Távoktatás: Megváltozott körülmények – új módszerek

A koronavírus okozta karanténhelyzet az élet minden területén kihívás elé állította társadalmunkat. Ami korábban alapvetőnek tűnt, azt a megváltozott körülményekhez kellett igazítani, s még most, egy hónappal a karantén bevezetése után is naponta jelentkeznek új nehézségek.

Ez a helyzet az oktatással is, ahol szó szerint egyik napról a másikra kellett új módszertani megoldásokat találniuk a tanároknak és a tanulóknak egyaránt annak érdekében, hogy az elhúzódó távoktatás közepette se maradjanak le a tananyaggal.

Az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola 49 pedagógusa az intézmény 541 tanulójának a távoktatását igyekszik a lehető leghatékonyabban megoldani. Ennek mikéntjéről Kulin Judit igazgatónő tájékoztatott minket:

– Iskolánkban már 3 éve használjuk a Google Tanterem (Classroom) platformjának lehetőségeit. A kollégák az önálló kutatómunkák feladatait ebben a rendszerben osztották ki a tanulóknak. Leginkább ez az a platform, amely megkönnyítette a határidők betartását a tanulók részére és a javítást, értékelést a tanárok számára. Így a mi iskolánkban egy kicsit könnyebb volt az átállás, mivel a tanárok és a tanulók is ismerték már ezt a rendszert. A gondot a mindennapi rendszeresség jelenti, ami nagy megterhelést jelent a tanárok számára. Van olyan kollégám, akinek 11 osztálya van, és a tanulói létszám is átlag 22 fő osztályonként. Kiesett a tanórák alatt történő szóbeli értékelés, az írásbeli értékelés viszont több időt igényel. A távoktatás keretében tanáraink az órarendet követve, a saját tanmenetüknek megfelelően töltik fel az adott óra témáját, annak kidolgozását (elméleti és gyakorlati feladatokkal kiegészítve). A Google Tantermekből értesülve minden gyerek elkészíti feladatait, és szintén ide tölti fel azt, amit a tanár kért tőle. Ezek a feladatok lehetnek kézzel elkészítendő munkák, amelyeket lefotózva adnak be a tantermekbe, vagy pedig különböző digitális felületeken elvégzett feladatok, tesztek, kvízek, amelyeket interneten keresztül küldenek vissza a tanároknak. Ezen a felületen történik az osztályozás és a javítás is, ami visszakövethető a tanárok, diákok, szülők számára is. Tehát az online tanterem funkcióit teljesen kihasználjuk.

Én 7. és 11. osztályosokat tanítok matematikára. A munkafolyamat a következő: fölteszem a Classroomba az óra teljes menetét, hogy mit kell a füzetbe beírni, és lépésről lépésre megcsinálni/megoldani az aktuális témával kapcsolatban. Feltüntetem, mi a házi feladat, és azt, hogy mit kell gyakorolni. Ehhez sokszor csatolok linket: olyan internetes oldalakat, ahol különböző online matematikai programok használatával tudnak gyakorolni a tanulók.

Az alsósoknál más a helyzet, hiszen itt nem várhatjuk el, hogy a 6–10 évesek olyan szabadon és magas szinten használják a számítástechnikai eszközöket, mint felsőbb osztályos társaik. Az elemi osztályosok esetében nagy felelősség hárul a szülőkre, akik a tanárokkal partnerként kell, hogy együtt dolgozzanak, és nekik kell átvenniük a közvetítő szerepet a tanárok és a tanulók között. Ezekben az osztályokban leginkább Viberen keresztül tartják a kapcsolatot egymással a tanítók és a tanulók vagy a szülők. A gyerekek a munkafüzetekben dolgoznak. Az aktuális és kitöltött munkafüzetek lapjait a szülők segítségével lefényképezik, és így küldik vissza a tanítónak ellenőrzésre.

Készségtantárgyak esetében, mint a művészetek vagy technika-dizájn, is hasonló a helyzet. Ezeknél a kiosztott feladatokról, elkészült alkotásokról küldenek fotót a tanulók; a megtanult verseket pedig videókon mutatják be és küldik el a tanároknak. Az alsó tagozaton nehezebb a távoktatást megvalósítani, de esetükben a szülői közösségünk segítőkész, közösen dolgozzák ki és végzik el a megkapott feladatokat.

