Sikerek és nehézségek

Magyar nyelvű oktatás Nagybakosban

2019. december 23., 19:16 , 986. szám

A Beregszászi járás nyugati részén több ukrán többségű település sorakozik: Nagybakos, Kisbakos, Újbátyú, Danilovka és Badótanya, melyek a Nagybakosi Községi Tanács vezetése alatt állnak. Trianon előtt a terület a Lónyay család uradalmai közé tartozott, és csak majorságok, tanyák voltak itt. A csehszlovák korszakban azonban – a magyar nagybirtokok felszámolása során – cseheket és ruszinokat telepítettek ide is, hogy szláv telepes-községek létrehozásával igyekezzenek megbontani az egységes magyar etnikai tömböt (később, az 1938-as felszabadulás után a csehek elköltöztek). A szovjetkorszakban pedig, a Talabor-Nagyág Vízerőmű (ismertebb nevén: Tereblja-Rikai Vízerőmű) felépítésekor, az így létrejött mesterséges tó felszíne alá került, elárasztott egykori falvakból is települtek ide szláv lakosok, miközben maga a ruszinság a szovjet nemzetiségi politika következtében jelentős részben elukránosodott. Nagybakos is ukrán többségű település számottevő magyar kisebbséggel, s bár a helyi középiskola ukrán tannyelvű, mégis folyik magyar nyelvű oktatás is a községben.

– Iskolánknak jelenleg 279 diákja van, akiknek mintegy a harmada magyar nemzetiségű, öt éve pedig második idegen nyelvként, heti két órában oktatjuk a magyar nyelvet, immár az 5., a 6., a 7., a 8. és a 9. osztályban – közli velem Ljudmilla Stah iskolaigazgató.

– És a 10., 11. osztályban is folytatódni fog nyelvünk oktatása? – teszem fel a kérdést.

– Igen – kapom a választ.

– Az osztályokban átlagosan 3-4 magyar diák tanul, a többiek ukránok. A nyelvünket játékos formában megismertető Kiliki a Földön c. könyvből tanítom magyarul írni, olvasni a gyerekeket, de ez a könyv nem nyújt elég ismeretet. Ábécéskönyvekre, olvasókönyvekre, nyelvkönyvekre, magyar nyelvű szemléltetőkre lenne szükségünk – fejti ki Suták Judit tanárnő, a magyar nyelv oktatója.

– Ezúton kérem is a Kárpátaljai Magyar Pedagógus­szövetséget (KMPSZ), hogy adjanak nekünk könyveket, szemléltetőket – fűzi hozzá az igazgató…

Természetesen nagyon jó lenne, ha magyar 1. osztály nyílna az iskolában, ám ennek megnyitásához nincs elég magyar gyerek.   

