Vasárnapi üzenet: 2020. május 10.

2020. május 10., 08:34 , 1005. szám

„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”      (Mt 5,9)

A hegyi beszéd nyitányában Jézus Krisztus megfogalmaz néhány olyan mennyei axiómát, alapigazságot, amelyek egyfelől megmagyarázhatatlanok, másfelől nem szorulnak magyarázatra. Egy békétlen, a maga békességét elveszítő világban beszél Jézus azokról, akik békét teremtenek, akik a békességért munkálkodnak. Kétségtelenül kevesen vannak. Sokkal több a vitaindító, háborúságot szító, a békét megtörő ember. A zsidó ember gondolkodásában egyébként a békesség sokkal több volt holmi fegyverszünetnél, ideiglenes nyugalomnál. A béke forrásának mindenkor Istent tekintették, a teremtett világ belső egyensúlyát, a Teremtő és a teremtmény egészséges kapcsolatát, a dolgok helyes működését takarta ez a szó. A békétlenség pedig ennek a hiánya. Ki lehet tehát békességet szerző, béketeremtő ember?

Az, akinek békessége van. Aki az Istennel békességre jutott, és ezért önmagával is megbékélt, embertársaival is békére lelt. Aki már nem hiszi azt, hogy felemelt hanggal, erőszakkal, vérontással bármit is meg lehet oldani, hanem azon dolgozik, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. Hogy minden és mindenki betöltse a maga szerepét. A világunk békétlenít: embereket egymás ellen hangolnak, szorongást, félelmet plántálnak, népeket és nemzeteket ellenségeskedésbe visznek. Ez a járványidőszak is sok emberi gyarlóságot, sok elrejtett indulatot, eltemetett sérelmet felszínre hozott. Az összezártságban előjöttek azok a viták, amelyeket a családok évekig kerültek; a megpróbáltatásban, szorongattatásban kiderült, hogy kire lehet számítani, és kire nem. Sok embernek odalett a békessége. Ezért olyan fontos, hogy a maroknyi keresztyén ember, akik – mint só és világosság – ott vannak a világunk minden pontján, vállalják és végezzék a béketeremtés szolgálatát. Mindez pedig kicsiben kezdődik el, amikor szeretettel és irgalommal közeledünk azok felé, akik bántanak; türelemmel és biztatással azok felé, akik mindenkire haragszanak; megbocsátással azok felé, akik ellenünk vétkeztek. Feladatunk, szolgálatunk a békességszerzés, hiszen a Békesség Fejedelmének a követői vagyunk. Hiszen gyermekévé fogadott, amikor „megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által” (Róm 5,10). E békétlen világ pedig akkor ismeri fel és ismeri el, hogy Istenhez tartozunk, az ő gyermekei vagyunk, ha körülöttünk békesség születik…

Szimkovics Tibor
ráti és minaji lelkipásztor