Csata az ügyészségért

2020. március 11., 08:31 , 997. szám

A múlt szerdai kormányváltás után csütörtökön délután ismét rendkívüli ülésre gyűlt össze a Legfelső Tanács. Ezúttal Ruszlan Rjabosapka legfőbb ügyész menesztése volt napirenden. Az ülésteremben ezúttal nem annyira az indulatok dúltak, mint inkább az eltérő érdekek feszültek egymásnak.

Bizonytalan kimenetelű szavazás

A legfőbb ügyész személyének kétségtelen népszerűtlensége ellenére egyáltalán nem volt bizonyos, hogy aznap távoznia kell hivatalából. Végül a parlament 263 szavazattal (a minimálisan szükséges 226 helyett) mégiscsak menesztette Rjabosapkát, ám ehhez a 248 fős kormánypárti frakció csupán 179 vokssal járult hozzá.

Korábban is előfordult már, hogy a kormánypárti honatyák szavazásnál „megmakacsolták” magukat egy-egy kérdést illetően, ám – ha hinni lehet a statisztikák kedvelőinek – még sosem fordult elő, hogy ennyire csúfos kudarcot valljon a frakció. Tény, hogy 28 képviselőjük tartózkodott a szavazásnál, hat pedig egyenesen a legfőbb ügyész menesztése ellen szavazott.

Vagyis a kormánypárti oldal által benyújtott bizalmatlansági indítvány megerősítéséhez igencsak jól jöttek az Ellenzéki Platform – Az Életért (OPZZS) frakciójának, valamint a Bizalom és A Jövőért képviselőcsoportok szavazatai. A jól értesültek szerint a kormánypárttal ugyancsak együtt szavaztak azok a független honatyák, akik az előző napon az új kormányt is megszavazták, s akiket így vagy úgy Rinat Ahmetov oligarchával hoznak összefüggésbe.

Az elnök megmakacsolta magát

Az elmúlt napok-hetek ukrán sajtójából ítélve a nyugati nagyhatalmak képviselői a hivatalban lévő főügyész maradása mellett kardoskodtak, emiatt is volt az utolsó pillanatig bizonytalan a parlamenti szavazás végeredménye. Ha hinni lehet az ellenérdekelteknek, elsősorban az Egyesült Államok diplomatái tettek meg mindent Rjabosapka megmentéséért. Ez a „minden” azonban ezúttal kevésnek bizonyult. Pedig a nyugati követek mellett ezúttal a nacionalista ellenzék, a nemzetközi civil intézmények juttatásaiból élő ukrajnai „adományfaló” civil szervezetek is kiálltak a legfőbb ügyész mellett. Az olvasó fantáziájára bízzuk, hogy megfejtse, milyen kapcsolat állhat fenn a legfőbb ügyész támogatóinak e három látszólag összeférhetetlen csoportja között.

Ismerjük el, nem fordul elő túl gyakran, hogy Zelenszkij és környezete nyíltan szembeszegüljön a G7 kijevi nagyköveteinek akaratával. Ezúttal azonban az elnök hajthatatlan volt. Kijelentette, Rjabosapka (akit ő hosszú időn keresztül a „saját embereként” emlegetett) nem tudott eredményt felmutatni – értsd: elmaradtak a letartóztatások a korrupciós ügyekben és az országos nyilvánosságot kapott bűnügyekben –, ezért mennie kell. Ha ki nem is mondta az elnök, de nyilván gondolta, hogy „emberének” tétlensége vagy tehetetlensége hozzájárult népszerűségének zuhanásához, nem tehette meg tehát, hogy nem teszi meg a szükséges lépéseket.

Nyugat kontra oligarchák?

Az eset szinte egyetlen haszna a Nép Szolgája szempontjából, hogy immár egyértelműen kirajzolódni látszanak a párton belüli erőviszonyok és frontvonalak. Az elnökpártiak azt állítják, hogy akik a legfőbb ügyész mellett szavaztak múlt csütörtökön, azok egyértelművé tették nyugatbarátságukat, hogy a külföldről, többek között Soros György által támogatott erők oldalán állnak.

Kétségtelen, hogy Ruszlan Rjabosapka bírálata akkor sem lenne alaptalan, ha a személye körüli csatározásnak nem volna politikai háttere. Ezzel együtt a parlamenti szavazás előtt sem a tevékenységét bírálók, sem az őt védelmezők felszólalásai nem voltak igazán meggyőzőek. A hangsúly érzékelhetően nem a legfőbb ügyész szakmai tevékenységén, nem a tényeken volt. A színvonalat illetően elég megemlíteni, hogy miközben az elnök hívei Rjabosapka védelmezőit sorosistáknak (соросята) csúfolták, ellenfeleik az ukrán politikában az utóbbi hónapokban igen népszerű kifejezés ellentétjeként bevetették a putyinista (путінята) címkét.

Rjabosapka az „utolsó szó” jogán az ügyészségnek a hivatali ideje alatt végrehajtott átalakításáról beszélt. „Senki szolgája se lettem… Egy független ügyészt nem lehet kényszeríteni, legfeljebb el lehet bocsátani. És én megyek, hogy visszatérjek!” – mondta, s mindjárt el is hagyta a parlament üléstermét, még a hozzá intézett képviselői kérdéseket sem várta meg.

Az ukrán elemzők viszonylag elfogulatlan része úgy értékelte a legfőbb ügyész leváltását, mint a Nyugat- vagy Soros-pártiak táborának vereségét, immár a másodikat azok után, hogy előző nap a kormányból is eltávolították a Soros-féle szervezetekkel kapcsolatba hozható kormánytagokat, élükön Honcsaruk miniszterelnökkel. Olyan vélemény is akadt, hogy tulajdonképpen az ukrán oligarchák és a Nyugat vívott csatát a hatalomért, s abból pillanatnyilag az oligarchák kerültek ki győztesen.

A realistábbak Rjabosapka eltávolításának legfőbb hasznát abban látják, hogy Zelenszkijnek lehetősége nyílt kinevezni egy „hatékonyabb” ügyészt, aki végre felelősségre vonhatná a bűnözőket, a korrupt hivatalnokokat, a sikkasztókat és a gyilkosokat, vagyis elvégezhetné azt, amiért az emberek tulajdonképpen elnökké választották őt – lehetőség szerint még azelőtt, hogy teljesen elveszítené a szavazók bizalmát. Kérdés, hogy talál-e olyan lojális jogászt, aki alkalmas erre a feladatra.

(ntk)