Vasárnapi üzenet: 2020. január 5.

„És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.” 2Kir22,1–16

Jósiás, az egyik legjelentősebb reformkirály, aki több generációs Istentől való elfordulás után visszavezette népét az Istenhez. 8 évesen lett király. Apja, a bálványimádó Amón korán egy merénylet áldozata lett (majd a merénylőket is megölték). Az árvaság fontos szerepet töltött be a reformban, a megszentelődést, az Istennek való elválasztottságot és kiszolgáltatottságot munkálta. 1) Nem volt Jósiásnak semmilyen előzetes uralkodási mintája. Nem szennyeződött be a gondolkodása és a rutinja a múlt bűneivel. Teljesen tiszta lappal, előítéletek nélkül kezdhetett a szolgálatába. Ennek a tiszta lapnak az ára volt az árvaság. De csak ezzel a tiszta lappal lehetett kibontakozott és áldott életet élni. Isten valamikor lebontja a múltbeli (gyakran torz) előítéleteinket és a hamis reményeket, melyeknek az alapján tájékozódtunk, melyekben bíztunk, melyekre az életünket és a jövőnket építjük. Ezekkel a torzulásokkal nem lehet kibontakozni és áldottnak lenni. Ez az élet tisztítása és értékelése, a szilárd alapok érdekében. 2) Az árvaságban (az emberi segítség felszámolódott, s a merénylet után az emberekben való bizodalom megrendült) nem tud Jósiás másba kapaszkodni, mint Istenbe. Ez az anyagiaktól való kiszolgáltatottság kellett ahhoz, hogy egyedül Isten használja és mutassa be kiválasztott szolgáján keresztül hatalmát. Nem véletlenül élte túl a kárpátaljai magyar nemzetünk a XX. századi zuhanását (Trianon, kiirtási szándék, ellenséges hatalmak, elfeledettség, rólunk való lemondás), Isten magára akarja vonni a tekintetünket, mert nagy szabadulást és rajtunk keresztül szabadítást készített.

A magányosságot és értéktelenséget átélt Jósiás 18 éves korában kereste az eligazodást és a válaszokat. Ez a keresés inkább volt érzelmi, mint értelmi. Csak valami értéket sejtett a felvállalt feladatban, amihez nyúlt: templomrenoválás.  Fontos, hogy az ember legyen igényes és érzékeny. Vannak váltó időszakaink (20 évente, +/-5 év). Ekkor különösen fontos, hogy ne zsúfolja az ördög tele az életünket lelki szeméttel (testiség, szórakozás, szenvedélyek, anyagiasság, megkötöző harag – mert a telezsúfolással érzéketlenné tesz az ördög Istennel szemben), hanem különös érzékenységgel keressük a további kibontakozó irányokat. Az isteni válaszok keresésében fel kell használni azt, ami már és még a rendelkezésünkre áll: programok az egyházban, kapcsolatok a közösségben, idő az Isten ügyére. A meglévő értékeinket nem szabad tovább veszendőbe hagyni.

Radvánszky Ferenc
református lelkész