Donyec-medence: okosabb enged?

Április 30-án videokonferenciát tartottak a kelet-ukrajnai konfliktus rendezésén fáradozó normandiai négyek (Ukrajna, Oroszország, Németország és Franciaország) külügyminiszterei. A négyes vezetőinek legutóbbi csúcstalálkozójára tavaly december 9-én került sor Párizsban. A tervek szerint a következő csúcsot áprilisban tartották volna, ám ebből nem lett semmi, és nemcsak a koronavírus-járvány miatt, hanem azért sem, mert a felek nem hajtották végre, amiről Párizsban megállapodtak. Európában viszont egyértelművé tették: az állam- és kormányfők következő csúcstalálkozójának feltétele a párizsi megállapodások teljesítése. Addig is a külügyminiszterek szintjén folytatódnak az egyeztetések.

Amint arra számítani lehetett, a múlt heti tanácskozás eredménytelenül zárult. Némi túlzással akár azt is mondhatnánk, hogy a résztvevők ezzel még távolabb kerültek a következő csúcstalálkozó megrendezésének lehetőségétől.

A négy ország külügyminiszterei természetesen utóbb eltérő módon kommentálták a konferencián elhangzottakat. Az Ukrajinszka Pravda és a strana.ua alapján mégis összegyűjtöttünk néhány véleményt annak reményében, hogy kiderül, mi az akadálya a megegyezésnek.

Így látja Ukrajna

Dmitro Kuleba külügyminiszter kijelentette, Ukrajna változatlanul keresi a konfliktus rendezésének módozatait, konstruktív hozzáállást tanúsít, s konstruktív hozzáállást vár cserébe. Úgy fogalmazott, a feszültség csökkentésének kulcskérdése a biztonság. Amíg nincs biztonság, a békés rendezés többi szakasza sem hajtható végre, mutatott rá.

„Megállapodtunk abban, hogy a háromoldalú kapcsolattartó csoportnak a lehető leghamarabb meg kell vitatnia az átfogó tűzszünet kihirdetésének részleteit, és meg kell határoznia egy ilyen tűzszünet bevezetésének időpontját” – közölte az ukrán külügyek irányítója a konkrétumokról szólva.

A tanácskozás után Kuleba megerősítette azt is, hogy Kijev semmilyen kontaktusra nem hajlandó a DNR-rel és az LNR-rel, vagyis a megszállt kelet-ukrajnai területeken létrejött szakadár „köztársaságokkal”.

Oroszország sem enged

Moszkvában a külügyminiszteri szintű megbeszélést követően rámutattak, hogy a decemberi párizsi csúcs határozatának kilenc pontjából csupán egy teljesült: a fogolycsere. „Emlékeztettünk, hogy a minszki megállapodások kulcsfontosságú rendelkezése természetesen a Donyec-medence különleges státuszának biztosítása az ukrán államon belül” – szögezte le Szergej Lavrov orosz külügyminiszter.

Szerinte ennek a lépésnek a végrehajtása megteremtené az előrelépés feltételeit minden más területen, beleértve a biztonságot, a szociális, gazdasági és humanitárius kérdéseket. Lavrov rámutatott arra is, hogy a kijevi kormány egyelőre kitér a közvetlen párbeszéd elől Donyeckkel és Luhanszkkal.

Felvetette Oroszország a nyelvkérdést is. A nyelvtörvény és az oktatási törvény bevezetése kapcsán Szergej Lavrov kifejtette, hogy az orosz nyelv használatának korlátozása ellentmond a minszki megállapodásoknak.

A németek nem köntörfalaztak

Míg Ukrajnában azt emelték ki az egyeztetés kapcsán, hogy a felek megvitatták a következő, Berlinben esedékes csúcstalálkozó előkészítését, Heiko Maas német külügyminiszter félreérthetetlenül kijelentette: a csúcsra csak abban az esetben kerülhet sor, ha sikerült haladást elérni a decemberi párizsi találkozó határozatainak végrehajtásában. Emlékeztetett, a decemberi csúcs határozatának számos pontja máig nem lett végrehajtva, ahogyan a minszki megállapodások több pontja sem.

