Sok múlik a szülők és gyermekeik hozzáállásán

Magyar nyelvű távoktatás Huszton

A szórványban folyó online oktatás kérdéseivel foglalkozó előző cikkemben a Szolyvai 10. Sz. Oktatási-Nevelési Intézmény magyar tannyelvű alsó tagozatában megvalósuló távoktatásról írtam. Most pedig lássuk, miként is birkóznak meg az online tanítás kihívásaival a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola pedagógusai és tanulói, valamint az utóbbiak szülei.

Mint Szokolova Mária igazgatótól megtudom, jelenleg 126 gyermeket oktat a tanintézet 22 pedagógusa, akik közül négyen nem fő-, hanem csak óraadói állást vállaltak az intézményben. Ami a gyerekeket illeti, nagyon kevesen származnak színmagyar családból, maximum tíz százalékot tesz ki a számarányuk. A többségük vagy vegyes házasságból született, vagy olyan családban nevelkedik, ahol csak a távolabbi felmenők (nagyapa, nagymama) magyarok. Ám sajnos, még a vegyes házasságokban sem járja a magyar szó. Ahol pedig csak egyik-másik nagyszülő magyar, már a gyermekeik – a gyerekek magyar szülői – sem tudnak magyarul, sőt a magyar nagyszülők sem minden esetben beszélnek a nyelvünkön az unokáikkal. A gyerekek úgy jönnek az első osztályba, hogy nagy részük nem tud magyarul. Az 1. és a 2. osztályban a tanítók még két nyelven beszélgetnek a kisdiákokkal, természetesen minél többet kommunikálnak velük magyarul, de ukránul is tartanak foglalkozásokat. A gyerekek csak másodikos koruktól kezdik érteni, 3. osztálytól értik jobban a nyelvünket, az 5–9. osztályban pedig már elég jól értenek és beszélnek magyarul, de ez is gyermekfüggő. Miként lehet hát magyar nyelvű online oktatást végezni, és a diákok miként tudják elsajátítani a távoktatás keretében – a nyelvi akadályok mellett – a magyar nyelvű tananyagot?

– Március 16-án álltunk át az online oktatásra – magyarázza Szokolova Mária. – A tanári karral közösen megbeszéltük, miként is próbáljuk megvalósítani a távoktatást. Előbb az osztályfőnökök hoztak létre Viber-csoportokat az osztályaikban, később a szaktanárokat is bevonták a csoportokba, s ennek során csoportos foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek. De akadtak problémák, a tanároknak nehezebbé vált a gyerekek tudásának az értékelése, és körülményesebb lett a tanulókkal a kommunikáció. Kerestük a lehetőséget a jobb kommunikációra a gyerek és tanár között. Az informatikatanárunk a Google Classroomot ajánlotta, melynek a használata megkönnyíti a távoktatást, a tanárok és a gyerekek közötti kapcsolattartást. A tanuló könnyebben tehet fel kérdést a tanárnak az anyaggal kapcsolatban, a pedagógus pedig könnyebben ellenőrizheti a diák munkáját. A tanárok többsége már az első néhány óra után ezzel a programmal dolgozott. S miként mérhetik fel a pedagógusok a gyerekek tudásszintjét? Online önálló munkák, dolgozatok, a gyerekek visszaküldött munkája révén.

A tanulók többségének lehetősége van bekapcsolódni a távoktatásba számítógéppel, laptoppal, okostelefonnal, két-három gyerek azonban egyikkel sem rendelkezik, így őket nem tudják elérni. Komoly probléma – mint az iskolaigazgató rámutat –, hogy bár nem sokan, de vannak olyan szülők, akik nem akarnak kapcsolatba lépni sem a tanárokkal, sem az osztályfőnökökkel, még a telefont sem veszik fel, ha a pedagógusok hívják őket. Pedig a szülőkre is fontos szerep hárul a távoktatásban, otthon a tanárok helyett nekik kell fegyelmezniük a gyermekeiket, rábírniuk őket a tanulásra, az önálló munkák, a dolgozatok megírására.

