Vasárnapi üzenet: 2020. február 23.

2020. február 23., 08:34 , 994. szám

„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.” (Lk 9, 23)

Teljes elköteleződés. Erről beszél Krisztus a fenti mondatban. A legteljesebb, életre szóló hűségről, önmagam teljes átadásáról. Elsősorban azokat szólítja meg, akik már hosszabb ideje Vele vannak, követik. Akik kezdik érteni Krisztus szavának a súlyát, hiszen az örök élet beszédét hallják (Jn 6, 68); akik látják a Benne lakozó irgalmat, hiszen „azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10) Érzékelik a hatalmát, hiszen betegek gyógyulnak meg, életek állnak helyre. Mégsem tudnak dönteni, végső döntést hozni. Félnek a teljes odaszánástól, a következményektől…

Napjainkban – talán nem túlzás ezt mondani – az elköteleződés-fóbia idejét éljük. Annyit akarunk szerezni, kapni, amennyit csak lehet, olyan kevéssel viszonozva, amennyire csak lehet. Mindez, sajnos, megmutatkozik a hétköznapi kapcsolatainkban, családi életünkben: kevesebb a tartós barátság, még kevesebb a működő házasság. Látványos szakításokból, hangos válásokból annál többet látunk. A modern ember fogyasztóként gondolkodik leginkább: oda megy, ahol nyújtanak számára valamit. Ámde létrehívni egy kapcsolatot, majd pedig őrizni, gondozni azt annál nehezebb. Hiszen felelősséget jelent és elkötelezettséget. Igaz ez egy őszinte baráti kapcsolatra, egy szerelemből felépülő házasságra, s azokra a szeretetkapcsolatainkra is, amelyek ebből nőnek ki. S természetesen még inkább igaz a lelki életünkre, az Úrral való kapcsolatunkra is.

Isten hozott egy döntést mellettünk, az Ő hűsége és elköteleződése nem kérdéses, ahogy Hóseás próféta által mondja: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával.” (Hós 2, 21) Isten döntésének az egyenes következménye, hogy a megváltásunkat, a bűnből való szabadításunkat nemcsak kilátásba helyezte, hanem elküldte a Fiút a világba, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (Jn 3, 16) Istennek erre a döntésére kell reagálnom. Egy ideig lehetek csöndes megfigyelő, hallgathatom, követhetem a távolból is, de eljön a pont, amikor döntést kell hoznom, amely meghatározza majd mind a földi napjaimat, mind pedig a nagy folytatást…

Szimkovics Tibor
ráti és minaji lelkipásztor