„A labda egyforma mértékben pattog Oroszország és Ukrajna térfelén. Mindegyiküknek hozzá kell járulniuk a megbeszéltek megvalósításához, megnyitva ezzel az utat egy újabb csúcstalálkozó előtt, amelynek megrendezéséhez tartani fogjuk magunkat – jelezte Maas.

Hozzátette, a mostani találkozó célja az volt, hogy újabb lökést adjanak a békefolyamatnak, mindannak a megvalósításához, amit végre lehet hajtani: újabb átkelők megnyitása, aknamentesítés, fogolycsere.

Zéró eredmény

Minden érintett egyetértett abban, hogy ami a normandiai folyamatot illeti, az elmúlt fél évben gyakorlatilag semmilyen előrelépés nem történt. Ukrajna szerint azért nincs haladás, mert a fronton nem szünetel a fegyverropogás. Oroszország felhánytorgatja Ukrajnának, hogy nem teljesíti a politikai vállalásait és nem kíván megegyezni a szakadár „köztársaságokkal”. Az európaiak mindkét felet hibáztatják a zsákutca miatt, amibe közös erőfeszítéssel belekormányozták magukat.

A zsákutca valóban kilátástalannak tűnik, bár távolról sem tekinthető újdonságnak. Hasonló viták és kiúttalanság jellemezték a normandiai négyeket az előző ukrán elnök, Petro Porosenko idejében is. Igaz, akkoriban sokan éltek a gyanúperrel, hogy az ukrán államfő mesterségesen tartja fenn ezt a helyzetet.

De mi a helyzet az új elnökkel? Zelenszkij és környezete legutóbbi megnyilatkozásaiból kitűnik, hogy belátják, a kelet-ukrajnai konfliktus megoldása a vártnál több időt vehet igénybe. Az államfő emellett jelezte, B terve is van arra az esetre, ha a mostani, a minszki megállapodások végrehajtásán alapuló A terv kudarcot vallana.

A B tervről egyelőre semmit nem árult el az államfő, csakhogy manapság egyre többen úgy érzik, ez nem is fontos. Mert lehet Zelenszkijnek száz terve is, ha egyszer mára nyilvánvalóvá vált, hogy az Oroszországgal vagy a szakadár „köztársaságokkal” való megállapodás nélkül nem lehetséges a Donyec-medence reintegrálása, a béke megteremtése. Márpedig egyre többek számára válik nyilvánvalóvá, hogy Ukrajna nem megállapodni igyekszik Oroszországgal, hanem diktálni, egyoldalú engedményeket követelve Moszkvától. Ilyen például az az igény, hogy Ukrajna még azelőtt kapja meg az orosz határ ellenőrzését, hogy megrendeznék a Donyec-medencében a választásokat és különleges státust biztosítanának a régiónak. Ugyanakkor, vetik Zelenszkij szemére, Ukrajna a maga részéről nem hajlandó hasonló léptékű válaszlépésekre, ami zsákutcába viszi a tárgyalási folyamatot.

Különösen érthetetlen Kijev elutasító magatartása azzal az orosz felvetéssel kapcsolatban, hogy hajtsanak végre csapatszétválasztást a teljes demarkációs vonal mentén, az eddigi kisebb szakaszokon megvalósított haderő-szétválasztás helyett. Ráadásul ennek fényében kevésbé meggyőzőek Ukrajna panaszai, hogy a fronton nem szűnnek a fegyveres összetűzések.

Népszerű feltenni a kérdést, vajon mi zavarja jobban Zelenszkij elnököt a béketeremtésben: az ellenzékbe szorult ukrán nacionalisták egyre fokozódó nyomása, vagy a nyugati nagyhatalmaktól érkező sugallatok? A béketeremtés eredménytelensége láttán ennek gyakorlatilag semmi jelentősége.

(ntk)