Kormányátalakítási láz Kijevben

2020. február 5., 19:06 , 992. szám

Az ukrán fővárosban jelentős átalakításokról, személycserékről pletykálnak a hatalom legfelsőbb szintjein. A lehetséges távozók között emlegetik Andrij Bohdant, az Elnöki Hivatal vezetőjét, Timofej Milovanov gazdasági minisztert, Volodimir Borogyanszkijt, a kulturális tárca irányítóját, de az is felmerült már, hogy útilaput köthetnek Dmitro Razumkovnak, a Legfelső Tanács elnökének talpára – derül ki a strana.ua összeállításából.

A botrányos hivatalvezető

Andrij Bohdan menesztéséről gyakorlatilag a kinevezése, azaz tavaly nyár óta beszélnek. Augusztusban felröppent a hír, mely szerint az elnöki hivatal vezetője benyújtotta a lemondását az elnöknek, ám a kérvényről hiányzott a keltezés. Vagyis az államfő maga döntheti-dönthette el, hogy mikor használja fel a dokumentumot. Amikor e sorok íródnak, a kérvény – már ha létezik egyáltalán – még mindig ott heverhet valahol Volodimir Zelenszkij íróasztalfiókjának mélyén, Bohdan pedig boldogan éli világát. Azoknak lehetett igaza, akik szerint az egész „kérvény­írás” álbotrány volt, amellyel az államfő első kudarcai után tesztelni akarta a közvéleményt, mit szólnának közeli emberének menesztéséhez afféle áldozati bárány gyanánt, akinek el kell vinnie a főnöke helyett a balhét.

Előfordulhat azonban, hogy ezúttal nem alaptalanok a pletykák. Bohdan utoljára még december elején mutatkozott az államfő társaságában, a normandiai négyek párizsi találkozóján. Azóta alig látni, holott korábban az elnök nem szívesen mozdult ki nélküle még vidéki útjaira se, amikor pedig rendszerint csak a helyi kiskirályok rémisztgetése a feladat.

Sajtóinformációk szerint az elmúlt hónapokban a hivatalvezető viszonya megromlott a kormányzat számos tagjával, s bár egyelőre nem adták ki az útját, már nem élvezi az elnök bizalmát, s csak idő kérdése, hogy bejelentsék a távozását. Annál is inkább, mivel – ugyancsak pletykák szerint – máris lenne kinek elfoglalni a helyét. A leggyakrabban ezzel kapcsolatban Ivan Bakanovnak, az SZBU jelenlegi vezetőjének a neve merül fel, illetve Andrij Jermaké, aki tanácsadóként tesz szert egyre nagyobb befolyásra az államfő környezetében.

A miniszterek csomagolhatnak?

A kormányban ugyanakkor igazi nagytakarítás várható. A személycserék első számú oka, hogy a napokban a miniszteri kabinet valószínűleg felülvizsgálja a kormány, elsősorban a tavaly nyáron létrehozott új minisztériumok tevékenységét. Ezek után a kormányzati struktúra átalakításának kérdését valószínűleg a parlament elé terjesztik. Némelyek már azt is tudni vélik, hogy a kormány parlamenti számonkérésére és átalakítására a február 14. utáni héten kerülhet sor. (A várható személyi változásokról lásd keretes írásunkat!)

A távozók között leggyakrabban a gazdasági, a kulturális, a veteránügyi, valamint az energiaügyi minisztereket emlegetik. Nem kizárt, hogy az ő tárcáik a jövőben „osztódni” fognak, méghozzá legalább kétfelé, vagyis részben helyreáll a Porosenko elnök idején kialakult minisztériumi struktúra. A legtöbbet az önálló gazdasági és agrárminisztériumok kialakításáról hallani, illetve szó van róla, hogy elválik egymástól az energiaügy és a környezetvédelem.

Egyelőre azonban csak Olena Babak település- és területfejlesztési miniszter távozása bizonyos, hiszen ő hetekkel ezelőtt benyújtotta a lemondását, amelyet állítólag már a parlament illetékes bizottságával is egyeztettek, sőt, az utódját is kijelölték Denisz Smihalj személyében.

Kit zavar Avakov?