Most pedig térjünk át a szórványhelyzetből fakadó távoktatási nehézségekre és arra, miként igyekeznek a tanárok megoldani a problémákat.

– A tanítási nyelvünk magyar, de az alsó osztályokban a tanítók lefordítják a magyar nyelvű szövegeket ukránra, hogy az ukrán anyukák is segíteni tudják a gyermekeiket a tananyag elsajátításában, mivel az 1–4. osztályokban a tanulók még szüleik segítségére szorulnak, illetve azért is lefordítják a tananyagot, hogy a gyerekek is jobban megértsék azt – fejti ki Szokolova Mária. – Az 5–9. osztályokban könnyebb a magyar nyelvű oktatás, mivel ezekben az osztályokban a tanulók már jobban megértik a tananyagot. Az internetről is le tudnak tölteni ukrán nyelvű tankönyveket, ha kell, így jobban elsajátítják az anyagot. A kérdéseket megértik, viszont nehezen fejezik ki magukat magyarul, nehezebb megfogalmazniuk a válaszokat. Természetesen a tanárok is segítenek a gyerekeknek, ha felhívják őket valamilyen kérdés kapcsán. Néhány tanár felveszi az óráit videóra, amit aztán a gyerekek megnéznek, és a segítségével feldolgozzák a tananyagot. Videokonferenciákat is szerveznek a gyerekeknek, tollbamondásokat is diktálnak, minden eszközt megragadnak, hogy fejlesszék a magyar nyelvtudásukat.

Mi a legfőbb probléma a távoktatás során, s most, hogy otthon tanulnak a gyerekek, nem az iskolában, nem a pedagógusok fegyelmező keze alatt, nem csökken-e a tanulás iránti vágyuk?

Az a probléma, hogy nincs élő tanulás. Egészen más a távoktatás és az a tanítási mód, amikor a pedagógus az iskolában foglalkozik a tanulókkal. A kettőt össze sem lehet hasonlítani, és az online oktatás nem helyettesítheti az élő tanórákat. Például nálunk egy iskolai tanórán, ha egy gyerek valamit nem ért magyarul, akkor azt a tanító, a tanár könnyebben megmagyarázza ott, helyben, mint most, amikor körülményesebb online formában elmagyarázni valamit. Nagyon sok időt, energiát igényel a pedagógustól a távoktatás, például a videók elkészítése vagy a megfelelő anyag megkeresése, a videók feltöltése, a diákok előrehaladásának ellenőrzése. De a gyerekek számára is nehezebb a távtanulás, a feladatok megoldása, valamint az, hogy a tananyag elsajátítása miatt sokat kell önállóan dolgozniuk. Épp ezért igyekszünk nem túlterhelni őket. Ami pedig a tanulás iránti vágyat illeti, úgy látom, hogy azok a gyerekek, akik amúgy is aktívak, most is igyekeznek átvenni a tananyagot. Nagy felelősség hárul a szülőkre. Ha felelősségteljesen állnak hozzá gyermekeik távtanulásához, akkor az utóbbiak is ezt teszik. De ha a szülők nem tartják fontosnak az online oktatást, akkor a gyermekeik is követik a példájukat.

Vagyis sok múlik a szülők és gyermekeik hozzáállásán, s most, hogy távoktatás folyik iskoláinkban, még inkább, mint általában. Csak remélhetjük, hogy mielőbb élő tanórákon oktathatják majd a pedagógusok a diákjaikat, főleg a szórványban működő magyar iskolákban, magyar iskolai tagozatokban, ahol a tanítóknak, a tanároknak a tananyag átadása mellett a magyarul sok esetben kezdetben nem is értő vagy nehezebben értő, beszélő gyerekek magyar nyelvtudását is fejleszteniük kell, sőt sok esetben meg is kell azt teremteniük. A nyelvi nehézségek miatt még nehezebb vezetni őket a tudás megszerzésének az átlagosnál is rögösebb útján.

Lajos Mihály