Ukrajna legbefolyásosabb személyiségei: a színésztől a bloggerig

2020. január 9., 19:52 , 988. szám

Az elmúlt év utolsó napjaiban a vesti.ua portál összeállította Ukrajna legbefolyásosabb személyiségeinek és jelenségeinek listáját. A szakértők szavazatai alapján készült rangsor fő célja érzékeltetni, mi változott tavaly az országban 2018-hoz képest. Az alábbiakban ebből a távolról sem szokványos listából ajánlunk olvasóink figyelmébe néhány érdekességet.

Az elmúlt 2019-es esztendő valószínűleg a teljes hatalomváltás éveként vonul be az ukrán történelembe. Legalább ennyire fontos, hogy 2004-gyel, de még inkább 2014-gyel ellentétben a hatalomváltás ezúttal békésen zajlott lett. További újdonság, hogy az ország történelmében először nem hivatásos politikus került hatalomra. Ráadásul a parlamentben egy néhány hónappal korábban alakult párt szerzett többséget az elmúlt nyáron, miáltal rengeteg új arc jelent meg az ukrán politikában. Már csak ezért is érdemes végiggondolni, kik a legbefolyásosabb politikacsinálók Ukrajnában.

A rangsorkészítők nem elégedtek meg azzal, hogy a felkért szakértők pontozás segítségével sorrendbe rendezzék a közéleti szereplőket, hanem megspékelték a listát néhány plusz személyiséggel és jelenséggel. Így történhetett meg, hogy a szerkesztőség fődíját a Nép szolgája című tévéfilm­sorozat főszereplője, Vaszil Holoborogyko nyerte el. Ő az az egyszerű, helyenként naiv tanáremberből lett államfő, akit Volodimir Zelenszkij alakított a megválasztása előtti években a képernyőn, s aki megtestesítette mindazt, ami miatt az ukrán választók többsége 2019 tavaszán az ismert komikusra és színészre adta a voksát valamelyik megunt politikus helyett. Az emberek elhitték, hogy a filmben szereplő színész csodát tehet, véghezviheti mindazt, amire az ukrán politikai elit mostanáig képtelen volt. A választási kampány is annyira összemosódott a filmsorozat történetével, hogy sokan végül nem tudtak különbséget tenni az elnökjelölt Zelenszkij választási ígéretei és a televíziós fikció között.

A rangsorban természetesen helyet kaptak azok is, akik az országot valójában irányítják. Így azon túl, hogy Volodimir Zelenszkij elnök lett az első a listán, a negyedik helyet Andrij Bohdan, az Elnöki Hivatal irányítója foglalja el, Arszen Avakaov belügyminiszter pedig a hatodik helyre került. Rajtuk kívül is számos befolyásos kormánytag, kormánypárti politikus került fel a listára, ám súlyuk érzékelhetően csekélyebb, mint amilyen az előző elnök, Petro Porosenko közvetlen környezetét alkotó bennfentes politikusoké volt. Így például Dmitro Razumkov, a Legfelső Tanács elnöke, aki pedig az elnökválasztási, majd a parlamenti választási kampánynak is az egyik meghatározó figurája volt, csak a 12. helyre került. Az elnöki hatalmi vertikum leértékelődésének érzékelhető következménye, hogy csökkent a megyei kormányzók súlya, helyüket többek között a nagyvárosok irányítói vették át, mint például Vitalij Klicsko (Kijev), Hennagyij Kernesz (Harkiv), vagy Andrij Szadovij (Lemberg – Lviv).

A vesti.ua elemzésében a kormányzati politikusok mellett két további jelentős befolyással rendelkező csoportot emel ki a rangsor alapján. Ezek közül az elsőt az oligarchák képezik. A csoport távolról sem egységes, a legnagyobb befolyással körükben a kormányzathoz közelebb álló Viktor Pincsuk (3. a rangsorban) és Ihor Kolomojszkij (5.) rendelkezik, de az élmezőnybe tartoznak társaik is – akik a vesti.ua megfogalmazása szerint manapság kevesebb lehetőséggel rendelkeznek –, elsősorban Rinat Ahmetov (7.) Viktor Medvedcsuk (8.), Petro Porosenko (9.) és Vadim Novinszkij (20.).