Az újságírók számára a legizgalmasabb témának Arszen Avakov belügyminiszter esetleges menesztésének lehetősége számít. Jól tudjuk, Avakov Petro Porosenko elnöksége idején Volodimir Hrojszman kormányának is „nélkülözhetetlen” tagja volt, s a tavalyi választások után sokak meglepetésére a Honcsaruk-kormányban is pótolhatatlannak bizonyult.

Azt beszélik azonban, hogy az utóbbi időben megrendült Zelenszkijnek a belügyminiszterébe vetett bizalma. Ráadásul úgy tudni, a tárcavezető megbuktatásán ügyködik a kormányzat Nyugat-barát szárnya is, méghozzá két okból. Ha igazak a pletykák, szeretnék elkerülni, hogy tovább növekedjék Avakov befolyása az állami tulajdonú vállalatoknál, valamint felróják neki, hogy belefolyt a NABU (Nemzeti Korrupcióellenes Ügynökség) vezetőjének leváltása körüli intrikákba. A belügyminiszter menesztésének ügyét azonban – Ukrajnában egészen szokatlan módon – állítólag elsősorban az a körülmény hátráltatja, hogy egyelőre nem tudják, kit nevezzenek ki a helyére.

Nyilván az sem ártana a kijevi vezetők szempontjából, ha valamilyen, a közvélemény szemében súlyos vétség vagy kudarc miatt meneszthetnék a minisztert, hogy ne tűnjön az ügy annak, ami valójában: vegy­tiszta hatalmi harcnak. A kormánypárt, a Nép Szolgája parlamenti frakciójában némelyek azt szeretnék, ha Avakovot azért tehetnék lapátra, mert mostanáig nem tudta sikeresen lezárni a 2016-ban Kijevben meggyilkolt újságíró, Pavlo Seremet ügyét.

Razumkov, a szikla

Felmerült annak lehetősége, hogy menesztik tisztségéből Dmitro Razumkovot, a Legfelső Tanács elnökét. Az állítólagos ok, hogy a meglehetősen kényelmes kormánypárti többség néhány alkalommal nem volt képes megszavazni az elnök által benyújtott törvényjavaslatokat. Bírálói szerint a házelnöknek többet kellene foglalkoznia a szavazás eredményének biztosításával, s kevesebbet a házszabállyal.

Csakhogy Razumkov egyike azoknak a „szikláknak”, akiknek Zelenszkij elnök a választási győzelmét köszönheti, s akiken a hatalma nyugszik azóta is.

„Mondja meg a hülye forrásának, hogy a házelnök az egyetlen, akin a parlamenti dolgok nyugszanak. Akinek van bátorsága kimondani, hogy a monotöbbség (az egypárti parlamenti többség – a szerk.) Ukrajna népképviselőiből áll, nem pedig fosztogatók csapata, amely a házszabály megsértésével nyit utat magának a börtönbe…” – fogalmazta meg a véleményét Makszim Buzsanszkij kormánypárti honatya a strana.ua-nak a házelnök sorsával kapcsolatos puhatolózására válaszolva.

Egyébként úgy tűnik, a kormányzatnak máris megvan az elképzelése arról, miként tudja gyorsabbá és eredményesebbé tenni a törvényalkotást. Azt tervezik, hogy módosítják a házszabályt, ami lehetővé tenné, hogy az összetett, vitás jogszabályokat számos módosító indítvány esetén is egyszerűsített eljárás alapján fogadják el. Így Razumkov nyugodt lélekkel tarthatná be a házszabályt, miközben a kormányzatot kevésbé idegesítenék a demokratikus játékszabályok.

(ntk)

Tülekedés a kormány körül

Egyes hírek szerint az elnök alaposan átrendezné a kormányt. Így például külön ipari, befektetési, mezőgazdasági és a megszállt területekért felelős minisztériumot hozna létre. Érthető módon a sajtót a szakmai részletek helyett a személyi kérdések érdeklik, illetve az, hogy a személycserék révén mely érdekcsoportok pozíciói erősödnek a kormányzatban.

A strana.ua úgy tudja, az ipari tárca irányítására kiszemelt jelöltek között van Rosztyiszlav Surma, az Ellenzéki Blokk egyik vezető politikusa, a Rinat Ahmetov tulajdonában lévő nagyvállalat, a Zaporizssztalj volt igazgatója. Amennyiben kinevezik, Surmát tekinthetjük Ahmetov első emberének a kormányban.

