Vasárnapi üzenet: 2019. november 10.

Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. [...]

Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. (Apostolok cselekedetei 27: 20, 23–24)

Nemcsak a cél a fontos, ahová meg kell érkezni, hanem az út is, melyet meg kell tennünk. Ebben az igeszakaszban sok mindent szeretne Isten megmutatni, tekintsük át most röviden.

Először is nagyon fontos, hogy kinek hiszünk. Szakembereknek, az okosoknak, a többségnek vagy ott van mindennap előttem az Isten szava, és azt veszem komolyan, akkor is, ha mindenki ellene szavaz? Nem mindegy, miként vagyunk ott az élet hajójában. Vajon miattunk van-e a vihar, vagy áldássá leszünk a viharban?

Továbbá látnunk kell, hogy amikor eljut odáig az ember, hogy nincs remény, Isten azt mondja, hogy van tovább, kapaszkodj belém. Az újjászületett ember is olyan helyen él, ahol nagyon sokan nem figyelnek Isten szavára. Ennek ellenére nem a hajóra kell panaszkodnunk, hiszen Isten itt is használni akar, amikor jön kegyelmének vihara. Amikor viharba kerül a szomszéd család élete, oda tudsz állni, elmondani az Isten szavát? Amikor jön a vihar, ne azt kérdezzük, hogy már megint miért, hanem, hogy Uram, nekem mi itt a feladatom?

Az út elején mindenki azt mondta, hogy menni kell, úgy tartotta a mondás is: „hajózni muszáj, élni nem”. Megyünk, mert befektettük pénzünket, időnket, már-már magunk is látjuk, hogy nem bírjuk el a terheket. Azonban a döntéseink árát meg kell fizetni. Odaveszett a hajó, az értékes rakomány, és amikor már az életben maradás esélye is veszni látszott, Isten szólt. Hamarabb azért nem tette ezt, mert az ember, amíg egy kicsi esély is látszik, addig ügyeskedni akar, rendet teremteni a maga erejéből. Isten tehát szólt, és szavában ott az örömhír, hogy az övéit megtartja a viharban is. Gondoljunk csak bele, hogy a hánykolódó hajón csak Pálhoz szólt Isten, s ha ő nem adja át, nem tesz bizonyságot, akkor honnan tudja a többi ember? Kedves olvasó, lehet, hogy a te kis csónakodban, ahová Isten Pálként helyezett, csak hozzád szól, s ha nem adod át az üzenetet, nem hallanak majd a környezetedben Krisztusról. Isten nem hagyja, hogy ami az övé, elvesszen, de rajtunk keresztül másokat is meg akar menteni. (Folytatjuk)

Barta Ferenc
református lelkész Barkaszó
(szerk.: Tóth János)