Sok eddig ismeretlen helyzettel találkozunk, és mindennap megmérettetik a problémamegoldó képességünk. Nem ideális a helyzet, s reméljük, hogy tényleg csak átmeneti állapotról van szó. Amit viszont magamnál és munkatársaimnál is pozitív változásként fogok fel, hogy mivel most egy sokak számára új módszer és felület használatára kényszerültünk, olyan megoldásokkal gazdagodott a pedagógiai eszköztárunk, amelyeket a megszokott rutin és oktatói módszerek mellett nem biztos, hogy felhasználtunk, alkalmaztunk volna. Ez mindenkinek új helyzet, mindannyian segítségre szorulunk, és talán az a legjobb tanács, melyet a velem egy korosztályú kollégáimnak mondhatok, hogy ne féljünk segítséget kérni egymástól vagy azon kollégáinktól, ismerősöktől, akiknek könnyebben megy a távoktatásban használt felületek és eszközök használata. Együtt könnyebben és produktívabban tudjuk átvészelni ezt az időszakot, és sokat tanulhatunk egymástól!

Benedek Imre, az Akna­szlatinai Bolyai János Középiskola igazgatója a távoktatás eredményeiről és fogadtatásáról is beszámolt.

– A távoktatás nagyon összetett folyamat, amely teljesen másként valósítható meg egy elemi osztályban (különösképpen az elsőben, ahol még nem írnak, nem olvasnak a gyerekek), mint az általánosban, és ugyanígy más a helyzet az érettségire készülő 10–11. osztályban.

Messengeren készítettünk egy csoportot minden osztály számára, ahová felvettük a tanárokat is. A pedagógusok napi rendszerességgel, az órarendnek megfelelően küldik ki a tananyagot, óravázlatot és a házi feladatot. A csoportokban a diákok szülei is benne vannak, így visszajelzést tudnak adni a tanárnak, hogy mennyire tudott megbirkózni a gyerek az adott feladatokkal. Ez alsóban különösen fontos.

A tantestületet mindig úgy jellemzem, mint egy osztályt: vannak gyengébbek és erősebbek. Van, aki úgy fogja fel a távoktatást, hogy semmi haszon nincs belőle. Feladja a házi feladatot, és ennyivel megelégszik.

A járásban egyedül a mi iskolánk az, ahol 10. osztálytól matematika szakosodás van. Nekem érettségiző osztályom van heti 9 matematikaórával, a szakosodás miatt egyéni terv alapján haladunk. Az összes anyagot, amely az órához szükséges, kidolgozom, beküldöm a Messenger-csoportba. Egy óra témájához 6–7 A4-es lapot írok tele, tehát sokkal több idő szükséges a felkészüléshez. A kapott feladatok megoldását mindenki a saját oldaláról küldi nekem vissza, hogy ne tudják egymás között cserélgetni. Ellenőrzés után felhívom a diákokat, és megbeszéljük azokat a feladatokat, példákat, amelyekben segíteni kell. Tehát élő kapcsolatot is teremtek a tanulókkal. A magam részéről elégedett vagyok, mert az érettségi előtt álló 12 diákból 6 rendszeresen küld visszajelzést, és ennél többet az órákon sem kapok. Ugyanazt a módszert alkalmazom a ZNO-ra való felkészüléshez szükséges feladatokkal is. Azt tapasztalom, hogy a tantestület kb. 80%-a hasonlóképpen áll hozzá a folyamathoz.

A javaslatom az lenne, mivel előérzetem szerint iskolába már nem megyünk ebben a tanévben, hogy azok a tanárok a megyében, akik nagyon jó eredménnyel dolgoznak, legyen szó elemi, általános vagy középiskolai pedagógusról, mondják el a véleményüket, osszák meg a többi magyar iskola tanárával, tanítójával, hogy milyen módszereket alkalmaznak. Tudom, hogy jóval nehezebb az oktatásnak ez a formája, mert sokkal több időt, türelmet és megértést igényel. Sokkal többet kell készülni, nem beszélve arról, hogy a visszajelzéseket alapesetben a 45 perces óra alatt tudja mérni az ember, itt viszont külön meg kell nyitni, ellenőrizni minden tanuló „feleletét”. Ugyanakkor azt gondolom, az a célunk, hogy minél jobban segítsük a gyermekeket ebben a kritikus helyzetben.

Espán M.