A hasonló felmérésektől eltérő módon a rangsor készítői figyelembe vették Ukrajna nemzetközi partnereinek az országra gyakorolt egyre jelentőseb befolyását, ezért a szakértők figyelmébe ajánlott személyiségek közé felvettek néhány külföldit is. Köztük találjuk többek között Soros Györgyöt, az amerikai „filantrópot”, Gosta Ljungmant, az IMF ukrajnai képviselőjét, vagy éppen William Taylort, az USA megbízott kijevi nagykövetét – ők képezik a másik jelentős befolyással rendelkező csoportot. Az eredmény láthatóan a szerkesztőket is meglepte, ugyanis a szakértők pontszámai alapján Soros György a második helyre került. Valójában a „filantróp” előkelő helyezése csak azok számára lehetett igazi meglepetés, akik eddig makacsul nem akartak tudomás venni arról, hogy a Soros György által támogatott civil szervezetek és politikusok milyen súllyal vannak jelen gyakorlatilag valamennyi ukrán parlamenti pártban, a kormányban, illetve a kormányzati szervekben és intézményekben.

Miután a rangsor az elmúlt esztendő viszonyait tükrözi, abban érthető módon az előző kormányzat befolyásos személyiségei is helyet követeltek maguknak. Ennek tudható be, hogy a már említett Porosenko exelnökön kívül (9.) a listán ugyancsak szerepel Jurij Lucenko főügyész (89.) vagy éppen Ihor Kononenko (99.) volt parlamenti képviselő, Porosenko üzleti partnere.

Előkelő helyen találunk a rangsorban ellenzéki politikusokat is. Így például Julija Timosenko, a Haza párt vezetője, aki az elnökválasztáson lemaradt a második fordulóról, a 10. helyen tanyázik.

A politikusok és üzletemberek „ellensúlyozására” a sport és a kultúra sztárjai is bekerültek a rangsorba. Befolyásuk a közéletre aligha mérhető a gyáriparosokéhoz vagy a nagybirtokosokéhoz, ám az elmúlt esztendő megmutatta, hogy adott esetben az ismert személyiségek milyen sikeresen tudják akkumulálni a választói szavazatokat, amiből a politika is hasznot húzhat. Példaként említhetjük ebből a csoportból Tina Karol (81.) és Maruv (90.) énekesnőket, vagy Jevhen Kosevijt (95.), a Kvartal 95, Zelenszkij elnök volt közéleti kabaréjának egyik legismertebb színészét.

A vesti.ua kiemeli 2019 felfedezései közül a „Sarij-jelenséget”. Anatolij Sarij (34.) külföldön élő ukrán újságíró, blogger és politikus alig néhány héttel a parlamenti választások előtt hozta létre a nevét viselő pártot, az mégis 2,23%-os eredményt ért el gyakorlatilag a nulláról indulva, ráadásul úgy, hogy a hatóságok üldözése miatt a pártvezér továbbra sem léphet ukrán földre. Esete bizonyítja, hogy a politizálás megszűnt pusztán politikai kategória lenni, illetve összefolyt a marketingtechnikák és a márkaépítés világával. Téved azonban, aki beéri ezzel a magyarázattal. Tény ugyanis, hogy Sarijon kívül manapság aligha akad más közszereplő Ukrajnában, aki szükség esetén néhány óra alatt képes szinte bármilyen ügy érdekében nagygyűlést szervezni, méghozzá nem fizetett tüntetőkből, hanem olyan emberekből, akik az „ügyért” vonulnak utcára, ha kell.

(ntk)