A kormányzat újra nekifut a közigazgatási reformnak
Újabb kísérletet tesz a Nép Szolgája, hogy módosítsa az Alkotmányt a közigazgatási rendszer reformja végett. Ezúttal azt ígérték, hogy mielőtt a parlament elé terjesztenék a jogszabálytervezetet, társadalmi vitára bocsátják azt.
Társadalmi vita kutyafuttában
A dokumentum megvitatása a megyeközpontokban a múlt héten kezdődött, de állítólag napokon belül le is zárul. A többit elképzelheti az olvasó. A vita során született ajánlások alapján átdolgozott törvényjavaslatot ezután március végén – április elején nyújtanák be a parlamentnek.
A menetrendnél ugyanakkor lényegesebb a tartalom. A hírek szerint a mostani tervezet nem sokban fog különbözni az előző, a Volodimir Zelenszkij elnök által a parlamentből kétszer is visszahívott dokumentumtól. A kormánypárt azt szeretné, hogy főleg azokról a kérdésekről egyeztessenek a településeket képviselő szervezetekkel és intézményekkel a mostani „társadalmi vita” során, amelyek körül a korábbiakban a legtöbb vita támadt, hogy pótlólagos támogatást biztosítsanak a koncepciónak, amikor az ismételten a parlament elé kerül.
Mi lesz a prefektusokkal?
A legtöbbet vitatott elemnek a közigazgatás új konstrukciójában a prefektus intézményének bevezetése tekinthető. Az eredeti elképzelés szerint a prefektus lenne az a személy, aki a közigazgatási felügyeletet gyakorolná a járásokat felváltó körzetekben és a megyékben. Azonban a helyi önkormányzati vezetők és sokan a parlamentben is attól tartanak, hogy tág jogköreikkel a prefektusok az elnöki hatalom megerősödését idéznék elő a régiókban.
Az eredeti elképzelés szerint a prefektusnak jogában állott volna az államfőtől a körzeti vagy megyei tanácsok, illetve az elnökeik által hozott döntések felfüggesztését kérni, amennyiben azok megítélésük szerint ellenkeznének az Alkotmánnyal, veszélyeztetnék az ország szuverenitását, területi egységét vagy nemzetbiztonságát. Az elnök pedig felfüggeszthette volna a helyi tanácsot vagy vezetőt, s megbízottat rendelhetett volna ki az adott térség irányítására, amíg a kérdést megvizsgálja az Alkotmánybíróság. Ha azután a bíróság alkotmányellenesnek ítélné a határozatot, az elnök indítványozhatná a Legfelső Tanácsnál az adott önkormányzat feloszlatását, új választások kiírását. Mindnyájunk nagy szerencséjére a parlament kormánypárti többsége nem merte felvállalni ezt az elképzelést, így napirendre sem tűzték a témát.
Hogy a kecske is jóllakjon…
Egyelőre nem világos, hogy a kormány miként szándékozik rendezni ezt a kérdést. A hatalom láthatóan nyitott a kisebb engedményekre. Az Ukrajnai Városok Szövetsége javasolta például, hogy a prefektusokat nevezzék inkább – cári mintára – urjadnikoknak, a járások helyett létrehozandó körzeteket pedig ukrán kifejezéssel povitoknak, ám ez a nyelvészkedés nem érinti a lényeget: mi lesz prefektusok-urjadnikok, egyszóval a központi hatalom helyi megbízottjainak hatáskörével? Felmerült a lehetőség, hogy csak a megyékbe neveznének ki felügyelőket, akiknek mindazonáltal meghagynák a lehetőséget, hogy helyi részlegeket hozzanak létre egyes járásokban vagy városokban, amennyiben úgy látják, hogy ezt kívánja meg a helyzet – például a Donyec-medencei demarkációs vonal közelében.
Legutóbb azt az elképzelést igyekezett népszerűsíteni néhány kormánypárti politikus, hogy megmaradnának ugyan a járások szintjén is a felügyeletet gyakorló kormányzati tisztviselők és hivatalok, azonban nem függeszthetnék fel a helyi önkormányzatok, valamint az önkormányzati és települési vezetők határozatait. Ezzel szemben előzetes tájékozódási jogot kapnának a helyi döntéseket illetően, s lehetőséget, hogy az állam nevében megvitassák azokat a lakossággal. Ezt a megoldást azonban az ukrán realitások ismeretében a legtöbben egyszerűen elképzelhetetlennek tartják. A kormánypárti Anatolij Kacsura képviselő szerint például az önkormányzatokat csak az érdekli, hogy mekkora bevételre számíthatnak, s kik fogják ellenőrizni a pénzek felhasználását, ezért gyenge jogosítványú prefektusokban érdekeltek. Ezt viszont a kormányzat bizonyosan nem engedi meg, hiszen az ukrán hagyományoknak megfelelően szeretik rövid pórázon tartani az önkormányzatokat.
A járási tanácsok sorsa is bizonytalan
Jellemző a helyzet képlékenységére, hogy egyesek szerint még az sem dőlt el, vajon megmaradhatnak-e a járásokat felváltó körzetek szintjén a helyi önkormányzatok. A legütősebb érv a megőrzésük mellett, hogy a települések már „hozzászoktak” a járási tanácsokhoz, bár az utóbbi időkben azoknak alig maradt hatáskörük. Legfeljebb úgy lenne értelme a járási-körzeti tanácsok megőrzésének, mutat rá a már idézett Kacsura, ha a települési tanácsok helyébe lépő egyesült területi közösségek a jövőben maguk dönthetnének a tanács összehívásáról, ha olyan kérdés merül fel, amelyet csak közösen tudnak megoldani, mint amilyen például az útépítés. Ha azonban megőrzik a járási tanácsokat, azok mellé végrehajtó szerveket kellene rendelni, akkor pedig nem sok maradna a kormányzat eredeti reformtörekvéseiből azonkívül, hogy harmadára-felére csökkentenék a járások számát. Holott a közigazgatási reform legnagyobb haszna a hivatalnoki apparátus maximális leépítése lenne.
Mi legyen a megszállt területekkel?
Az oroszpárti ellenzék meggyőződése szerint a Nép Szolgája és az elnök azért halogatják a decentralizációs reformot, mert nem szeretnék törvényben (s még kevésbé az Alkotmányban) rendezni a Donyec-medencei megszállt területek különleges státuszának kérdését.
A minszki megállapodásokban Ukrajna vállalta, hogy a speciális státusz kérdését az alaptörvényben rendezi, s ezt nemzetközi partnereik, a „normandiai négyek”, mindenekelőtt Oroszország minden adandó alkalommal az orruk alá dörgölik. Egyes vélemények szerint januárban a hatalom valójában azért nem merte napirendre tűzni a decentralizációs törvényt, mert abból hiányoztak a Donyec-medence státuszára vonatkozó rendelkezések.
Úgy tűnik, a kormányzat harapófogóba került: ha a közigazgatási alkotmánymódosító indítvány a Donyec-medencéről is rendelkezni fog, félő, hogy a parlamentben nem kapja meg az alaptörvény módosításához minimálisan szükséges 300 szavazatot. Amennyiben viszont Ukrajna nem teljesíti a minszki megállapodásokban vállalt kötelezettségeit, az a „normandiai négyek” tavaszra tervezett csúcstalálkozóját, s ennek következtében a kelet-ukrajnai konfliktus gyors lezárását sodorhatja veszélybe.
(zzz)