– Viszont a magyar szülők kérésére a római katolikus és a református egyház támogatása mellett 2000-ben negyven 6–14 éves tanulóval megnyitotta kapuit a Nagybakosi Hétvégi Magyar Iskola mint egyházi tanintézmény – tájékoztat Balogh Mária tanárnő, aki egyetlen munkatársával, Mezei Orsolyával együtt oktatja az ide járó, 1–9. osztályos gyermekeket. – Már az első időktől kedve nagyon jó híre van az intézménynek, korábban Nagybakoson kívül kilenc környékbeli településről: Kisbakosból, Újbátyúból, Danilovkából, Haranglábról, Badóból, Bátyúból, Petrivkából, Bótrágyról és Csapról is jártak ide tanulók, s kilencven főt tett ki a diáklétszám. Eleinte sok ukrán gyermeket is tanítottunk, akiket azért írattak be hozzánk a szüleik, hogy itt megtanuljanak magyarul. Ám azokkal, akik úgy jöttek fel hozzánk, hogy egy szót sem tudtak magyarul, nagyon nehéz volt elsajátíttatni a nyelvünket, külön kellett velük foglalkozni, s egyszerűen nem érkeztünk őket is megtanítani magyarul, így öt éve már alig veszünk fel ukrán gyereket, kivéve azokat a keveseket, akiknek a szülei is ismerik a nyelvünket. Jelenleg ötven gyereket tanítunk, a nagybakosiak mellett kisbakosiakat, danilovkaiakat, újbátyúiakat, bátyúiakat, csapiakat. Két csoportban foglalkozunk a diákokkal: külön az 1–4., illetve az 5–9. osztályosokkal, az alsósok csoportjában jelenleg 24-en, a felsősökében pedig 26-an tanulnak. Szombatonként 4-4 órát tartunk nekik, délelőtt kilenctől délután tizenhárom óráig. S azok a gyerekek, akik olyan falvakban laknak, ahol nincs magyar iskola, itt sajátíthatják el a magyar nyelvtant, csak itt ismerhetik meg az irodalmunkat, a népi hagyományainkat, a magyar néprajzot, valamint nemzetünk történelmét. Emellett nyelvműveléssel is foglalkozunk, s korrekciós órákat is tartunk azoknak a gyerekeknek, akik valamit nem értettek meg a többi órán, hogy mindent jól elsajátítsanak. Természetesen az ábécével kezdjük a tanulóink oktatását. Majd komoly hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek megtanuljanak helyesen írni magyarul, és szabatosan, választékosan használják a nyelvünket, világosan fejezzék ki a gondolataikat. Minderre pedig azért van szükség, mert a gyerekek többsége olyan községekben lakik, ahol csak ukrán iskola van, hétközben ezekben tanulnak, s önkéntelenül is becsempésznek a beszédükbe ukrán szavakat, szókapcsolatokat. Ezért nagy gondot fordítunk rá, hogy az utóbbiakat magyar szavakkal, szókapcsolatokkal cseréljék fel, és merítsenek nyelvünk gazdag szinonimakincséből.

Ezenkívül a két tanítónő megismerteti a tanulókkal a hagyományos népi tevékenységeket (pl. a tengerihántást, a tollfosztást, a fonást), a húsvéthoz és a karácsonyhoz kapcsolódó népszokásokat (a tojásfestést, a betlehemezést). Az irodalomoktatás keretében elsajátíttatják népköltészetünket, valamint a klasszikus magyar írók, költők alkotásait. S nagyon fontosnak tartják azt is, hogy a gyerekek megismerjék nemzetünk történelmét, azokat az uralkodókat, hadvezéreket, államférfiakat, művészeket, akik sokat tettek a magyarság politikai, szociális és kulturális fejlődéséért. Úgy állítják össze a nyelvtan-, az irodalom-, a néprajz-, valamint a történelemoktatás tanmenetét, hogy az ide járó gyerekek ugyanazzal a tananyaggal ismerkedjenek meg, mint az átlagos magyar tannyelvű iskolákba járó kortársaik. Ünnepségeket, rendezvényeket is tartanak, hogy diákjaik megismerjék a közösségi együttlét szépségét és örömét. Mint beszélgetőtársam kifejti, arra törekednek, hogy az ide járó magyar gyerekekből egészséges lelkületű, becsületes, jó magyar embereket neveljenek. Az órák előtt pedig közösen imádkoznak, kérve a Teremtőt, hogy őrizze meg ezt az iskolát, valamint a nyelvünket, mert csak neki van erre hatalma. S örülnek, amikor pozitív visszajelzéseket kapnak volt tanítványaiktól, akik elismerően emlegetik a hétvégi magyar iskolát. Gondot jelent viszont, hogy kevés tankönyvük és szemléltetőjük van, nincsenek munkafüzetek, s nincs elég pedagógusuk. Kaptak ugyan valamennyi tankönyvet a Bótrágyi Általános Iskolától, illetve a Bátyúi Középiskolától, de az évek során azok közül is sok elkopott, vagy a gyerekek elfelejtették azokat visszavinni az iskolába. Csak maguk készítettek néhány szemléltetőt, tanárok pedig – az alacsony fizetések miatt – nem jönnek a tanintézménybe. És van még egy nagy probléma.

