Emlékezzünk és beszéljünk róla!

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Alapszervezete november 17-én, vasárnap délben a Kálvárián állított emlékműnél emlékezett meg a sztálini táborokba elhurcolt magyar férfiakról.

A megjelentek elénekelték a magyar himnuszt, majd Kulin Judit alapszervezeti elnök köszöntötte az egybegyűlteket, és bemutatta a vendégeket: Kovácsikné Scheuer Antóniát, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulját, Kulin Zoltánt, az Ungvár TV21 vezérigazgatóját, a KMKSZ ifjúsági szervezete képviseletében Gyöngyössy Tibort, Héder Jánost, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökhelyettesét, ungvári lelkészt.

– Kissé megfogyva, évről évre kevesebben, de annál nagyobb hittel állunk ma itt – kezdte emlékező beszédét Kulin Judit, és röviden utalt arra, hogy nemcsak emlékeznünk kell az elhurcoltakra, megkínzottakra és idegen földben nyugvókra, akiknek a bűnük csupán az volt, hogy magyarnak születtek, hanem beszélni is kell róluk. – Soha sem feledkezzünk el a 75 évvel ezelőtt történt eseményről. Odahaza beszélgessünk azokról a rokonainkról, akikre mindenképpen emlékezni kell. Egy főhajtással mindenki gondoljon arra a hozzátartozójára, akit érintett ez a tragikus esemény.

Kovácsikné Antónia konzul asszony egy idézettel kezdte: „Egész sor településen német és magyar nemzetiségű hadköteles emberek laknak, akiket ugyanúgy, mint az ellenség katonáit, le kell tartóztatni és hadifogolytáborba kell irányítani.” Ennek a rettenetes mondatnak a hatására, amely az 1944. november 12-én kiadott 0036. számú szigorúan titkos parancs részét képezte, Kárpátaljáról mintegy 30 ezer férfit hurcoltak el szovjet hadifogságba.

– Ma, amikor itt állunk az áldozatok emlékműve előtt, amely korhűen eleveníti meg a félelem és a kiszolgáltatottság érzését, osztozunk a hozzátartozók fájdalmában, és azokra emlékezünk, akik soha nem térhettek haza. Egyetérthetünk abban, hogy demokratikus országaink, de az egyes tisztességes emberek értékrendje sem egyeztethető össze a népirtással, a háború cselekményeivel. Emlékezzünk azokra is, akik sajnos, kis számban, de túlélték a táborok borzalmait, és hazatérve új életet kezdtek. Példájuk adjon erőt a kárpátaljai nemzettestvéreinknek a jelen küzdelmeihez, magyar gyökereik, kultúrájuk vállalásához – mondta az anyaországi diplomata, és párhuzamot vonva napjaink történéseivel kiemelte: „A cél az, hogy az Európai Unióba tartó, jogállamiságát építő Ukrajna is úgy értékelje, hogy a területén élő kisebbségek nem ellenségek, hanem annak állampolgárai, akik kultúrájukkal színesítik és gazdagítják az országot.”

A történelmi egyházak nevében Héder János református tiszteletes hirdetett igét és imádkozott az áldozatok lelki üdvéért, valamint a túlélőkért. A Jelenések könyve 21. fejezetéből, majd Dániel próféta könyvéből olvasott fel. A Nebukadneccar, Babilónia királya álmaiban látott nagy és erős fa történetén keresztül utalt a református lelkészek Sztálinhoz intézett levelére, amellyel szolidaritást vállaltak a 1944-ben elhurcolt néppel, akiket elvittek étlen-szomjan, és elpusztításra szántak.

– Akármilyen tökéletes egy hatalom, romba fog dőlni, ha Istennek népét bántja – röpítette a lelkész szavait a novemberi szellő.

Végezetül a megemlékezés résztvevői koszorúkat és virágokat helyeztek el az emlékműnél.

Rehó Viktória