint a történtekre, amikor azt feltételezi, hogy a rendhagyó sajtótájékoztatóval Kijevben szerették volna elterelni a figyelmet a „tűzviharról, amely [Zelenszkij] Trumppal való együttműködését övezi”. A lap szerint Zelenszkij igyekezett a sürgető kérdések megvitatására összpontosítani, amilyen a feltartóztathatatlan korrupció, a összeomló infrastruktúra és a háború az Oroszország által támogatott szeparatistákkal, hiszen ezért választották meg. „Az újságírók azonban újra és újra visszaterelték őt Trump úrhoz és Ukrajna szerepéhez a vád­emelési ügyben, amely nem csupán egy, hanem mindjárt két elnökséget fenyeget. Miközben Trump harcol a politikai túlélésért és hagyatékáért az Egyesült Államokban, Zelenszkij úrnak foglalkoznia kellett az ukrajnai következményekkel és saját helyzetével egy hatalmas politikai botrány kellős közepén, amely tőle több ezer mérföldnyire tombol” – írja a New York Times.

A Guardian szerint Zelenszkij fő üzenete az Egyesült Államoknak így hangzott: ne keverjetek bele minket ebbe.

Az ukrán sajtót Kolomojszkij érdekelte

A Jevropejszka Pravda értékelése szerint Zelenszkij annyiban mindenképpen elérte a célját, hogy a külföldi sajtó ráharapott a csalira, amit a rendhagyó sajtótájékoztató jelentett, hiszen a nemzetközi média az esemény kapcsán nagy terjedelemben foglalkozott Ukrajnával. További pozitívum, hogy a kimerítő, tizennégy órán át tartó rendezvény során az elnök nem vétett komoly hibát, azaz nem mondott olyasmit, amit utóbb sajnálhatna, vagy ami az ország kárára lett volna.

Ami azonban az ukrán sajtót és a hazai közvéleményt illeti, legfeljebb fél sikerről beszélhetünk. Egyfelől az elnök „sajtómaratonjának” csak a honi média egy része szentelt jelentősebb műsoridőt, másfelől az államfőnek valójában nem volt mondandója „népe” számára. Magyarán, míg Nyugaton eseményszámba ment az ukrán államfő puszta látványa, aki órákon keresztül beszélt egyfolytában, az ukrán polgárok elég gyakran látják az elnöküket ahhoz, hogy ne érjék be a látványával.

A Bloomberg arra hívta fel a figyelmet, hogy az ukrán újságírókat nem érdekelte annyira az Ukrajna-gate, mint amerikai kollégáikat.

„A helyi média számára ott van a bonyolult viszony Oroszországgal, az országon belüli korrupció és az aggodalmak Zelenszkij kapcsolatai miatt a helyi milliárdossal (Ihor Kolomojszkijjal – a szerk.), annak a tv-csatornának a tulajdonosával, amelyen sugározták vígjátékát, a Nép szolgáját” – írja a Bloomberg.

A Independentnek feltűnt, hogy Zelenszkijből „ingerültségi kitöréseket” váltottak ki az Ihor Kolomojszkijtól való függőségére vonatkozó kérdések.

A Mirotvorec és a szólásszabadság

A vezető ukrán portálok párt­állástól függetlenül csak elvétve tartották fontosnak beszámolni arról a kérdésről, amelyet Anatolij Sarij, az Ukrajnában máig körözött, s ezért Nyugaton rejtőzködő, mindazonáltal hazájában rendkívül népszerű videoblogger tett fel az elnöknek közvetítője által. A kérdés, amelyet Antonyina Belohlazova tolmácsolt meglehetősen izgatottan, megközelítőleg és részben így hangzott: „Mit gondol, be akarnák záratni választói a Mirotvorec weboldalt, ahol embereket eljárás és bírósági ítélet nélkül bűnözőknek neveznek, nyilvánvaló hazugságokat jelentetnek meg róluk? Anton Herascsenko, ennek a weboldalnak az ihletője miért van az új kormányzat pályáján? Mikor szüntetik meg a Mirotvorec weboldalt?”

Az olvasó bizonyára emlékszik még rá, a Mirotvorec (Béketeremtő) az a weboldal, amely közzéteszi a „nép ellenségeinek” nevét, köztük azokét a magyar köztisztviselőkét, akik a portál állítása szerint kettős állampolgárok. Talán mondanunk sem kell, Kárpátalján néhány hónapja egyebek mellett azért várták oly sokan Petro Porosenko és kormányzata bukását, hogy megszűnjék az az államnacionalista rémuralom, ahol bárkit meg lehetett bélyegezni, egzisztenciálisan tönkre lehetett tenni a puszta gyanú alapján. Az elmúlt hetek-hónapok megmutatták, hogy az új kormányzatot legalábbis nem zavarja a Mirotvorec létezése, sőt! Anton Herascsenkót, akit sokan a portál alapítójának és tulajdonosának tartanak, nemrég belügyminiszter-helyettessé nevezték ki.

Zelenszkij válasza Sarij kérdésére a mentegetőzés és a tettetett tudatlanság furcsa keveréke volt. Közölte, elnökként nem teheti meg, hogy portálokat nyit meg vagy zárat be. Mint fogalmazott, nem lenne helyes beavatkoznia a tömegtájékoztatási eszközök működésébe. (Valójában a Mirotvorec nem tömegtájékoztatási eszköz – ezt még egy komikusból lett elnöknek is illene tudni.)

Zelenszkij elmondta még, hogy ő rákérdezett, s Herascsenko kijelentette, nincs köze a Mirotvorechez. Utóbb Sarij tudósítójának kérdésére válaszolva maga Herascsenko is tagadta, hogy köze lenne az ominózus portálhoz. (Mi egyebet tehetett volna, ugye? Ha ugyanis az ügy a bíróság elé kerül, börtönbüntetés fenyegeti.) Elmondta viszont, a portált létrehozó önkéntesek sok tekintetben pozitív dolgot cselekednek azzal, hogy olyan információs teret hoznak létre, amely megakadályozza az ukrán állam megsemmisítését, az állami szimbólumok meggyalázását. Vagyis az ország belügyminiszter-helyettese egyetért azzal, hogy egyesek lábbal tiporják az ország törvényeit! Herascsenko azonban nyilvánvalóan másként látja: „Ez a szólásszabadság” – tette hozzá.

„Nem feledhetjük, hogy miként élünk és hogyan akarunk élni. Vagyis arra kell törekednünk, hogy demokratikus ország legyünk” – jelentette ki befejezésül a láthatóan emelkedett hangulatban lévő államfő Be­lohlazovának. De vajon tudja-e Volodimir Olekszandrovics, hogy a Mirotvorecre gyerekek is felkerültek? S vajon azzal tisztában van, hogy egy valóban demokratikus országban ilyen weboldal nem is működhetne? – kérdezi száműzetéséből Sarij.

Ha az elhangzottak ismeretében a Kárpátalja is tehetett volna fel kérdést az elnöknek, talán azt kérdeztük volna, miként lehetséges, hogy a Mirotvorecet a demokráciára hivatkozva helytelen lenne bántani, a Kárpátalja hetilap ellen viszont lehet egyetlen címlapábra miatt szeparatizmus gyanújával eljárást indítani? Ha az ukrán Külügyminisztérium kérheti az SZBU-t, hogy indítson eljárást egy jelentéktelen megyei lap ellen, miért ne kezdeményezhetné az elnök, hogy a Mirotvorecnél is vizsgálódjon a titkosszolgálat?

(ntk)