A tanintézet megnyitása óta az ukrán középiskola két tantermében tartják meg az órákat, vagy legalábbis szeretnék ott levezetni azokat, ám minden egyes tanév kezdete előtt kérvényt kell intézni az iskolaigazgatóhoz, hogy engedje meg két osztályterem használatát, aki még az illetékes osztályfőnökökkel is egyeztet a kérdésben, mielőtt megadná az engedélyt. Ám mint az egyik szülő, Dávid Adrienn kifejti, az utóbbi években mindig problémák merültek fel az engedélyeztetés során, idén november 8-án pedig az összes szülő nevében panaszos levéllel fordult a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséghez, feltárva a helyzetet, miszerint a tanévkezdések előtt a szó szoros értelmében küzdeniük és könyörögniük kell az iskolaigazgatónak a tantermek használatáért. Melyek tisztításáért amúgy a magyar szülők fizetnek is a takarítónőknek, minden egyes szombat délutáni takarítás után. Az idén az igazgató részéről elutasítás és beleegyezés váltogatta egymást, így egyetlen foglalkozást sikerült csak megtartani, majd ismét bezárultak az osztálytermek ajtói a hétvégi magyar iskola pedagógusai és diákjai előtt.

De miért is?

Az iskola vezetése részéről azzal indokolták az elutasítást, hogy féltek: nem rongálják-e meg a gyerekek az iskolai berendezési tárgyakat (egyébként eddig még egyszer sem rongáltak meg semmit), illetve hogy az öt takarítónő közül senki sem vállalta, hogy délután bemenjen dolgozni az iskolába, takarítani az órák után. A szülők levelének a kézhez vételét követően aztán dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora és a megyei tanács oktatási bizottságának az elnöke tárgyalt a megyei oktatási főosztállyal az engedélyeztetés érdekében, s végül a helyi középiskola vezetése beleegyezett az osztálytermek használatába, azzal a feltétellel, hogy három szülő vállalja a felelősséget az iskola anyagi épségéért, illetve a tanulók életéért és egészségéért (ez így áll az engedélyeztetési iratban).

– Az előző években nem volt probléma az osztályok használatának az engedélyeztetése körül, a jövőben pedig nem lesz probléma ebben a tárgyban – mondja Ljudmilla Stah iskolaigazgató.

Ugyanakkor nemcsak Dávid Adrienn, hanem Balogh Mária is ellentmond annak a kijelentésnek, miszerint eddig nem lett volna probléma a kérdésben.

– Nem egyszer Újbátyúba is elmentünk, hogy tárgyaljunk az ott lakó iskolaigazgatóval az osztálytermek megnyitása érdekében. A múlt tanévben viszont egészen 2018 januárjáig nem kaptunk engedélyt a tantermek használatára, így a nagybakosi római katolikus közösségi ház gyülekezeti termében tartottuk meg mindkét csoportunk óráit – magyarázza Balogh Mária. – De az is megesett, hogy meg volt beszélve a tantermek használata, ám amikor a gyerekekkel be szerettünk volna menni az iskolába, zárt ajtókat találtunk, s nem volt, aki kinyitotta volna a tanintézetet, ezért – kellemes idő lévén – a római katolikus templom kertjében, a szabad ég alatt tartottuk meg az órákat, máskor meg bent a templomban. És a múlt tanév előtt is egy hónapig húzta-halasztotta az iskolaigazgató az osztályhasználat engedélyezését…

„A jövőben nem lesz probléma a tantermek használata körül” – csengenek a fülemben Ljudmilla Stah szavai. És jó lenne, ha ezentúl valóban minden szombaton, a tanév első szombatjától a tanév utolsó szombatjáig (természetesen a szünidők kivételével) idegőrlő kilincselések nélkül, és minden zökkenőtől mentesen megtarthatnák az iskola két osztálytermében a hétvégi magyar iskola óráit. Reméljük, így lesz, de azért nem árt több figyelmet fordítanunk a Nagybakosi Hétvégi Magyar Iskola helyzetére. Hiszen több község magyar gyermekei csak itt ismerik meg a magyar nyelvtant (bár ezt Nagybakosban a középiskolában, a magyar nyelvórákon is tanulják), csak itt sajátíthatják el nemzetünk irodalmát, történelmét, a magyar néprajzot, népünk hagyományvilágát, melyek mind nagyon fontosak ahhoz, hogy megerősödjön a nemzeti öntudatuk, és öntudatos magyar felnőttekké váljanak.

Lajos Mihály