A befektetési tárca egyik várományosa Tarasz Lukacsuk, a Jacobs kelet-európai regionális vezetője. A legutóbbi parlamenti választások alkalmával hivatalosan a Hang párt kampányát finanszírozta. Ebből elvben azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a nyugati irányultságú, vagy a Soros György által finanszírozott civil szervezetek felé tendáló politikai erők csoportjához sorolható. Ennek ellenére többen is Ihor Kolomojszkij oligarchával hozzák őt összefüggésbe.

A megszállt területek minisztériumának élére Olekszij Honcsaruk miniszterelnök régi barátját, Olekszij Reznyikovot ajánlja, aki jelenleg az ukrán küldöttség tagja a kelet-ukrajnai rendezést elősegíteni hivatott háromoldalú minszki tárgyalásokon. Ugyancsak összefüggésbe hozzák őt az utóbbi időben Zelenszkij „kedvenc” tanácsadójával, Andrij Jermakkal. Reznyikov, nyilatkozataiból ítélve, ellenzi a Donyec-medencei konfliktus kompromisszumos rendezését, illetve a minszki megállapodások politikai részének végrehajtását azok jelenlegi formájában, ami összességében megfelel az ukrán kormányzat pillanatnyi álláspontjának. Kinevezése akár hangsúlyeltolódást is jelezhet a kormányzat részéről a Porosenko-féle háborúpárti álláspont irányába, s egyben a béketeremtés szándékától való eltávolodást húzhatja alá.

Várható ezenkívül, hogy megjelenik a kormányban egy gazdasági kormányfőhelyettes, akit a „gazdaságban profán” Honcsaruk kurátorának szánnak. Erre a posztra számosan esélyesek, a legismertebb név valamennyi közül azonban a kárpátaljai, ilosvai járási születésű Viktor Pinzenik, aki jó negyedszázada van jelen gyakorlatilag folyamatosan az ukrán politikában és a gazdasági életben. Már a kilencvenes években gazdasági kormányfőhelyettesként hívta fel magára a figyelmet három kormányban, de a kétezres években volt pénzügyminiszter Julija Timosenko és Jurij Jehanurov kabinetjeiben is. Szinte folyamatosan tagja a parlamentnek – igaz, különböző pártok színeiben. Legutóbb a Petro Porosenko Blokkja (BPP) párt listáján került be a törvényhozásba. Sikerét a sajtó annak tulajdonítja, hogy nagyszerű makroközgazdász, amilyenből kevés akad az országban. Ám valószínűleg ennek tudható be az is, hogy sohasem ért fel a hatalom csúcsára. Talán az ukrán politika Olümposzán nincs igény szakértelemre.

Az ismét létrehozandó agrárminisztérium élére Olekszij Musakot szánják, aki szintén a BPP képviselője volt az előző összehívású parlamentben. Ezen kívül az agrároligarchaként emlegetett Andrij Verevszkij emberének tartják. Musak jelenleg Honcsaruk kormányfő tanácsadójaként tevékenykedik.

Amennyiben minden pletykát szó szerint veszünk, kiderül, hogy az elnök a szociálpolitikai és a védelmi miniszterrel sem elégedett, s inog a szék az Ukrán Nemzeti Bank, továbbá a Monopóliumellenes Bizottság tagjai alatt is, akiket az államfő még elődjétől, Porosenkótól „örökölt meg”. Ha mindez igaz, az előző kormányból gyakorlatilag kő kövön nem marad néhány héten belül. Az okokat firtatva valószínűnek tűnik, hogy Olekszij Honcsaruk a személye körüli hírverésről, elsősorban a lehallgatási botrányról igyekszik elterelni a közvélemény figyelmét a lázas tevékenységgel, s egyben megpróbálja visszanyerni az államfő bizalmát. Zelenszkij elnök viszont egy alapos tisztogatással tanúsíthatja, hogy kézben tartja a dolgokat, s képes megreformálni a kormányt, amelynek működésével kapcsolatban egyébként is számos kifogás fogalmazódott meg az utóbbi időben.

(zzz)