A munkavállaló anyagi felelősségéről

„Vállalkozó vagyok. Megbíztam a gépkocsivezetőt, aki nekem dolgozik, hogy szállítsa le a megrendelőnek az elkészült árut. A gépkocsivezető elaludt a volánnál és balesetet okozott, amelyben az áru egy része is tönkrement. A rendőrség megállapította, hogy a balesetet egyértelműen a gépkocsivezető okozta. A teherautó biztosítva volt, az áru viszont nem. Érdekelne, hogy felelősség terheli-e a jármű vezetőjét az okozott kárért, követelhetek-e tőle kártérítést?”

– Mivel a gépkocsivezető a munkavállalója volt, az adott kérdést a Munkatörvénykönyv (Mtk.) szabályozza, annak is a IX. fejezete (Гарантії при покладенні на працівників матеріальної відповідальності за шкоду, заподіяну підприємству, установі, організації).

Az Mtk. 130. cikkelye értelmében a munkavállalók anyagi felelősséget viselnek a munkaszerződésükben rögzített kötelezettségek megszegésével a vállalatnak (vagy egyéni vállalkozónak), intézménynek vagy szervezetnek okozott kárért. A törvény ugyanakkor a hasonló esetekben rendszerint a munkavállaló bérének egy bizonyos hányadára korlátozza a felelősségvállalás mértékét. Figyelembe kell venni azt is, hogy a munkavállalókat nem lehet felelőssé tenni olyasmiért, ami a „normális termelési és gazdasági kockázat” kategóriájába sorolható, valamint az általuk rendkívüli helyzetben okozott kárért.

Azok a munkavállalók, akik kárt okoztak a vállalatuknak, intézményüknek, szervezetüknek, önállóan is megtéríthetik a kárt, például egyenértékű vagyontárgy átruházásával vagy a károsodás kijavításával, ha ez célravezető és / vagy bizonyos körülmények között lehetséges.

Az Mtk. 131. cikkelye értelmében a munkáltatónak biztosítania kell a munkavállaló számára a feltételeket a normális munkavégzéshez és a vállalat (vagy egyéni vállalkozó), intézmény, szervezet vagyonának megőrzéséhez. Másfelől viszont a munkavállalónak gondosan kell bánnia munkaadója vagyonával, minden szükséges intézkedést foganatosítania kell a tulajdon védelme érdekében.

Az Mtk. 132. cikkelye kimondja, hogy a károkozásért felelős alkalmazottak – kivéve a tisztséget betöltő munkavállalókat – a munkavégzés során okozott tényleges közvetlen kárért anyagi felelősséget viselnek, de legfeljebb a havi átlagos jövedelmük összeghatáráig.

A 133. cikkely szerint ilyen korlátozott felelősség áll fenn:

1) a dolgozók részéről az anyagok, félkész termékek, termékek gondatlanságból bekövetkezett megsemmisülése vagy megsemmisítése esetén – beleértve a gyártásuk folyamatát is – az általuk okozott kárral azonos mértékben, de legfeljebb az átlagos havi jövedelmük összeghatáráig. Ugyanilyen mértékben viselnek pénzügyi felelősséget a munkavállalók a vállalkozás, intézmény, szervezet által rendelkezésükre bocsátott szerszámok, műszerek, speciális öltözék és egyéb tárgyak gondatlanságból bekövetkező károsodása vagy megsemmisülése esetén.

2) a vállalkozások, intézmények, szervezetek vezetői és helyetteseik, valamint a vállalkozások, intézmények, szervezetek részlegeinek vezetői és helyetteseik részéről a hibájukból bekövetkezett kár mértékében, de az átlagos havi jövedelmüket meg nem haladó összegben, ha a vállalkozásnak, intézménynek, szervezetnek alaptalan készpénzkifizetéssel (a munkavállalók számára), a materiális, pénzbeli vagy kulturális értékek nyilvántartásának és tárolásának helytelen megszervezésével, a leállások megelőzéséhez szükséges intézkedések elmulasztásával okoztak kárt.

A 134. cikkely alapján a munkavállalók teljes anyagi felelősséggel tartoznak a vállalkozásnak, intézménynek, szervezetnek általuk okozott kárért, ha:

1) az Mtk. 135-1-es cikkelye értelmében írásbeli megállapodás köttetett a munkavállaló és a vállalkozás, intézmény, szervezet között, mely szerint a munkavállaló teljes pénzügyi felelősséget vállal a megőrzésre vagy más célból neki átadott vagyontárgyak és egyéb értékek épségéért;

2) a vagyont és egyéb értéktárgyakat a munkavállaló egyszeri meghatalmazás vagy más egyszeri okmány alapján vette át a saját kezelésébe;

3) a kárt a munkavállaló bűncselekménynek minősülő cselekedete okozta;

4) a kárt ittas munkavállaló okozta;

5) a kárt anyagok, félkész termékek, termékek (gyártmányok) hiánya, szándékos megsemmisítése vagy szándékos rongálása okozta (beleértve az előállításukat is), valamint azoknak a szerszámoknak, mérőműszereknek, speciális öltözékeknek és egyéb tárgyaknak a hiánya, szándékos megsemmisítése vagy szándékos rongálása, amelyeket a vállalkozás, intézmény, szervezet adott ki a munkavállaló számára;

6) a jogszabályoknak megfelelően a munkavállalót terheli a teljes felelősség a vállalkozásnak, intézménynek, szervezetnek a munkaköri kötelezettségei végzése során okozott kárért;

7) a károkozás nem a munkaköri kötelezettségek végzése során történik;

8) a tisztviselő munkavállaló jogellenes elbocsátásában vagy másik munkahelyre történő áthelyezésében vétkes;

9) a vállalkozás, intézmény, szervezet vezetője – tulajdonformától függetlenül – egy hónapnál hosszabb ideje vétkes a bérek késedelmes folyósításában, ami kártérítés kifizetéséhez vezetett, feltéve, hogy az ukrán állami költségvetés és a helyi költségvetések, valamint állami tulajdonú jogi személyek nem tartoznak ennek a vállalkozásnak.

Ismereteim szerint a bírósági gyakorlat jelenleg nem tekinti a járművezetőket olyan személyeknek, akikkel kötelező lenne megállapodást kötni a teljes körű anyagi felelősségvállalásról – kivéve azokat az eseteket, amikor a járművezető egyben a szállítmányozó is, azaz maga is vállalkozó. Úgy tűnik, a 134. cikkelyben felsorolt, a teljes körű vagyoni felelősségvállalást indokló körülmények sem állnak fenn.

Felhívnám a figyelmet, hogy amennyiben a munkáltató a munkavállalóra kívánja hárítani a felelősséget a keletkezett kárért, bizonyítania kell, hogy teljesültek a 130. 131. cikkelyekben rögzített feltételek.

Mindebből következik, hogy esetünkben a gépkocsivezető csak korlátozottan, azaz átlagos havi bére összegéig vonható felelősségre a 133. cikkely alapján.

hk