Mi a baj a decentralizációval?

Az elmúlt héten felmerült, hogy a parlament nem érkezik időben végrehajtani az elnök által kezdeményezett úgynevezett decentralizációs alkotmánymódosítást, amely pedig alapvető fontosságú a közigazgatási reform végrehajtása és az őszre tervezett önkormányzati választások megtartása szempontjából.

Az eredeti elképzelés szerint a parlamentnek még az elmúlt héten meg kellett volna szavaznia és tovább kellett volna küldenie a törvénytervezetet véleményezésre az Alkotmánybíróságnak. Ebben az esetben lett volna rá esély, hogy nyár közepére lezárul az alkotmánymódosítás folyamata, s az őszi helyhatósági választásokat már az új törvények alapján tartják meg. Az elnöki decentralizációs reform azonban olyan ellenállásba ütközött, hogy Volodimir Zelenszkij végül visszahívta a tervezetet.

Kapkodás a köbön

Az államfő tavaly decemberben kétszer is benyújtotta a decentralizációra vonatkozó alkotmánymódosító indítványát a parlamentnek. Az első, december 13-án benyújtott változat annyira „nyersnek” bizonyult, hogy általános elégedetlenséget váltott ki. A bírálatokat figyelembe véve Zelenszkij néhány nappal később újabb tervezettel állt elő, ám ez sem tetszett a közvéleménynek. Előbb az Ukrán Városok Egyesülete jelentette ki, hogy a dokumentum tulajdonképpen véget vet az önkormányzatok önállóságának. Később Németország, Kanada és Svédország ukrajnai nagykövetségei jelezték, hogy a decentralizációval kapcsolatos alkotmánymódosításnak meg kell erősítenie a közösségi jogokat, az új tervezet azonban nem felel meg ennek a követelménynek. Az elnök ezúttal a nemzetközi bírálat ellenére sem vonta vissza a tervezetet, ám múlt héten a kormánypárt, a Nép Szolgája parlamenti frakciója is „fellázadt”. Kiderült ugyanis, hogy amennyiben szavazásra bocsátanák, a jelenlegi indítvány nem kapná meg a szükséges mennyiségű szavazatot a parlamentben. Az elnök nem tehetett mást, mint hogy másodszor is visszahívta a dokumentumot.

Mint kiderült, a legtöbb vitát a prefektusi intézmény bevezetése, illetve a prefektusok hatáskörei okozták. Számos képviselő szerint, ha a prefektusok kizárólag az elnöknek és a kormánynak lennének alárendelve, az nemcsak hogy nem segítené a decentralizációt, hanem a központi hatalom megszilárdulásához vezetne. Az önkormányzatok nemtetszését elsősorban az az elképzelés váltotta ki, hogy az elnök által kinevezett prefektusokat feljogosítanák a helyhatósági szervek határozatainak felfüggesztésére, sőt kezdeményezhetnék az önkormányzatok idő előtti feloszlatását.

A kormányzatnak ugyan nincs ínyére az egyre kényelmetlenebbé váló huzavona, ám tisztában vannak vele, hogy az alkotmánymódosításhoz 300 szavazatra van szükség a törvényhozásban, amit nem lehet garantálni, ha nem születik a többség számára elfogadható törvénytervezet. Arról nem is szólva, hogy amennyiben figyelmen kívül hagyják a nyugati észrevételeket, könnyen elveszíthetik a külföld támogatását, és valószínűleg a remélt hiteleknek is búcsút mondhatnak.

Hogy lesz ebből törvény és helyhatósági választás?

Az UNIAN hírügynökség szerint Dmitro Razumkov házelnök múlt pénteken egy tévéinterjúban kijelentette, a visszahívott helyett új tervezetet dolgoznak ki a közvélemény és a szakértők tágabb körének bevonásával. Ezek után viszont nem csoda, ha ma még senki nem tudja, sikerül-e a hon­atyáknak idejében módosítani az Alkotmányt. Annyi máris bizonyosnak tűnik, hogy második olvasatban legfeljebb szeptember első napjaiban szavazhat majd a Legfelső Tanács az alkotmánymódosításról. Azután a módosított Alkotmány alapján még el kell fogadni a szükséges törvénymódosításokat, majd október végén – immár az új jogszabályok szerint – meg kell tartani a helyhatósági választásokat. Szakértők most úgy látják, amennyiben a Rada január végén egy rendkívüli parlamenti ülésen mégis útjára tudja bocsátani az alkotmánymódosítási folyamatot, még van rá esély, hogy tartani tudják a választások megrendezésének október végi határidejét.

Nem csak a prefektusokkal van gond?

Érthető módon kevesebb szó esik róla, de úgy tűnik, nem csak a prefektusok jogköreivel van gond, ami az Alkotmány módosítását illeti – mutat rá a strana.ua. Az alaptörvénynek a decentralizációhoz kapcsolódóan rendelkeznie kell a Donyec-medence jövőbeni különleges státuszáról is, hiszen a minszki megállapodásokban Ukrajna kötelezettséget vállalt erre. A legutóbbi elnöki alkotmánymódosító indítványban azonban egyetlen szó sem esik erről a kérdésről, habár a normandiai négyek december eleji párizsi tanácskozása után mindenki számított rá, hogy a téma ismét napirendre kerül.

Zelenszkijék szemlátomást úgy határoztak, hogy egy ravasznak hitt megoldáshoz folyamodva eleve kihagyják a Donyec-medencét az Alkotmányból. Ehelyett indítványozták, kapjon ideiglenes felhatalmazást a kormány és a parlament a közigazgatási egységek, a főváros és Szevasztopol státuszának meghatározására. Ez lehetővé tenné, hogy a kormányzat alkotmányos többség nélkül is bármikor, tetszése szerint rendezni tudja a Donyec-medence státuszát.

Az elképzelést azonban mindjárt kétfelől is támadás érte. A parlamentbéli „háborúpárt” az elnök szemére vetette, hogy ily módon próbálja áterőszakolni a társadalmon az elszakított területek különleges státuszának vitatott elképzelését, míg a „békepárt” emlékeztetett, a minszki megállapodások félreérthetetlenül kimondják, hogy Ukrajnának az Alkotmányban kell közvetlenül és egyértelműen rögzítenie a Donyec-medence különleges státuszát.

Tavasszal újabb találkozóra készülnek a normandiai négyek, ahol nyilván számonkérik az ukrán elnökön a minszki megállapodásokban vállaltak teljesítését. Az sem lehet véletlen, mutatnak rá a bennfentesek, hogy múlt héten Volodimir Zelenszkij telefonon beszélt Angela Merkellel. A német kancellár azt megelőzően Moszkvában tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és szót ejtettek a kelet-ukrajnai konfliktus rendezéséről is.

Mindent összevetve a szakértők most úgy látják, hogy az alkotmánymódosítás és a decentralizáció legnagyobb akadálya jelenleg talán nem is a prefektusok jogköreinek kérdése, hanem a Donyec-medence státuszának rendezése. Míg ugyanis az előbbi probléma megoldható néhány kompromisszummal, az utóbbi rendezéséhez erős politikai akarat és nem kevés elszántság szükségeltetik. Kérdés, hogy az elnök fel meri-e vállalni a nacionalisták támadásait, amelyek elkerülhetetlenek, ha sor kerül az ideiglenesen megszállt területek státuszának szabályozására.

(ntk)