Ukrajna: Egyre távolabb Európától

2019. október 30., 19:42 , 979. szám

Az elmúlt hét egyik váratlan híre volt, hogy Kijevben járt az Európai Bizottság a Demokrácia Érvényesítésére a Jog Eszközeivel (röviden: Velencei Bizottság), az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló tanácsadó szervének küldöttsége. A delegáció a nyáron életbe lépett ukrán nyelvtörvény végrehajtásával kapcsolatban vizsgálódott. Érdekes, hogy az egyébként kül- és nemzetpolitikai kérdésekben tájékozott ukrán sajtó ezúttal nem állt a helyzet magaslatán, hiszen a küldöttség útjáról csupán a Külügyminisztérium közleménye alapján számolt be, meglehetősen szűkszavúan. Ezek szerint a Velencei Bizottság szakértőit fogadta Vaszil Bodnar külügyminiszter-helyettes.

Magyarázom a bizonyítványom

A találkozóról kiadott hivatalos közlemény a mellébeszélés és a félretájékoztatás valóságos remekművének bizonyult. Már a címe is sokatmondó: „Az államnyelvről szóló törvény kiterjeszti a nemzeti kisebbségek számára a lehetőséget, hogy fontos szerepet játszanak az ukrán társadalomban”. Vagyis a kormány a Velencei Bizottságnak az államnyelvről szóló törvény végrehajtása kapcsán nem az ukrán nyelv fejlesztése terén elért, bizonyára nagyszerű eredményekről számolt be, hanem az ország nem ukrán anyanyelvű polgáraival hozakodott elő. Az embernek óhatatlanul eszébe jut Karinthy Frigyes népszerű diákhőse, aki már azelőtt magyarázni kezdi a bizonyítványát, hogy számon kérték volna.

A közlemény szerint a külügyminiszter-helyettes jelezte, hogy a szóban forgó jogszabályt az ukrán alkotmánnyal összhangban, külföldi országok tapasztalatainak figyelembe vételével, valamint a Velencei Bizottság következtetései és ajánlásai alapján dolgozták ki. Hozzátette: a törvény kizárólag az ukránnak mint államnyelvnek a használatát szabályozza. Ez a mondat az ukrán politikai tolvajnyelven azt hivatott jelenteni, hogy a nyelvtörvény nem szabályozza a kisebbségi nyelvek használatát. Ukrajna a jogszabály kidolgozásakor megfogalmazott külföldi bírálatokat részben azzal az érveléssel igyekezett hárítani, hogy a jövőben az őslakos népek és nemzeti kisebbségek nyelvének használatát, s tágabb értelemben jogaik biztosítását külön törvényben kívánják szabályozni. Ennek az érvelésnek az egyetlen szépséghibája, hogy bár az idő kérlelhetetlenül múlik, a kisebbségi jogszabályról egyelőre senki nem hallott.

A nemlétező jogszabályra való hivatkozás viszont a jelek szerint szépen átvándorolt a Petro Porosenko elnöksége idejében verbuvált külügy érveléséből az új államfő, Volodimir Zelenszkij által irányított ukrán diplomácia érvrendszerébe – ugyanúgy, ahogyan magát Vaszil Bodnar külügyminiszter-helyettest is elődjétől „örökölte meg” a jelenlegi államfő.

Azok számára, akik netán szóvá mernék tenni a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény hiányát, a régi-új külügyi vezetés előállt az élet minden eshetőségére alkalmazható univerzális érvével, mely szerint az ukrán nyelvtörvény elfogadása „nemcsak humanitárius szempontból volt fontos, hanem biztonsági tényezők miatt is az Ukrajnával szemben folytatódó oroszországi agresszió közepette”.

A közleményt olvasva az embernek egyébként az a benyomása, mintha a nyelvtörvényt elsősorban nem is az ukrán ajkúak, hanem egyenesen a kisebbségiek miatt fogadták volna el: „Ukrajna teljes mértékben garantálja a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét, és abból a meggyőződésből indul ki, hogy az államnyelvről szóló törvény célja kiterjeszteni a nemzeti kisebbségek számára a lehetőséget, hogy fontos szerepet töltsenek be az ukrán társadalomban” – írja a közlemény a külügyminisztert idézve.

A tájékoztatóból megtudjuk még, hogy a Velencei Bizottság szakértői a kijevi látogatás tapasztalatai alapján véleményt fogalmaznak meg a nyelvtörvény végrehajtásáról, amelyet előreláthatóan decemberi ülésén fogadhat el a testület. Arról viszont egyetlen szó sem esik, hogy az európai szakértők kijevi útjuk során kit hallgattak még meg a jogszabály végrehajtásáról a kormány képviselőin kívül.

