Kányádi Sándor: Kuplé a vörös villamosról

2019. november 17., 12:36 , 981. szám

avagy abroncs nyolc plusz két pótkerékre

holtvágányra döcögött végül
a kopott vörös villamos
kalauz és vezető nélkül
döcögött holtvágányra végül
a kopott vörös villamos

 

nem volt rakva virágos néppel
bezzeg amikor érkezett
bíborló színben sok beszéddel
meg volt rakva virágos néppel
bezzeg amikor érkezett

 

vöröslött de amint utólag
utólag minden kiderül
bíborát nem a pirkadó nap
vértől vereslett mint utólag
utólag minden kiderül

 

mint a görög tragédiában
belül történt mi megesett
a színen csak siránkozás van
mint a görög tragédiában
belül történt mi megesett

 

hát sic tranzit gloria mundi
a dicsőség így múlik el
honnan lehetett volna tudni
hogy sic tranzit gloria mundi
a dicsőség így múlik el

 

s így állunk ismét mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen
a magunk kárán kell tanulnunk
ismét itt állunk mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen

 

s tülekedünk egymásnak esve
ha jön a volt-már villamos
sárgára avagy zöldre festve
tülekedünk egymásnak esve
ha jön a volt-már villamos

 

félre ne értsd a dalom testvér
nem sirató csak szomorú
nem szeretném ha lépre mennél
félre ne értsd ismét/lem testvér
nem sirató csak szomorú

 

Mellékdal a pótkerekekre

de holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos
eljárt-e az idő fölötte
és holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos

 

s nem lesz-é vajon visszatérte
boldog aki nem éri meg
halomra halnak miatta s érte
most is s ha lenne visszatérte
boldog aki nem éri meg

 

 

Kányádi Sándornak ez a verse 1992-ben született, amikor még frissen és tisztán érezték az emberek, hogy miféle „vörösség” múlott el életük, sorsuk és mindennapjaik fölül az 1989/90-es rendszerváltozással. Tisztán érezték, hogy miféle vörös ideológiát, szocialista-kommunista eszmét győzött le éppen a józan ész.

Vagy mégse a józan ész győzedelmeskedett volna ekkor? Lehet, hogy a rendszerváltozás is csak agyafúrt terv volt? Egy rafinált, ördögi színeváltozás csupán? Mert amikor már az emberek mind látták és tudták, hogy nem a naptól csillog és vöröslik az a „népek barátja” „villamos”, hanem a vértől, nos, akkor eljött volna az átfestés és újra-fazonírozás ideje?

Ki tudja! Mindenesetre Kányádi Sándor verse figyelmeztet: „sárga-e” vagy éppen „zöld” „a volt-már villamos”, ismerjük föl az új kor új „villamosában” azt a véráztatta régit. Ismerjük föl az úrnak öltöztetett régi elvtárs arcát, vagy ha ők már meg­öregedtek és ezért háttérbe húzódtak, akkor figyeljünk az általuk irányítottakra. Nehogy „lépre menjünk” – ahogy fogalmaz a költő –, ha fülbemászóan csilingelve megérkezik elénk az „új jármű”, és fölajánlja a mosolygós, csillogó szemű Jövő-kalauz, hogy szálljunk csak föl bátran, hisz nemcsak szülőföldünket, hazánkat, nemzetünket, de magát a Földet is „megmenthetjük” együtt…

Penckófer János