Kisebbségek, ne reméljetek

Míg a Külügyminisztérium hagyományosan igyekszik félrevezetni Európát az ukrán nemzetiségi politika tényleges céljait illetően, Dmitro Kuleba európai és euroatlanti integrációért felelős ukrán kormányfőhelyettes a Szegodnya portálnak adott október 25-i interjújában nem hagyott kétséget afelől, hogy Kijev nem hajlandó engedményekre ezen a téren.

A portál újságírója annak kapcsán érdeklődött az ukrán–magyar viszonyról, hogy Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter egy lengyelországi biztonságpolitikai fórumon megerősítette, Budapest nem hagy fel az Ukrajna–NATO Bizottság összehívásának akadályozásával, amíg Kijev el nem törli az oktatásról szóló törvény kifogásolt cikkelyeit, amelyek, mint tudjuk, gyakorlatilag felszámolják néhány éven belül az ukrajnai magyar oktatási rendszert.

„Magyar barátaink és partnereink, márpedig én a vitánk és viszálykodásunk ellenére továbbra is úgy gondolom, hogy ők barátok és partnerek, sehogyan sem tudnak elfogadni egy egyszerű tényt. Úgy, ahogy az oktatási törvény elfogadása előtt volt, már soha nem lesz. Vagyis elfogadhatatlan az a helyzet, amikor Magyarország dominál Kárpátalja magyar közösségében, amikor a kárpátaljai magyarok nem beszélnek ukránul, sőt még oroszul sem, hanem csak magyarul. Azt akarjuk, hogy ezek az emberek tiszteletben tartsák kultúrájukat, emlékezzenek arra, hogy magyarok, hogy folyékonyan beszéljenek magyarul és szabadon utazhassanak Magyarországra. De azt is akarjuk, hogy mindig emlékezzenek rá, ők Ukrajna állampolgárai, ez is az ő földjük, ez az ő országuk, és hogy beszéljék ennek az országnak a nyelvét, megértsék a történelmét és történelmi jelentőségét. Ez minden. De már nem lesz olyan helyzet, amikor csak a történet magyar része működött, és Ukrajna lényegében hiányzott. Amikor magyar partnereink elfogadják ezt a tényt, képesek lesznek olyan kiegyensúlyozott megoldást találni velünk, amelyre készen állunk, amely mind Magyarország, mind Ukrajna érdekeit figyelembe veszi” – fejtette ki Dmitro Kuleba. Sajnos, nem fejtette ki, hogy miként képzeli el a gyakorlatban ennek az ukrán diktátumnak az érvényesítését.

Európa nem számít

Ezek után már csak az a kérdés, hogy ha Ukrajna semmilyen engedményre nem hajlandó az oktatási törvény kapcsán, s a nyelvtörvény rendelkezéseiből ítélve esze ágában sincs betartani a kisebbségek jogait, hogyan szándékozik Kijev Európába vezetni az országot. Sajnos, rossz hírrel szolgálhatunk: minden jel arra utal, Ukrajna csak annyiban törekszik Európába, illetve a NATO-ba, amennyiben pénzt, támogatást remél a nagyhatalmaktól, anélkül azonban, hogy ennek fejében számon kérhető kötelezettségeket vállalna.

Például az utóbbi időben többször is megerősítették Kijevben, nem szándékoznak úgynevezett tagsági cselekvési tervet (MAP) kérni Ukrajna számára a NATO-tól, mondván, azt Brüsszelben most úgyis elutasítanák. Ehelyett inkább arra törekednek, hogy úgymond ígéretek és vállalások nélkül folytassák a felkészülést a tagságra. Valójában az ukrán kormányzat tisztában van vele, a NATO azért utasítaná el a MAP iránti kérelmüket, mert jelen helyzet szerint Kijev nem teljesíti a tagsággal kapcsolatos vállalásait. Az ukrán–magyar viszony jó példa a csatlakozási szándékok visszafogásának egy másik nagy hasznára. Ha ugyanis Ukrajna nem törekszik a NATO-ba, nem különösebben zavaró számára, hogy Magyarország akadályozza az Ukrajna–NATO Bizottság magas szintű találkozóinak összehívását. Ebben az esetben a kisebbségi vállalásokat sem kell komolyan vennie Kijevnek, és Budapesttel sem kell megállapodásra törekednie a kisebbségellenes oktatási és nyelvtörvényről, a kárpátaljai magyarság jogairól.

(zzz)